Ma őriznünk és védenünk kell a szabadságot (Frissítve)

Munkácson a podheringi emlékműnél méltatták március 15-ét

Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentősebb, Kárpátalján zajlott csatája a Munkács melletti Podheringen történt összecsapás volt. Az 1849. április 22-ei ütközetben a magyar és ruszin nemzetőröknek, honvédeknek és népfelkelőknek sikerült feltartóztatni és meghátrálásra kényszeríteni Munkács alatt az országba betörő osztrák császári hadakat. A podheringi csata nem tartozik ugyan a szabadságharc jelentősebb ütközetei közé, Kárpátalja számára mégis fontos, hiszen jelzi a vidék magyar és ruszin népének bátor helytállását, összefogását és szabadságszeretetét. A forradalom és szabadságharc kitörésének 171. évfordulója alkalmából a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ünnepi megemlékezést szervezett a podheringi csata színhelyén felállított kőobeliszk előtt 2019. március 15-én.

A borús idő ellenére nagy számban összegyűlt ünneplőket Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte. Ezt követően Ferenci Attila színművész előadásában Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét hallgatta meg a közönség.

Buhajla József ungvári magyar főkonzul Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének ünnepi üzenetét olvasta fel: „1848. március 15. szabadságunk, nemzeti függetlenségünk és összetartozásunk szimbóluma” – állt az üzenetben, amely arra buzdítja a világ magyarságát, hogy büszkén vállalja nyelvét, kultúráját és nemzeti jelképeit, s merítsenek ehhez erőt a szabadságharc hősies helytállóitól.

„Március 15. az a nap, amely összeköti és közös büszkeséggel tölti el a magyarokat szerte a világon. Ma 171 éve, hogy népünk tanúságot tett arról, hogy nem tud és nem is akar idegen nagyhatalmaknak behódolva élni” – kezdte ünnepi köszöntőjét Bocskor Andrea kárpátaljai fideszes európai parlamenti képviselő, s aláhúzta: 1848-ban őseink megmutatták, hogy nincs olyan mértékű elnyomás, amivel minket, magyarokat meg lehetne törni. A szabadságharcosok áldozata nemcsak a pillanatnyi politikai helyzetnek szólt, hanem örök mércét állított fel hazaszeretetből, hősiességből és tettrekészségből. A képviselő asszony kihangsúlyozta: március 15. arra is emlékeztet, hogy a történelem ma is íródik.

„A szabadság, amelyért őseink harcoltak, ugyanaz a szabadság, amelyet itt és most nekünk kell őriznünk és védenünk. Különösen ma, amikor azt kell tapasztalnunk, hogy nagy erők vannak mozgásban azért, hogy a nemzettudatot, az összetartozás érzését fellazítsák és lebomlasszák. Különösen itt, ahol azt kell átélnünk, hogy az ukrán kormány jogszűkítő törvényekkel támadja a kisebbségeket, nem kevesebbet, mint az anyanyelvünket véve célkeresztbe” – emelte ki a politikus az előkészületben lévő ukrán nyelvtörvényre utalva. A nyelv nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem egy nemzet gondolkodásának, emlékezetének és kultúrájának őrzője: a nyelv a nemzet lelke, éppen ezért, aki egy népet az anyanyelvén keresztül támad, az a legsebezhetőbb, legszemélyesebb pontján teszi – fűzte hozzá Bocskor Andrea.

A nyelv fontosságát kiemelve az EP-képviselő hozzátette: a nyelv, mint kincs „megőrzéséért küzdünk mi, maroknyi magyarok itt, Kárpátalján, amikor úgy tűnik, az ukrán vezetés feltett szándéka az asszimiláció, Európa döntéshozói pedig süketek a nemzeti kisebbségek problémái iránt, és láthatóan többet foglalkoznak az idegen kontinensekről érkezett bevándorlók védelmével, mint az őshonos népcsoportokkal”.

„1848 óta csak a dátum változott – a magyarok öntudata és szabadságvágya nem. Ne hagyjuk, hogy a nyelvünket és ezen keresztül a magyarságunkat az ukrán kormány szisztematikus lépésekkel, politikai manőverezéssel korlátok közé szorítsa, és a magyar ajkúakat másodrendű állampolgárokká minősítse! Ne hagyjuk, hogy jövő ilyenkor már ukránul kelljen emlékeznünk azokra, akik az életüket adták a magyar szabadságért! […] A jövőnket mi írjuk!” – zárta ünnepi beszédét Bocskor Andrea.

