A beregszászi színház helyzetéről kérdeztük az egy hónappal korábban kinevezett igazgatót

Március 14-én nevezték ki Sin Edinát a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatójává. Interjúnkban a teátrum jelenlegi helyzetéről kérdeztük az intézmény új vezetőjét.

Sin Edina 2016-tól a beregszászi színház munkatársa, kezdetben főszervező volt, két éve a színház jótékonysági alapítványát is ő irányítja. Korábban, már 2008-tól a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola színházi évadait is ő szervezte, tehát több mint egy évtizede vesz részt a kárpátaljai magyar színházi és kulturális élet szervezésében. Emellett a Debreceni Egyetemen folytat doktori tanulmányokat és kutatómunkát Irodalmi művek adaptációja Vidnyánszky Attila beregszászi rendezéseiben címmel. Számos publikációja jelent meg ebben a témában.

– Meglehetősen nehéz időszakban kerültem a beregszászi színház élére, hiszen bevezették a hadiállapotot Ukrajnában. Ennek hatására a kulturális intézmények nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Nem szüntették be a működésünket, de nem úgy alakulnak a körülmények, hogy a kultúra legyen a legfontosabb az emberek számára. Éppen ezért mi is a hadiállapothoz igazítottuk a működésünket az elmúlt ötven napban.

– A háború első napjától fogad a színház menekülteket, akiknek az ellátását is megszervezik.

– Kijevi színházi kollégák kértek tőlünk segítséget, őket helyeztük el az ukrán főváros ostromának idején. Azóta is a beregszászi színház épületében tartózkodnak, körülbelül negyven főt szállásoltunk el az épületünkben és a szolgálati lakásainkban. Azért mondom, hogy körülbelül, mert a számuk folyton változik, vannak, akik továbbutaznak nyugatra, újak is rendszeresen jönnek. A hozzánk érkezők alapvetően művészek, színházi alkotók, színészek, rendezők. Szerencsére sikerült a magyar kormány által működtetett Egytálétel programhoz csatlakoznunk, ezzel a főzés gondját is sikerült levennünk a vállukról. Mindennap kapnak meleg ebédet, csak a reggeliről és a vacsoráról kell gondoskodniuk. Bár a színházban van egy felszerelt konyha, de nyilván kicsi negyven fő számára. A vendégszobáinkban, a társalgónkban, a Hubay Stúdiószínpadunkon is matracokon alszanak az elszállásolt menekültek. Igyekszünk minden feltételt biztosítani számukra a viszonylag normális életfeltételek megteremtéséhez. Ennek ellenére el lehet képzelni, hogy ötven nap után már nem mindenki számára otthonos a légkör. Leginkább a munka, az idő hasznos eltöltése hiányzik a számukra. Ezért például szervezésünkben a Beregszászi Szent Anna Karitásznál segítenek a munkafolyamatokban, például derelyét, „varennikit” készítenek a háború elől menekülő árvaházi gyerekek számára.

– A színházi munka, az alkotás is hiányzik a fővárosi művészeknek?

– Összeállítottak egy interaktív mesét a beregszászi színház partnerségével. Mondhatjuk így, hiszen a logisztikai részt, a szállítást, a díszleteket és a helyiséget a próbákhoz mi biztosítottuk. Kijevi színésznők a Jizsacsok (Sündisznócska) című interaktív mesét adják elő, amit több alkalommal is bemutattak már árvaházi menekült gyerekek számára, 80–100 fős közönség előtt Beregszászban, valamint a tiszakeresztúri újranyitott gyermekotthonban. Április folyamán újabb helyszíneken is bemutatják ezt az előadást. Készülnek egy következő darabbal is, épp most zajlik az egyeztetés, hogy mivel tudnának itt segíteni a kulturális élet fellendítése terén.

– A beregszászi színészek is készülnek új előadásokkal? Hisz a koronavírus-járvány miatt is leállt a színház megszokott működése, majd ötven nappal ezelőtt kitört a háború.

