Népszerű elnökjelöltnek lenni

Az elnökjelöltek száma egyre csak szaporodik, a választó pedig törheti a fejét, hogy kire adja a szavazatát március 31-én.

Az elmúlt napokban a leg­esélyesebbnek tartott indulók hivatalosan is bekapcsolódtak az elnökválasztási küzdelembe. A Központi Választási Bizottság (CVK) még múlt pénteken elnökjelöltté nyilvánította mások mellett Julija Timosenkót, a Batykivscsina (Haza) párt első emberét, valamint a showman Volodimir Zelenszkijt.

Hétfőre a bejegyzett elnökjelöltek száma elérte a 22-őt, azoké pedig, akik már benyújtották a jelentkezéshez szükséges dokumentumokat a CVK-nak, 30 körül jár. Tekintve, hogy február 3-ig lehet jelentkezni elnökjelöltnek, könnyen előfordulhat, hogy mire lapunk az olvasó kezébe kerül, új indulási rekord születik. Az eddigi csúcs az elnökjelöltek számát tekintve 2004-ből származik, amikor 24-en vetélkedtek az államfői posztért. Legutóbb, azaz 2014-ben 21-en próbáltak szerencsét.

Petro Porosenkóról, a hivatalban lévő elnökről hetek óta írja már a sajtó, hogy kampányol, mégis szinte az utolsó pillanatig kivár-kivárt a bejelentéssel, hogy újabb öt évre szeretne elnök maradni. A legutóbbi hírek szerint kedden, lapzártánkkal egy időben sor került a nagy eseményre a kijevi Nemzetközi Kiállítási Központban. Elemzők két fő okát látják annak, hogy Petro Olekszijovics egyre csak halogatta annak hivatalos bejelentését, ami pedig kezdettől nyilvánvaló volt. Az egyik, hogy kivárta, amíg minden jelentősebb ellenfele kiteregeti a maga kártyáit az elnökválasztási kampányával kapcsolatban. A másik, hogy tanácsadói úgy gondolhatták, előnyösebb számára, ha hivatalban lévő államfőként, s nem elnökjelöltként hordozza körbe az országban az ukrán pravoszláv egyház önállóvá válását, Moszkvától való elszakadását hivatalossá tevő dokumentumot, a tomoszt. Így azt a látszatot kelthette, hogy ő egy a nemzetért dolgozó, országos ügyekkel foglalkozó komoly államférfi, aki felette áll az elnökjelöltek kicsinyes marakodásának. A rosszmájú ellenzéki média ugyanakkor elnevezte az elnök országos körútját tomosztúrának, amivel vélhetően jól keresztbe tett a magát korszakalkotó államférfinak beállító édességgyáros igyekezetének, hogy valamicskét javítson a megítélésén.

Annyi bizonyos, hogy az államfő szénája továbbra sem áll jól. Az Elemzési és Előrejelzési Intézet január közepén végzett, hétfőn az UNIAN által ismertetett felmérésének értelmében ugyanis változatlanul kimagaslóan Julija Timosenko támogatottsága a legnagyobb (20,2%) azon választók körében, akik biztosan elmennek szavazni, s már eldöntötték, hogy kire adják a voksukat. A második helyen 12,6%-kal, azaz lényegesen leszakadva Timosenkótól, Volodimir Zelenszkij áll, majd egyaránt 11,9%-kal Jurij Bojko és Petro Porosenko következik. A Timosenkót üldöző jelöltek közötti szerény különbség miatt, ami jócskán a mérési hibahatáron belül van, a hivatalban lévő államfőnek még mindig komoly esélye van arra, hogy a választás második fordulójába jusson, ahol azután – különösen az ukrajnai viszonyok ismeretében – szinte bármi előfordulhat. Az elnök nyilván érzi, hogy a sikerhez teljes erőbedobásra van szükség a részéről az elkövetkező hetekben. Ezért eltökéltségének, sőt elkeseredettségének jele lehet, hogy a pletykák szerint ezúttal nem pártja, a választók körében rendkívül népszerűtlen Petro Porosenko Blokkja (BPP) jelöltjeként indul a megmérettetésen, hanem önjelöltként. Mondhatnánk, a Bankovaja jelenlegi lakója megszabadult az őt hátráltató ballaszttól. Mentségéül szolgáljon, hogy pártja az utóbbi időben valóban inkább visszahúzta, semmint támogatta az államfőt.

Az elmúlt napok érdekes híre volt, hogy a zenész-énekes Szvjatoszlav Vakarcsuk, az Okean Eljzi popegyüttes frontembere, akit a legutóbbi időkig potenciális elnökjelöltként kezelt a média, minap bejelentette, nem jelölteti magát, s egy tévéműsorban kifejtette, azt is kizártnak tartja, hogy nyilvánosan támogassa az elnökjelöltek valamelyikét. Vakarcsuk a ZIK-televízió műsorában egyben felhívta a figyelmet az elnökválasztás fontosságára, s arra buzdította a választókat, hogy hozzanak felelősségteljes döntést az ország érdekében. Szavaiból, miszerint az elnökválasztás és a parlamenti választások elválaszthatatlanok egymástól, a média egy része mindjárt azt a következtetést vonta le, hogy a zenész indulni szándékozik az őszi parlamenti választásokon.

Korábban a sajtó sokat cikkezett arról, a nem kormánypárti „nemzeti” irányultságú ellenzék, elsősorban Anatolij Hricenko pártja, a Hromagyanszka pozicija (Polgári Álláspont) és az Andrij Szadovij lembergi polgármester vezette Szamopomics (Önsegítés) abban az esetben érhetne el választási sikert Julija Timosenkóval és Petro Porosenkóval, illetve pártjaikkal szemben, ha összefognának a népszerűségben mindkettőjüket jócskán megelőző Vakarcsukkal, aki egy olyan „új arc” az ukrán politikában, akire a választók egy igen jelentős része vár manapság. Vakarcsuk mostani nyilatkozata arra utalhat, hogy egyelőre megvan az esélye a nemzeti erők összefogásának az őszi választásokon. Más kérdés, hogy az ukrán politikai élet „sajátosságai” miatt az elnökválasztás kimenetele nagyban befolyásolja az utána következő parlamenti választásokat, ezért legalábbis kérdéses, hogy a nemzetiek egységesen kitartanak nyáron az önálló szövetségben való indulás mellett, vagy beállnak az aktuális elnököt támogató politikai erők közé, ahogyan az öt évvel ezelőtt is történt.

(ntk)