Akik ingáztak, ingáznak, hogy magyarul tanuljanak

A szovjet korszak elszlávosító politikája, egyes ukrán iskolai vezetők magyarellenessége, valamint sok magyar szülő öntudatlansága miatt Kárpátalja megannyi településén előbb bezárásra került a magyar tannyelvű iskola, a rendszerváltást követően pedig vagy nem sikerült újraindítani az anyanyelvű oktatást, vagy ha sikerült is, a frissen újjászületett magyar iskola pár éven belül elsorvadt. A ruszinok-ukránok tömeges betelepülése miatt szláv többségűvé vált, egykor színmagyar ugocsai Fancsikán sem működik magyar állami iskola a magyar egyházi óvoda, illetve a fakultatív magyar nyelvoktatás mellett. Ám több helybeli szülő is a közeli Nagyszőlősre, a Perényi Zsigmond Középiskolába járatta, járatja gyermekét vagy gyermekeit. Miért is döntöttek így?...

– Három gyermekünk van: a 9 éves Jonatán, a 6 éves Máté és a másfél éves Mátyás – mutatja be családját Nagy Barna.

–A legidősebbiket annak idején a helyi ukrán óvodába írattuk be, mert azt reméltük, hogy ott „ráragad” az államnyelv, de a tervünk nem vált be – veszi át a szót a feleség, Zita. – A kisfiunk visszahúzódó lett, nem tudta magát megértetni az ukrán gyermekekkel, nem sajátította el az ukránt, csak a magyarokkal barátkozott, és egyszerűen nem tudott kibontakozni. Ezért iskoláskorba érve beírattuk Nagyszőlős magyar tannyelvű középiskolájába, s azóta is ott tanul. Valósággal kivirult, már nem húzódik vissza, s mint mondja, nagyon örül annak, hogy mindent megért, amit neki mondanak. Nem is volt kérdés, hogy Mátét már a helybeli magyar óvodába járassuk. Az idén, szeptember 1-jén pedig beadjuk a Perényi Zsigmond Középiskolába

Nem félek, hogy azért, mert magyar tannyelvű oktatási intézménybe járatom, illetve fogom járatni a gyermekeimet, nem fogják elsajátítani az államnyelvet – szögezi le a fiatalasszony. – Az említett iskolában is jól tanítják az ukránt. S emellett a gyermekek nemzeti öntudatát is erősítik. Most, hogy részt vettünk a tiszaújlaki Turul-ünnepségen, természetesen Jonatán is énekelte a korábban már megtanult Himnuszt, sőt a nemrég elsajátított Szózatot is, büszke is rá, hogy ismeri a szövegét és a dallamát. A magyar iskolában sokat foglalkoznak a történelmünkkel, megemlékeznek március 15-ről, október 6-ról, s nemcsak Sevcsenkót ismeri meg, hanem Petőfit is, és tudja, hogy Petőfi a magyarok költője, és hogy hozzá tartozik.

– Egy fa sem tud élni gyökér nélkül – jegyzi meg a férj. – A gyermeknek is először a saját gyökerét kell megkapnia, akkor lesz belőle valaki. De ha nem kap gyökeret, akkor semmi sem lesz belőle…

– A Drohobicsi Pedagógiai Egyetemen, ahol tanultam, maguk az ukrán tanáraink is azt tanították, hogy a gyermek számára az a legjobb, ha anyanyelvén kezdi meg a tanulást – emlékezik vissza Zita. – Ha már anyanyelvén elsajátította a tudományok alapjait, akkor építhet arra, amit így megtanult. Ezért ha van rá lehetőség, a magyar gyermeknek is magyar iskolába érdemes járnia.

