Aszályos nyár, esős ősz, plusz a háború gazdasági hatásai

Előreláthatóan csökkenni fog a kukorica vetésterülete

2022. október 11., 12:00 , 1128. szám

Kárpátalján a kukoricatermesztés a legnagyobb területen folytatott mezőgazdasági tevékenység, ráadásul az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programnak köszönhetően sok gazda szerzett be traktort, valamint modern kukoricakombájnt, s nőttek a vetésterületek. Sajnos még mindig kevés kukoricaszárító található vidékünkön, amelyek pedig működnek, azok kicsiny kapacitásúak. Ám idén nem elsősorban a szárítóhelyzet miatt fő a termelők feje…  

– Milyen hatásai voltak a tavaszi, majd a rendkívül aszályos nyári időjárásnak a tengeritermesztésre? – kérdem Molnár Ádámtól, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászától.

– Ha visszatekintünk az elmúlt néhány esztendőre, azt láthatjuk, hogy rendszerint minden év hozott hideget, meleget a kukoricatermesztőknek. Kimondottan jó esztendő volt a 2019-es, az inputanyagok költségeinek a növekedését nem érezték a termesztők, a piac szinte korlátlanul adott volt, sőt még az időjárás is kedvezett: a nyár esős, az ősz száraz volt, így a betakarítással sem voltak gondok. S mivel jó év volt, a következő esztendőben sok gazda növelte is a termőterületet, bízva a jobb jövőben. A 2020-as és a 2021-es év azonban – a termésátlagokat tekintve – közepesnek volt mondható, s ezekben az években már jelentősen érezhető volt az inputanyagok áremelkedése. Ezek miatt azt hittük, hogy nagyszámú termelőnek ment el a kedve a kukoricatermesztéstől, mégis sok kukorica lett elvetve. Ám tovább nehezítette a helyzetet a piac pangása, illetve a szeszélyes időjárás. 2021-ben rendkívül száraz volt a tavasz, ami megnehezítette a vetést, és rossz hatással bírt a kelés időtartamára.

Idén aztán megint alkalmazkodniuk kellett a gazdáknak az időjáráshoz: a vetéskor még kimondottan jó időt egy igen erős, egész nyáron tartó aszály követte. Sok esetben a kelések szinte tökéletesek voltak, ám a fejlődés a gyenge csapadékviszonyok mellett igen vontatottnak bizonyult. Voltak rossz táblák, de voltak tűrhetőek is. Aki megfelelő technológiát tudott felvonultatni, annak lassan, de fejlődött az állománya, ugyanakkor sok olyan kukoricatáblát lehetett látni, melyet benőtt a fű, vagy már nyár közepére szinte „felsült”. A júliusi és augusztusi hónapok hőhullámai nagyon megviselték a tengerit, mely éppen virágzott. Emiatt vagy nem alakult ki cső, vagy hiányos terméskötődést lehetett megfigyelni. Bíztak a termelők, hogy jó őszi időjárásunk lesz, s eleinte ígéretesnek is bizonyult az évszak, mivel vidékünket elkerülték a kora őszi talaj menti fagyok, melyek megrekesztették volna a kukorica természetes száradását. Ám mire éppen elindult a betakarítás, elkezdett esni az eső, mely 3-4 hete folyamatosan fékezi a betakarítást. Továbbá a sok eső, a magas páratartalom nem kedvez a kukorica érésének, és sok üszkös, penészes csövet lehet már most megfigyelni, melyek jelentősen rontani fogják a minőséget.

Természetesen előttünk áll még az ősz nagyobbik része, s a betakarítás még éppen nem késett, de igen sürgető a helyzet: ha folytatódik a csapadékos időjárás, az aratás vagy a fagyok beálltáig elhúzódik, vagy éppenséggel nem takarítják be a gazdák a gyenge táblákat. Ráadásul sok esetben túl alacsonyan alakult ki a cső a kukoricaszáron, ami a rágcsálóknak és sok kártevőnek is megkönnyíti a hozzáférést a csövekhez. Továbbá az aszály miatt gyengék, kicsik lettek a kukoricaszárak, így könnyen eldőlnek ebben a szeles, csapadékos őszi időjárásban, egy havazást pedig biztosan nem fognak kibírni, és máris odavész az a kis termés is. Ezzel aztán tovább csökkennek az egyébként is gyenge termésátlagok.

– Milyen terméseredményekre lehet számítani?

– Sok településen már betakarítottak egy-egy táblát, ám korántsem a legszebbek vagy olyan mennyiségek, amelyekből viszonylag pontos számokat lehetne megbecsülni. Elöljáróban annyit lehet mondani, hogy a termésátlagok igen gyengék. Egyes tiszaháti településeken 10-20 mázsa/ha-ról, míg a Beregvidéken valamivel jobb hozamokról, 20-30 mázsa/ha-ról lehet beszélni, az ungi régióban pedig eddig valamivel több mint 30 mázsa kukoricát takarítottak be átlagosan egy hektárról.

– Idén okozott-e gondokat az üzemanyag, a vetőmag, a műtrágyák, a gyomirtók beszerzése, továbbá a munkaerőhiány? Csökkent-e a kukorica termőterülete? És miként tudják értékesíteni a gazdák a termésüket?

– 2021 vége felé már tapasztalni lehetett a kukoricatermesztés csökkenését, kevesebb tengerit vetettek el, mint az előző esztendőkben. Idén pedig a háború, illetve az elvándorlás miatt jócskán kevesebb területet műveltek meg és vetettek be. A helyzetet tovább rontotta, hogy megduplázódott a mű­trágyák, a vetőmagok és egyéb inputanyagok ára, és a beszerzésük is problémássá vált. S bár ebben az évben még sok esetben megoldották a termelők a vetőmagok, a műtrágyák beszerzését, biztosították az üzemanyag-szükségletüket, de a következő esztendőben már jóval nehezebb dolguk lesz a gazdáknak. Ami pedig az értékesítést illeti… Már a tavaszi időszakban látszott, hogy az inputanyagok árainak a megnövekedése nem fog megjelenni a termés árában. Ez aztán be is bizonyosodott a búza, a zab és egyéb kalászosok esetében, s a kukorica termésárában sem jelent meg: csak az előző évek átlagárain – 4–6 hr/kg – lehet értékesíteni a kukoricát, ha egyáltalán van kinek. Kárpátaljáról az elmúlt esztendőkben a termés jelentős része vasúton, illetve a tengeri útvonalakat célozva hagyta el az országot, jelenleg azonban közúton, kamionok által valósul meg. De nézzünk végig a határszakaszokon, ahol több kilométeres kamionsorokat láthatunk! Még az előző években megtermelt mennyiséget sem bírják kiszállítani az országból. Tehát kínálat van bőségesen, ám az elszállítás lehetőségei korlátozottak, így csak nyomott, önköltség alatti áron lehet „odaadni” a nehezen megtermelt termést. Ezekből az okokból kifolyólag jövőre előreláthatólag jóval kevesebb gazda és kisebb területeteket fog megművelni és bevetni kukoricával. Viszont azt is el lehet mondani, hogy vannak olyan termelők, akik épp a konkurencia csökkenésében látják a lehetőséget gazdaságaik fenntartására a következő évek során, és kitartanak a munkájuk mellett.

A szeszélyes időjárás, a termesztés önköltségének a növekedése és a háború nagyon rossz kombináció a kukoricatermesztők számára (is).

Lajos Mihály