A barack- és a szilvatermesztők is gondban vannak

„Öntözés nélkül már gyümölcsöt sem éri meg termelni”

A gyümölcstermesztők helyzetéről írt korábbi cikkeimben már szó esett az áprilisi fagykárokról, valamint a száraz időjárásról, ami jól jött a szamócatermesztőknek, viszont óriási károkat okozott a meggytermelőknek, sőt a cseresznyéből is csak azok a gazdák tudtak szép termést elérni, akik öntözték a gyümölcsfáikat. Most pedig lássuk, milyen évet zárhatnak a szilva- és a baracktermesztők!

– A 2022-es év kimondottan csapadékban szegény, s ez a tény nemcsak a szabadföldi zöldségféléket és a szántóföldi termesztést érinti negatívan, hanem a gyümölcstermesztést is. A korai érésű gyümölcsök, mint például a szamóca, a málna, a szeder stb. esetében még a csapadékban szegény május és június nem okozott nagy károkat, sőt a minőség és a termésmennyiség valamivel jobb, illetve több is volt, mint egy csapadékos évjáratban. Viszont a később érő gyümölcsök esetében a kár fokozódott, s bizony, az őszibarack, a szilva, a nyári érésű körték, almák már megszenvedték az aszályt. Akik pedig nem öntözték a gyümölcsfáikat, azoknak apró, minőségtelen gyümölcseik teremtek, vagy egyáltalán nem volt betakarítható a termésük – indítja beszélgetésünket Molnár Ádám, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza.

– Milyen lett a termés a korai szilvafajtákból, és milyen várható a később érőkből?

– A korai érésű ringló és cacanska fajták már leértek, sőt mára a nemtudom szilva, az aszalószilva-fajták is éppen érésben vannak, a lekvárfőzés viszont éppen csak elindult vidékünkön. A korai asztali szilvafajtákból bőséges volt a termés, sőt a kórokozók és a kártevők is jóval kevesebb számban okoztak gondot az ültetvényekben. A bőséges termés mellett azonban gondok vannak a minőséggel. A csapadékhiány miatt a gyümölcsfák jóval kevesebb beltartalmi értéket (cukrokat, vitaminokat stb.) tudtak termelni a szezon alatt. Elég megkóstolnunk a szilvát, és azonnal érezzük, hogy savanyú a gyümölcs, még a teljesen érett is. A lekvárnak való szilvák esetében is bőséges a darabszám a gyümölcsfákon, viszont a termés apró, nem egyszerre érik, és gyorsan hullik. Akik már főztek szilvalekvárt idén, arra panaszkodnak, hogy savanykás a lekvár, gyenge a minőség. Ennek pedig az egyetlen oka a vízhiány. Az augusztus végén mutatkozó zivatarok éppenséggel a szilvafáknak még hoznak egy kis enyhülést, de az idei termésen már nem javítanak, sőt rontanak, mert az erős, viharos szél miatt az összes termés a földön landol, melyen már gyorsan megindul a rothadás folyamata.

– Miként tudják értékesíteni gyümölcseiket, illetve a lekvárjukat a szilvatermesztők?

– A szilvák értékesítésével minden évben gondok vannak. Mivel nehezen szállíthatók, ezért rendszerint helyben értékesítik a termelők. Az asztali fajták esetében túltermelés van Kárpátalján, nehéz piacot találni rá, éppen ezért sok termelőnek okoz gondot az értékesítés. Idén az előző évhez képest valamivel drágábban, átlagosan 20–25 hr/kg értékben tudták eladni a ter­mesztők a friss fogyasztásra szánt asztali szilvafajtákat. Ám évről évre egyre nagyobb terhet jelent a friss fogyasztásra szánt szilva értékesítése vidékünkön. A lekvárnak való szilva viszont – mint minden évben – idén is megtalálja a helyét, ha nem tudják friss gyümölcsként értékesíteni a termelők, akkor megfőzik lekvárnak. A lekvárnak való szilva esetében 10–15 hr/kg árról lehet beszélni, ami alig magasabb a tavalyi árakhoz képest.

– Milyen évet zárnak a gazdák kajszibarackból, és milyen termés lett, illetve várható az őszibarack esetében?

– A kajszi rendszerint az előző néhány évet tekintve fagykárt szenved vidékünkön. Az idei esztendő sem volt kivétel, sok faluban akár teljes fagykárról beszélhetünk, máshol csak részlegesről, de elmondható, hogy kárpátaljai kajszit lehetett kapni a piacokon, tehát volt termés. A termelőknek a kereslettel nem volt gondjuk, viszont az aszály miatt nagyon gyorsan, pár hét alatt lezajlott az érés, s aki nem sietett leszüretelni, az lemaradt róla. Ahol nem volt öntözés, ott a gyümölcs apró, ízetlen maradt, míg azok, akik meg tudták oldani az öntözést, pontosan a gyors éréssel és fokozatos gyümölcshullással találták szemben magukat, amit a nagy meleg és a sok víz együttes hatása okozott.

Az őszibarackfajták esetében vegyesek a kilátások. Jóllehet a csapadékhiány folytán a növényvédelemmel alig volt gond, de aki nem öntözött, annál jó barack sem mutatkozik, s az a szomorú, hogy az utóbbiak vannak többségben. Vidékünkön sok baracktermesztő nem rendelkezik öntözési lehetőségekkel, mivel a korábbi években nem volt rá szükség, így nem is építették ki a rendszereket. Főként a fagykár elleni védelemre koncentráltak a gazdák. Ám minden esztendő egy újabb megpróbáltatást hoz minden termelő számára, s a következőkben vidékünkön is fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre, a vízmegőrzésre és a vízgazdálkodásra. Öntözés nélkül már gyümölcsöt sem éri meg termelni. A forró hőhullámok is gondot okoztak az őszibarack-termesztőknek, fokozatos egyenlőtlen érés és gyenge minőség volt jellemző a termésre. A korai érésű fajták már leértek, s aki tudott öntözni, viszonylag jó évet zárt, mert kereslet volt, s az ár is jónak mondható (40–50 hr/kg). Néhány kései fajta viszont még betakarítás előtt áll, de bizakodnak a termelők.

Lajos Mihály