Fél évszázad képeken

Július 8-ig látogatható Magyar László kiállítása

A jövő hónap elejéig tekinthetik meg az érdeklődők Magyar László festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Társasága elnökének önálló, jubileumi kiállítását Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola új épületének impozáns kiállítótermében. A nemrég a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választott művésszel ennek apropóján beszélgettünk.

- Tavaly július 8-án, a születésnapján arról tett említést, hogy tervei között szerepel egy reprezentatív önálló kiállítás megrendezése. Ezt a mostanit tekinthetjük jubileumi kiállításnak?

- Az idén két önálló tárlatom is lesz, erre a mostanira a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőinek felkérésére, a nyári tárlat keretében került sor. Igyekeztem olyan műveket kiállítani - összesen 30 képet -, amelyek a nyár hangulatát idézik, illetve reprezentálják az én művészi credómat. Ezenkívül december 16-ára tervezem Ungváron azt a kiállítást, amelyen a Megyei Néprajzi Múzeum két kiállítótermében 80 alkotással fogok szerepelni, s amely átfogóbb képet nyújt majd eddigi munkásságomról.

- Gyermekkorától kezdve mindig festőművész szeretett volna lenni?

- Gyermekkoromban - mint minden gyerek - én is gyakran változtattam a vágyaimat. Amikor Gagarinról hallottam, űrhajós akartam lenni, majd szerettem volna régész is lenni. Aztán amikor komolyan pályát kellett választanom, építésznek készültem. De hála Istennek, egyik sem sikerült. Habár az űrhajóst még meggondolnám most is.

Persze emellett már gyerekkoromban is nagyon szerettem festegetni, eljártam festőtáborokba, mindent összerajzoltam, -firkáltam, ami a kezembe került. Talán emiatt is úgy adta a sors, hogy festőművész lettem, igaz, sok minden mással is próbálkoztam előbb. De a lényeg az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és tudok. Örömömre szolgál az is, hogy a Révész Imre Társaság elnökeként tehetek valamit Kárpátalja magyar képzőművészetéért is.

- A családjában volt valaki, akitől örökölte a tehetségét?

- Szépérzékemet szerintem az édesanyámtól örököltem. Ecsetet a nálamnál nyolc évvel idősebb Csernicskó József barátom adott először a kezembe, aki akkor már festegetett. Belőle aztán nem lett festő, kutató biológusként az Odesszai Egyetem biológiai karán dolgozik.

- Kik azok a művészek, akikre felnéz, akik a példaképei?

- Számos nagy művészt tisztelek, sok nagy művészt szeretek, ismerek. Jó barátaim vannak az erdélyi, felvidéki, anyaországi és kárpátaljai művészek között, de jó a kapcsolatunk a ruszin, ukrán művészekkel is, sokszor közös tárlatokra is sor kerül. Ezenkívül tetszenek Csontváry képei, ezek igazi remekművek; nagy hatást gyakoroltak rám az impresszionista festők is. Nagyon tetszenek a magyar klasszikusok munkái is, Munkácsy, Benczúr, Révész Imre képei. Az úgynevezett kárpátaljai iskola művészei közül Kassai volt rám a legnagyobb hatással, az ő modernebb színvilága, ecsetkezelése.

- Mi motiválja, amikor alkot? Van kedvenc témája?

- Vannak témák, amelyeket meg akarok festeni, sokszor érlelem magamban, és amikor hozzákezdek, hogy megcsinálom, van úgy, hogy rájövök: nem vagyok még kész rá teljesen, olyankor abba kell hagynom. Aztán később vissza tudok térni hozzá. Ilyenkor a szünetekben tájképeket festek, azok inspiráló hatással vannak rám, ha komolyabb témát készítek elő. De ez nem jelenti azt, hogy a tájképnek kisebb a jelentősége a festészetemben, mint a komolyabb filozófiai témáknak. Ha viszont megérik bennem a dolog, akkor viszonylag gyorsan meg tudom festeni azokat a témákat is, amelyekre vissza-visszatérek. Megtervezni egy képet eléggé nehéz dolog, többen úgy csinálják, hogy rengeteg vázlatot készítenek, én viszont szeretem a spontán megoldásokat, amikor néhány óra, esetleg néhány nap alatt ki tudom fejezni a vásznon, amit akarok. Amikor én már küszködöm egy-két hetet, akkor abból általában nem lesz semmi, legtöbbször olyankor átalapozom a vásznat és elkezdek egy új témát.

Kedvenc témám nincs, az agyamban elraktározódott dolgokat festem meg. A fejem úgy működik, mint egy postaláda, elraktározom benne az ide beérkezett impulzusokat, témákat, mint a leveleket, amelyeket alkalmas időpontban felbontogatok. Időnként aztán rádöbbenek: Hoppá, ezt én már régen meg akartam festeni! Nekiállok és megcsinálom.

- Melyik a kedvenc technikája?

- Túlnyomórészt olajfestékkel dolgozom, de akvarellezni is szeretek. Grafikát egészen ritkán csinálok. De nyugodtan elmondhatjuk, hogy az olajfestészet a kedvencem.

dózsa