Honismereti kiránduláson a bégányiak
Olvasói levél
Július 26-án a kis- és a nagybégányi KMKSZ-alapszervezetek tagjainak egy csoportja honismereti kirándulásra indult. „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, imé igen jó” (I.Mózes 1:31) mottó alatt indultunk útnak. Célunk Kárpátalja nevezetes helyeinek – amelyek velünk, magyarokkal kapcsolatba hozhatók – megtekintése volt. Első állomásunk a kárpátaljai magyarság szomorú emlékhelye, a szolyvai emlékpark volt, melyet az 1944-ben elhurcolt magyar férfiak emlékére állítottak. Megilletődve olvastuk a márványtáblákon a hosszú névsort, melyben sokunk talált ismerős nevekre. Egy pár perc csenddel és a Himnusz eléneklésével róttuk le kegyeletünket, majd folytattuk utunkat.
Az Ábránkai-hágón a bátrabbak átmentek egy régi függőhídon, míg a többiek addig gyönyörködtek az Ábránka-patak völgyében, és a Borzsa-havasokra táruló gyönyörű kilátásban. Buszunk végighaladt a Latorca völgyén és felkapaszkodott a Vereckei-hágóra, hogy megnézzük Matt Péter alkotását, mely őseink honfoglalásának állít emléket.
Idegenvezetőnk, Horkay Sámuel tanár úr kimerítő és élvezetes előadást tartott az akkori korról, emberekről, azok foglalkozásáról és megélhetésükről a legapróbb részletekig menően.
Tiszteletünk jeléül itt is elénekeltük a Himnuszt, majd egy alkalmas helyen ki-ki elfogyasztotta magával hozott ebédjét, és folytattuk utunkat a Sipot-vízeséshez. Útközben gyönyörködtünk a Máramarosi-, a Borzsa-, a Róna-havasokra és a Keleti-Beszkidekre táruló kilátásban, mely így is lenyűgöző volt, pedig a hegyek csúcsai felhősapkába burkolóztak. Megérkeztünk a vízeséshez, ahol kellemes másfél órát töltöttünk, majd indultunk haza. Útközben láttuk a Kárpátalján egyetlen emléktáblát, melyet az 1848-as jobbágyfelszabadításnak állítottak egy útszéli feszületen. Elértünk Felsőgerebenre, ahol leereszkedtünk az Árpád-vonal II. világháborús, 52 méter mélyen és másfél kilométer hosszan elnyúló védelmi célokat szolgált alagútrendszerébe. A tanár úr megmutatta az itt megfordult hírességek fényképeit, és az akkor használt fegyverekről, tankokról is részletes előadást tartott. Megmutatta, hol helyezkedett el a főhadiszállás és a tábori kórház, felhívta figyelmünket a hely éles akusztikájára, és még nótára is fakasztott bennünket. Ezután buszunk már cak itthon állt meg. Kellemesen elfáradva, gyönyörű élményekkel gazdagodva tértünk haza.
Ezúton köszönjük a két alapszervezet elnökének, Komári Ibolyának és Szimcsera Jánosnak, valamint segítőjüknek, Kornicki Ibolya tanárnőnek, hogy kitalálták és megszervezték ezt a kirándulást.
Végül, de nem utolsósorban, köszönjük Horkay Sámuel útikalauzunknak, aki egész úton fáradhatatlanul ontotta felénk a rengeteg információt, részletesen kitérve minden apróságra, kezdve a növény- és állatvilágtól a helyi lakosság megélhetéséig, és köszönjük a sok-sok érdekes és lenyűgöző történetet is. Reményteljesen várjuk a következő utazást.
A kis- és nagybégányi KMKSZ-tagok nevében köszönettel:
Halász Erzsébet