30 éve működik a Kárpátaljai Református Egyház Cigánymissziója

Mindenki számára ismert és sokszor hallott kifejezés már, hogy jelenleg nagyon nehéz a helyzet Kárpátalján. Elmondhatjuk, hogy minden ember megszenvedi a kialakult körülményeket nemzeti hovatartozásától függetlenül. Viszont Isten igéje élő és ható, és ezt komolyan kell venni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Kárpátalján már három évtizede jelentős református cigánymisszió működik. A jórészt telepeken − a vidékünkön bevett szóhasználattal élve „táborban” − élő cigányság körében református közösségek jöttek létre, így 10 óvodában ‒ Badaló, Mezővári, Bótrágy, Gát, Munkács, Szernye, Nagydobrony, Kisdobrony, Dimicső, Tiszaágtelek óvodájában −, amelyek egyben tanodaként is működnek, valamint 2 elemi iskolában ‒ Nagydobronyban és Szernyén ‒ oktatják és nevelik a gyerekeket. A kezdetekről, illetve a missziói, evangéliumi, tanítói és a cigányságot segítő, összefogó munkáról Balogh Sándort, a nagydobronyi, tiszaágteleki és dimicsői cigány gyülekezetek missziós lelkészét kérdeztük.

A cigánymisszió mint a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) missziója 1993-ban kezdődött el, amikor a már nyugalmazott Horkay László, a KRE akkori püspöke – aki akkor Szernyén szolgált – egy idős cigány ember temetése után elment a gyászoló családhoz, hogy vigasztalja őket, ahová vele tartott Szabó Dániel is, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség akkori elnöke. Így indult el aztán a házi bibliaóra, ahol az emberek az ablakokban, a padlón, mindenfelé ültek, és gyerekek csüngtek mindenhol a házban, mindenki kíváncsi volt az evangéliumra. Ez volt a kezdet, amely aztán mint a fa, szerteágazóan elkezdett gyökerezni.

Aztán elindultak a már megtért cigányok szekerekkel, és meglátogatták a környék azon falvait, ahol romatelepek vannak: Nagydobrony, Kisdobrony, Tiszaágtelek, Dimicső, Mezőterebes (Sztrabicsovo). Aztán továbbterjedt az evangéliumi munkafolyamat Munkácsra, Beregszászra, Mezővárira, egyszóval mindenhová, ahol cigányok is élnek.

– Ön hogyan kezdte a missziói munkát?

– A cigánytestvérek közötti szolgálat nagy kihívás volt a számomra. Kezdetben otthon, a házaknál folytak az evangelizációs alkalmak, a gyermekhit­oktatás. Voltak emberek, akik megnyitották a kis otthonaikat, amelyekben nagyon sokszor még sárpadló volt, és ott ültek a gyerekek, hallgatták az evangéliumot. Láttuk azt, hogy hiányt szenvedünk, így együtt imádkoztunk imaházakért, templomokért, amelyeket sikerült is felépíteni – legyen mindezért Istené a dicsőség. Felismertük azt is, hogy nagy szüksége van ennek a népnek és kultúrának a tanulásra. Ezért megpróbáltuk úgy egybeszerkeszteni az evangéliumi hirdetéseket – mint missziói munkát –, hogy a hit mellé tudást is ragasszunk, mert a felnövekvő nemzedéket tanítani kell. Kezdetben csak énekre, imádságra neveltük a gyerekeket, de láttuk, hogy át kell adni számukra az írás és az olvasás tudományát is. A legelső tanodát 2001-ben indítottuk el. Nagyon nehéz volt az akkori gyerekekkel. De ma már látom a munka eredményét, hiszen már az ő gyerekeik, illetve az akkor 18 éves fiatalok – akiket akkor tanítottunk írni és olvasni – unokái is hozzánk járnak az óvodába.

Én jó magam is alapítottam intézményeket, a református egyháznak bejegyzett óvodái vannak, ahová a gyerekek kényelmesen járhatnak. A legtöbb helyen rövid időtartamú foglalkozások vannak az óvodai termekben, amelyeket délután a tanodás gyerekek vesznek át, akik jönnek haza az iskolából. Nekik ezeken az alkalmakon segítünk tanulni, fejlődni, fejleszteni a tudásukat. Viszont mindenütt Isten igéjét hirdetik a gyermekek között is.

– Milyen a jelenlegi missziói munka?

– Óriási változás, fejlődés indult el. A mostani gyerekek már hosszú verseket tanulnak meg és szavalnak el, könyv nélkül elmondják az ünnepeinket, szokásainkat. Nagyon örül a lelkem, amikor ott látom a templomban a családokat. Elmondhatom, hogy a cigány közösségekben Kárpátalja-szerte megújulás tapasztalható. Emellett manapság a cigánymisszió már nemcsak a falakon belül működik, hanem kimegyünk a táborokon kívülre is, mert ha valamiből több van, akkor adunk másfelé is, hiszen az Úr Jézus is azt mondta, hogy „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. Így más gyülekezetekkel és egyházakkal is együtt munkálkodunk Kárpátalján. Látjuk azt is, hogy Isten megerősíti az elcsüggedt lelkeket, felüdíti a lankadt embereket. Különösen fontos ez ma, ebben a nyomorúságos állapotban, ami itt van a világban, mert ezeknek a körülményeknek az egyik legnagyobb vesztesei a cigányok. Sajnos állandó munkahelyük sosem volt, Európa legszegényebb népközösségéről beszélünk. Ők nehezen élik meg ezt a háborús időszakot, ezért nagyon fontos, hogy bátorítsuk egymást. Ennek érdekében több kis és nagy gyülekezettel is összefogva, karöltve evangéliumi napokat szervezünk, amelyeken a cigány közösségek is összegyűlnek, hiszen Jézusban mindannyian testvérek vagyunk.

TV21 Ungvár/Dankai Péter