– Jonatán előbb annyira nem ismerte az ukrán nyelvet, hogy nem lehetett elengedni az iskolabusszal Nagyszőlősre, ezért az első két évben a gépkocsinkkal vittem be reggel, és hoztam haza kora délután – magyarázza Barna. – De nem fogtuk fel problémaként az ingáztatását. Tudtuk, hogy költséggel jár a dolog, ám tisztában voltunk vele: az a gyermek érdeke, hogy magyar iskolába járjon. S most, hogy már tud ukránul, az iskolabusszal való ingáztatása sem jelent gondot…

Volodimir Fedoszenko és Rácz Gyöngyi családjában – bár a férj ukrán, de tud magyarul – anyanyelvünk az érintkezés nyelve. A 2009-ben érettségizett Georgina és másik gyermekük, a szeptemberben a 8. osztályt megkezdő Klaudia is első osztálytól kezdve a Perényi Zsigmond Középiskolába járt, illetve jár.

– Az idősebbik lányunk esetében már óvodás korában észrevettük, hogy érzéke van a teniszhez, ám mivel Ukrajnában nincs teniszakadémia, Magyarországon viszont igen, ezért úgy döntöttünk: magyar középiskolába íratjuk Georginát, hogy a Budapesti Teniszakadémián fejlessze, bontakoztassa ki tehetségét – magyarázza a háziasszony.

– Már 2002-ben felvettek az akadémiára, és a szüleim megbeszélték az iskolával, hogy magántanuló legyek, miközben Pesten tanultam teniszezni – kapcsolódik be a beszélgetésbe Georgina. – Négy éve pedig befejeztem a teniszakadémiát, s jelenleg többnyire Németországban, Münchenben tartózkodom, ahol egy edző tanítványaként csiszolom a játéktudásomat, csak most épp egy komolyabb sérülésből gyógyulok kifelé.

– A kisebbik lányomnak is van tehetsége a teniszhez, ezért őt is a járási központ magyar középiskolájába járatjuk, hogy majd a Budapesti Teniszakadémián tanuljon tovább – fűzi hozzá az édesanya…

Petei József és Judit is mindkét gyermeküket a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolába járatták.

– Annak az utolsó fancsikai 8. osztálynak voltam a tagja, amelyik még magyar nyelven tanulhatott – emlékezik vissza a háziasszony. – A következő évben már ukrán tannyelvűvé vált az iskola, és bár jó nyelvérzéket örököltem a filológus édesanyámtól, rengeteg pluszmunkával, energiaráfordítással járt, hogy az ukrán tannyelvű középiskolai osztályokban is kitűnő tanuló maradjak. Részben ezért is írattuk be mindkét gyermekünket Nagyszőlős magyar középiskolájába, hogy megmentsük őket ettől a megterheléstől. Főleg pedig azért döntöttünk így, mert mi is magyarok vagyunk, a lányaink is azok, s nemzetiségük megőrzése érdekében fontosnak tartottuk anyanyelvű oktatásukat. A legjobban mindenki az anyanyelvén tudja kifejezni magát, és az önazonosságunk megőrzése miatt nagyon fontos anyanyelvünk tökéletes ismerete. Minden nemzetiség számára emberi jog az anyanyelvén való tanulás. Amikor az idősebbik lányom, Patrícia hatéves lett, nagyon bíztunk abban, hogy Fancsikán végre ismét megnyílik a magyar első osztály. Több szülőtársammal együtt igen sok energiát fordítottunk a beindítására, 12-en beadtuk a kérvényünket a gyermekeink magyar 1. osztályba való beíratására, ám az ellenagitáció hatására az iskolaérett korba lépett gyermekek szüleinek nagy többsége végül is visszatáncolt, csak négyen maradtunk, s így nem volt annyi gyermek, amennyivel be lehetett volna indítani a magyar első osztályt. Így azután Patríciát és a húgát, Franciska Noémit is a városi magyar iskolába járattuk. Az idősebbik azóta már befejezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem nemzetközi jogi szakát, míg a kisebbik még végzi az ugyancsak Magyarországon működő Corvinus Egyetem média-kommunikáció szakát. Ha a gyermek szorgalmas, a magyar iskola elvégzése után is boldogul. És nagy bűn volt a kárpátaljai magyar közösség ellen, hogy megannyi iskolánkat bezárták…

Közösségünknek pedig az az egyik legfontosabb feladata, hogy újraindítsuk ezeket az iskolákat, illetve „életben tartsuk” a működőket – teheti hozzá mindehhez az újságíró.

Lajos Mihály