Első osztályos harcok

Mielőtt a szülők a nyári szabadságra gondolhatnának, el kell dönteniük egy fontos kérdést: hová írassák iskoláskorúvá érett csemetéjüket? A vesti.ua minapi összeállításából kitűnik, idén ez a korszakhatárt jelentő szülői feladat sokak számára nem bizonyult olyan örömtelinek és felemelőnek, mint amilyennek lennie kellene.

Néhány napja közel háromtucatnyian rontottak rá Umanyban a városi tanács éppen ülésező képviselőire. Első osztályba készülő gyerekek szüleiként mutatkoztak be, és a városban kialakult helyzet miatti tiltakozásul akadályozták az önkormányzat munkáját. A legaktívabb szülő, egy ATO-s veterán bútorokat tört össze és vízzel öntötte le a tanácselnököt. Egészen pontosan az váltotta ki a tiltakozást, hogy Umany két iskolájában is lezárult az elsősök beíratása, holott még nem dőlt el minden leendő iskolás sorsa. A jelentések szerint tanítók is voltak a tiltakozók között.

A legnagyobb problémák az iskolakereséssel persze nyilvánvalóan a fővárosban adódnak. Különösen az újonnan épült lakótelepeken, a „hirtelen” jelentősen felduzzadt lakosságú negyedekben jelent komoly problémát a lakóhelyhez közel iskolát találni.

A szakértők szinte egybehangzó állítása szerint a problémát, vagyis az iskolai férőhelyek egyenlőtlen eloszlását az oktatási reform okozta – vagy legalábbis tovább súlyosbította az amúgy sem ideális helyzetet. A kormányzat szerint viszont az iskolák működtetése immár a helyi önkormányzatok kizárólagos hatáskörébe tartozik, amint az oktatási intézmények beiskolázási körzeteinek kijelölése is. Ugyanakkor nem léteznek szabályok, amelyeket az önkormányzatoknak kötelező lenne betartaniuk a beiskolázási körzetek határainak kijelölésekor, vagyis gyakorlatilag „kényük-kedvük” szerint döntenek. Vagy mégsem? Léteznek előírások, amelyekre a helyi oktatási hatóságoknak igenis tekintettel kell lenniük. Például az oktatási intézmény által működtetett óvoda neveltjeinek elsőbbségük van az adott iskolába való beiratkozáskor. Így fordulhatott elő, hogy az egyik iskola mintegy 60 férőhelyére kilencvennél is több szülői kérelem érkezett be, miközben az iskolaépület nincs gumiból, fizikai képtelenség tantermet biztosítani egy újabb osztály indításához.

A helyzetet tovább bonyolíthatja, ha népszerű iskoláról van szó, és sokan mindenáron oda akarják járatni a gyermeküket – kerül, amibe kerül. És mi a teendő, ha a környéken egyáltalán nincs színvonalas vagy bizonyos tárgyak oktatására szakosodott iskola? (Különösen a középiskolákkal lehet gond.) Marad valamelyik nem állami fenntartású oktatási intézmény, amely általában távol van az otthontól, és – ami szintén nem mellékes – a szülőknek még akkor is többe kerül oda járatni a gyermeküket, mint az önkormányzati iskolába, ha nem kell tandíjat fizetniük.

Ha ez nem lenne elég, jusson eszünkbe a kistérségek kialakítása múlt év végén, minek következtében helyenként – elsősorban vidéken – jelentősen megváltoztak az iskoláztatási lehetőségek. Például nem lehet többé a városi iskolába íratni a falusi gyereket, ha a falu nem ugyanahhoz a kistérséghez tartozik. De néha ennek a helyzetnek a fordítottja is problémát okozhat.

Köztudott, hogy a legtöbb iskolaépület még valamikor a Szovjetunió idején, a 60–70-es években épült Ukrajnában, amikor heti hat napon át, ha kellett, két váltásban tanultak a gyerekek. Azóta jelentősen átalakult az oktatási rendszer, és megváltoztak az oktatási intézményekkel szemben támasztott követelmények is. Az önkormányzatoknak viszont abból kell főzniük, amijük van. Ez néha annyit tesz, hogy nincs elég osztályterem és pad, máskor viszont iskolabezárásra-összevonásra kényszerül a település vezetése – hol a gyerek, hol meg a pénz hiányzik.

Úgy tűnik, a forráshiány a megszokottnál is komolyabb problémává kezd válni az oktatásban. Múlt héten A Jövőért párt parlamenti képviselőcsoportja követelte, hogy az oktatási és tudományos miniszter számoljon be a Legfelső Tanács előtt az oktatási intézmények finanszírozásának helyzetéről, valamint felszólította a kormányt, hogy rendezze tartozását a helyi közösségekkel szemben annak érdekében, hogy azok el tudják látni feladataikat – jelentette az UNIAN hírügynökség a párt közleménye nyomán.

„A minőségi oktatás feltételeinek biztosítása Ukrajnában az állam feladata. De a kormány nem birkózott meg ezzel a feladattal. Az Ukrán Városok Szövetsége szerint a 2021-es állami költségvetésben 38 milliárd hrivnyával csökkentették a helyi közösségeknek nyújtott oktatási támogatások összegét. A június 1-jei állapot szerint a kormány adóssága velük szemben majdnem 4 milliárd hrivnya. Ennek eredményeként az iskolák nem kapnak meg mindent, amire szükségük van, mert a helyi önkormányzatoknak nincs elegendő forrásuk. Az ukrajnai kisvárosokban és falvakban veszélyben van az oktatási szféra. Ha így megy tovább, az ukránok többsége elveszíti hozzáférését az oktatási szolgáltatásokhoz” – áll a párt drámai hangvételű közleményében.

Korábban jelentette az UNIAN, hogy idén májusban Zsitomir megyében bezárt hat falusi iskola, Lemberg (Lviv) megyében pedig 21 oktatási intézmény szűnhet meg, s 22-t minősíthetnek alsóbb fokozatúvá szeptember 1-jéig.

Miután lezárult a beiratkozási időszak, szükség esetén ezekben a napokban rendezik a fennmaradó iskolai helyek elosztását azok között, akik nem jogosultak első körben beíratni gyermeküket egy adott oktatási intézménybe. Előfordul, hogy néhol a szó szoros értelmében sorshúzást tartanak az érdekelt szülők részvételével. A pedagógusok szerint borítékolható, hogy ismét rengeteg lesz a panasz. De Szerhij Horbacsov oktatási ombudsman nem tehet egyebet, mint hogy mindenkinek azt javasolja, forduljon problémáival a helyi önkormányzathoz.

 (zzz)