– Mindezek ellenére a mi magyar színészeink sem tétlenkednek, lassan igyekszünk vissza­rázódni – a körülmények ellenére is – a kulturális élet teremtésének feladataiba. Úgy gondoltuk korábban, hogy a koronavírusnál nagyobb csapás már nem érhet minket, de bebizonyosodott, hogy történhet velünk még rosszabb is. Ebből a mostani megrázkódtatásból igyekszünk felocsúdni. Nem adjuk fel, mert egyre inkább érezzük azt, hogy a háború okozta hatások miatt a korábbinál is nagyobb szükség van a lelkek ápolására, a szép, az esztétikum megmutatására ebben a világban. Lehet, hogy a kezdeti sokkhatás alatt nem a kultúra volt mindannyiunk legnagyobb gondja, de most már érezzük az igényt erre a beregszászi és kárpátaljai magyar emberek részéről. Tudjuk azt, hogy nagyon sokan elmentek innen, sokan más dologgal vannak elfoglalva, de meglepően sokan kérdezik, hogy a beregszászi színház előadását legközelebb mikor tekinthetik meg. Mi éppen ezért – a Covid idején tanult módszereket alkalmazva – visszatértünk a virtuális térbe. Online videókat készítünk, például a március végi színházi világnapról sem feledkeztünk meg, a magyar költészet napját is megünnepeltük József Attila verséből készült, színészeink által előadott videónkon keresztül. Emellett transzparensekkel, óriásplakátokkal hirdettük a vers erejét a színház épületén. Húsvét, a feltámadás napja alkalmából is köszöntöttük nézőinket egy kisvideóval.

Az ünnepi, tematikus online jelentkezéseinken túl a háttérben Petői Sándor A helység kalapácsa című művét szeretnénk bemutatni, a próbafolyamat már zajlik. Készülünk, ha újra lehetőségünk nyílik arra, hogy idehaza játsszunk, akkor ezt megtehessük, legyen mivel ismét a közönség elé lépnünk. Jövőre lesz Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója. Méltóképpen szeretnénk a Petőfi-emlékévet itt, Beregszászban is méltatni. Éppen ezért vettük elő A helység kalapácsát, mely művet Vidnyánszky Attila főrendezőnk adaptál színpadra. Minden beregszászi színész játszani fog ebben az előadásban. Nagyon vágyunk rá, hogy a beregszászi közönség előtt is játszhassuk minél hamarabb.

– Több nagyszínpadi és tantermi előadásuk is tervben volt erre és a következő évadra. Azok a körülmények miatt meghiúsulnak?

– Mi nem tettünk le ezeknek a megvalósításáról. Most is keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén meg tudjuk valósítani ezeket az előadásokat, és be tudjuk majd mutatni. Ha nem is az eredetileg tervezett időpontban, hanem egy későbbiben, de nem adjuk föl. Ilyen tervezett előadás például Michael Frayn Függöny fel! című komédiája Katkó Ferenc rendezésében. Ugyancsak az ő rendezésében készülne el majd nálunk Heltai Jenő Tündérlaki lányok című darabja. Több tantermi előadással is készülünk, például színházi nevelés terén egy anya-lánya kapcsolatot bemutató Koromfekete, hófehér című darabot is mindenképpen szeretnénk színre vinni. Ahogy beindul a magyar nyelvű jelenléti oktatás Kárpátalján, mi rögtön szeretnénk elvinni ezt a darabot a magyar iskoláinkba.

Egyelőre nagyon távlati céloknak tűnnek ezek, hisz nagyon bizonytalan a jövő. Viszont azt gondolom, hogy tervezni kell, célokat kell magunk elé tűzni, mert lehet, hogy ezek a célok tartják majd egyben társulatunkat a következő időkben. A nyári időszakra szabadtéri programokban gondolkodunk, a hadiállapot függvénye, hogyan tudjuk azokat megvalósítani.

– Hamarosan, májusban is készül valami újdonsággal a színház?

– Egy különleges, irodalmi-kávéházi hangulatú előadás premierjével készülünk. Hét művészünk mutatja majd be, a Fedák Sári-művészkávézónkban. Ide egy tavasz végi, nyár eleji kellemes estére várjuk majd nézőinket. Elárulhatom, hogy interaktív lesz az előadás, a nézők között zajlik majd a kis pódiumszínpadunkon. Mindenképpen szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy azoknak, akiknek itthon kell megküzdeniük a háború okozta nehézségekkel, legyen lehetőségük kulturális programon részt venni.

A jelenlegi helyzet nagy kérdőjelet tett minden tervezett programunk mögé, de nem szabad feladni!   

Badó Zsolt