2014. augusztus 17.

„Ez a fajta nem űzhető ki mással, csak böjttel és imádsággal!” (Mk 9,29)

Vasárnap a templomainkban a holdkóros fiú történetét olvassuk fel.

Az édesapa, aki tehetetlenül nézi végig fia szenvedéseit, az aggódó és sokszor tehetetlen szülők sokaságát juttatja eszünkbe.

Nem könnyű feladatot kapott a szülő, végig kell kísérnie gyermeke küzdelmeit. Néha büszkén és örömtelien fogadja azt, amikor gyermeke ügyesen veszi az élet akadályait. Néha pedig elszomorodva nézi, ahogy eredménytelenül áll ezen akadályok előtt.

A legnehezebb mégis az, amikor tehetetlenül kell, hogy végignézze ezt a küzdelmet. Amikor tanácstalanul, sokszor ötlet, sokszor pedig lehetőség nélkül kell látnia ezeket a szenvedéseket.

Van úgy, hogy a számunkra kedves emberek elutasítják a segítségünket. Mondanánk, de nincs, aki meghallgatná. Tennénk, de nincs rá szükség, stb.

A holdkóros fiú édesapja az az aggódó szülő, aki tehetetlenül és tanácstalanul áll fia mellett.

Jézus erre az élethelyzetre is válaszol: „Ez a fajta nem űzhető ki mással, csak böjttel és imádsággal!”

Sokan mondhatnánk, hogy ez nem gyakorlati tanács egy konkrét problémára. Pedig az! A böjt és az imádság megteremti annak a lehetőségét, hogy az ember Istenre hangolva élje az életét. Megteremti annak a lehetőségét, hogy a szülő és a gyermeke egymást elfogadva küzdjön a kihívásokkal.

Mennyivel másabbak lennének a családok, ha a felnövekvő nemzedék látná böjtölni és imádkozni a szüleit.

Mennyivel könnyebb lenne a fiatalok élete, ha megtanulnának böjtölni és imádkozni, vagyis készek lennének az áldozatra, alázatra, szolgálatra.

Így sok lehetetlenség és tanácstalanság megszűnne, és szülő és gyermeke együtt küzdenének.

Lődár Jenő, görögkatolikus áldozópap