Jevhen Zsupan, a Kárpátaljai Ruszin Nemzeti Tanács elnöke ruszinul köszöntötte az ünneplőket. „Nagyon örvendetes, hogy a magyar forradalom és szabadságharc nevezetes dátuma nem felejtődik el. A történelem ismétlődik, hiszen napjainkban is bonyolult a politikai, gazdasági és nemzetiségi-kulturális helyzet vidékünkön” – mondta. A ruszinok tősgyökeres nép ezen a területen, sajnálatos módon azonban Ukrajna az egyetlen ország, amelyik nem ismerte még el a ruszinságot hivatalosan külön népként, nemzetiségként. Kiemelte, hogy a Kárpátalján élő ruszin, magyar, szlovák, cseh, román és más nemzetiségek között soha nem voltak ellentétek. „Ez egy különleges vidék, ahol az emberek tiszteletben tartják egymás kultúráját, vallását és ünnepeit” – tette hozzá.

Március 15. a nemzeti összetartozás érzésének a napja is, amikor minden magyar, bárhol éljen a világon, azt érzi: jó magyarnak lenni – kezdte köszöntőbeszédét Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, ukrán parlamenti képviselő. A szabadságharc eszményét felelevenítve kiemelte: az 1848–1849-es események nagy alakjai, ha több dologban nem is, de egyben biztosan egyetértettek – a szabadság fontosságában, „abban, hogy egy nemzet akkor tud megmaradni és fejlődni, ha a dolgainak az intézését saját kezébe veszi” – húzta alá a pesti forradalom 12 pontjának jelentőségére is utalva. A magyarok kitartóan küzdöttek a történelem eddigi tapasztalatai alapján, „soha nem adták fel és előbb-utóbb rákényszerítették a nagyhatalmakat arra, hogy egy olyan kompromisszumot kössenek a magyarsággal, amely lehetővé tette azt, hogy ez a nemzet megmaradjon és fejlődjön” – emlékeztetett a KMKSZ elnöke.

„Harminc évvel ezelőtt, amikor a Szovjetunió recsegett-ropogott, úgy tűnt számunkra, hogy eljön az a kor, amikor itt, Kárpátalján is szabadon élhetünk. Sőt, megváltozik az egész világ, hiszen nincs már ok arra, hogy bármitől is féljünk, hamarosan Európa nemzetei egyesülnek, hogy közösen fejlődjenek, közösen őrizzék meg keresztény értékeinket. Látjuk azt, hogy nem így történt, ugyanis olyan intézkedéseket és törvényeket hoznak, amelyek el kívánják venni szerzett jogainkat” – mondta Brenzovics László hozzátéve, hogy az emberek nem tanulnak a történelemből, hiszen a korábban elnyomott sorban élő ukrán nemzet, amelyik szintén szabadságra vágyott, ezt megkapva nem szabad kíván maradni, hanem vele együtt élő más nemzeteket kíván elnyomni… Viszont egy szabad országban csak a szabad emberek lehetnek boldogok. „Meggyőződésem, hogy a nyelvhez, oktatáshoz, valláshoz való jog egy olyan természetes, emberi jog, amit nem lehet sem megkérdőjelezni, sem pedig elvenni. […] Azt üzenjük, hogy a kárpátaljai magyarság soha nem fogja feladni” – szögezte le.

Az eseményen Balogh Marianna előadásában Bródy János Szabadnak születtél című dalát és Petőfi Sándor Van-e egy marok föld… című versét hallotta a közönség, valamint Burger Annamária, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanulója Wass Albert Erdélyi vallomás című versét szavalta el.

A megemlékezésre Majnek Jenő Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Gulácsy Dániel református lelkipásztor kérték Isten áldását.

Az ünnepségen a felszólalókon kívül jelen volt Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul, Bujdosó János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, a megyei tanács képviselője, Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Popovics Béla, a cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke, a Munkácsi Városi Tanács néhány képviselője, valamint a dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium tanárai és diákjai.

A rendezvény a Szózat eléneklésével és a győztes csatának emléket állító obeliszk megkoszorúzásával ért véget.

Csuha Alexandra