Karácsfalván ismét megtartották a Jurtatábort
„Több foglalkozás a magyar népmesék, mondák köré épült…”
Napjainkban a gyerekek is nagyon sok, sőt, túl sok időt töltenek internetezéssel, s már lassan hosszabban társalognak az online térben, mint élő beszélgetések során. Ezért nagyon jók a különböző gyermektáborok, ahol fizikailag vannak egymás közelében, lépnek kapcsolatba egymással, együtt vesznek részt a különböző foglalkozásokon, együtt hoznak létre különböző alkotásokat. A Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor is e rendezvények közé tartozik, melyet ezúttal is a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szervezésében, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum bázisán rendeztek meg.
– Július 10. és 15. között bonyolítottuk le a tábort, melyen mintegy hatvan fő vett részt: ötvenegy gyermek, olyanok, akik érdeklődnek a történelmünk és a hagyományaink iránt, valamint a foglalkozások megtartói – magyarázza Kész Réka szervező programfelelős. – Több témát is körüljártunk, igyekeztünk úgy megrendezni a tábort, hogy a programok között legyenek elméleti előadások is, például történelmi témájúak, a címertanról, a pecséttanról vagy a honfoglaló magyarok fegyverzetéről, ezek mellett pedig legyenek kézműves-foglalkozások is. Például az öt csapatba tömörült gyerekek elkészítették a csapatuk címerét, saját pecsétjüket és az azzal hitelesített okleveleiket, s mottót is választottak maguknak. A zárónapon pedig kirándulást szerveztünk a Tiszacsomai Látogatóközpontba, ahol bemutatták a címereiket, a címereik kialakulásának a történetét, s hogy miért épp a választott jelképekből építették fel a címereket.
Mint megtudom, július 5-én, hétfőn zajlott le a beköltözés a tábor szervezőinek az irányítása mellett, a felnőttek és a gyerekek közösen felállították a tábor jurtáját, Kész Margit, a tábor fő szervezője elmesélte Az igazmondó juhász c. népmesét, a gyerekekkel együtt értelmezték azt, majd ismerkedési est következett. Ugyanaznap vették kezdetüket a kézműves-foglalkozások, konkrétan a Kalanics Éva salánki KMKSZ-elnök által vezetett makramézás, rongybabakészítés és üvegfestés. Ilosvay Borbála, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egykori diákja a szövés-fonás világába vezette be a gyerekeket. Kész Réka irányításával papírt merítettek, s az újrahasznosított anyagból készített papír lett a táborban megszületett oklevelek, emléklapok alapja. Ezenkívül ő ismertette meg a táborozókkal a nemezelés és a viaszpecsét-készítés fortélyait, míg Csurmán Bence, a Rákóczi-főiskola történelem szakos hallgatója íjászoktatással foglalkozott. Másnap, kedden Csorba Ferenc nagyszőlősi méhész méhészeti bemutatót és mézkóstolót tartott, felhívta a figyelmet a méhek fontosságára, emellett pedig megérkezett a táborba Hidi Endre keramikus művész, aki ezt követően az agyagozás világába vezette be az gyerekeket. A következő napon három salánki asszony, Tegze Ida, Barta Ildikó és Kiss Mónika irányításával a gyerekek elkészítették az ebédjüket, a híres-nevezetes salánki töltött káposztát. Kész Barnabás, a tábor megalapítója online előadást tartott a címertan, a zászlótan és a pecséttan témájában. Gál Árpád salánki kosárfonó pedig bemutatta, miként készül a fonott kosár, illetve a nyírfaseprű.
– Több foglalkozás is a magyar népmesék és történelmi mondák köré épült, esténként a napot záró tábortűz mellett Kész Margit meséket mondott, s vele együtt népdalokat tanítottam a gyerekeknek – tájékoztat Kész Réka. – Az itt elhangzott népmesékhez is kapcsolódtak különböző kézműves-foglalkozások, a táborozók rongyból vasorrú bábákat, nemezből Tündérszép Ilonát és békakirályt készítettek. Csütörtökön Kész Barnabás online előadást tartott a honfoglaló magyarok harcmodoráról és a fegyverzetükről. A pénteki kirándulás során pedig a Tiszacsomai Látogatóközpontban Kész Margit interaktív előadás keretében ismertette meg a gyerekekkel honfoglaló eleink életmódját. A líceumba való visszatérésük után aztán szétbontották a tábor jurtáját, majd este szalonnasütéssel, sokáig tartó búcsútábortűzzel zárták le a tábort, szombaton pedig mindannyian hazautaztak.
A tábor támogatója a Bethlen Gábor Alap, a Belügyminisztérium és Magyarország Kormánya volt. Az íjászat kellékeinek a beszerzéséhez a Szent István Nemesi Rend Első Alapítványa (Nyíregyháza-Sóstóhegy) járult hozzá.
És bízzunk benne, hogy a fogékony gyermeklelkekben, gyermekelmékben kinyílnak történelmünk, népi kultúránk, hagyományaink szeretetének csoda szép virágai – fűzhetjük hozzá…
Lajos Mihály
