Tiszaújlakon Príma-lángos kapható

A Nagyszőlősi járás első magánvállalkozója

2001. február 23., 01:00, 6. szám

A tiszaújlaki Futó Sándor 20 évig dolgozott műbútorasztalosként a beregszászi bútorgyárban. A szocialista rendszer bukása után a gyár leállt, az addig ott dolgozókat a munkanélküliség fenyegette. Riportalanyunk ekkor dön­tött úgy, hogy magán­vál­lal­ko­zásba kezd.

– Mikor határozta el, hogy belevág?

– Közvetlenül a szocialista rendszer bukása után megszűnt a munkahelyem. 1991-92-ben úgy gondoltam, hogy valamiből meg kell majd élni. A Nagy­szőlősi járásban így én vol­tam az első magánvállalkozó.

– Milyen vállalkozásba fogott?

– Először egy kis magánpékséget indítottam be, mert a szüleim korábban már sütöttek kenyeret. Népszerű lett és hasznot is hozott a konyhára, ezért bővíteni, gépesíteni szerettem volna. Ehe­lyett mégis be kellett zárnom, mert az energiaválság idején nem volt gazdaságos. A bezáráshoz a konkurencia megjelenése is hozzájárult, hiszen a falusi kispékségek gázkemencékkel sü­töt­tek és így olcsóbban tudták ad­ni a kenyeret, mint én.

– Mihez kezdett a pékség bezárása után?

– A pékség bezárása után lángossütéssel próbálkoztam, aminek a tudományát magyarországi útjaim során lestem el. Ez viszonylag kisebb befektetést igényelt és volt rá kereslet. A lángos mellett üdí­tőket és kávét is lehetett nálam kapni.

– Kapni még lángost?

– A lángos megmaradt a mai napig. Emellett édességet, kekszeket, élelmiszercikkeket, üdítőket, kávét, gyümölcsöt, dohányárut, kenyeret, italokat vásárolhatnak még a vevők.

– A kenyeret Önök sütik?

– Nem, hanem az egyik barátom a szomszéd faluban, én pedig segítek neki az eladásban.

– Ön szerint mi az oka annak, hogy fennmaradt a vállalkozása, holott több nagyobb kávézó is csődöt mondott már azóta?

– A legfontosabb a remény, és az, hogy az ember ne adja fel. A lényeg, hogy a kényszerhelyzetekben ne essünk kétségbe, hanem gondolkodjunk el az újítási lehetőségeken. Az is nagyon fontos tényező, hogy főút mellett van a kis kávézóm, ezért sok átutazó vendég is betér. De a legeslegfontosabb mégis az, hogy mindig meg kell tudni újulni.

– Kikből áll a vásár­ló­kö­zön­sége?

– Mindenekelőtt az átuta­zókból, akik a határra járnak.

– Megéri még folytatni?

– A családot fenn lehet belőle tartani, de nem lehet meggazdagodni. Most már egyre több a nagyvállalkozás, egyre jobban ellepik a piacot, és az ukrán törvények is őket támogatják. Egyelőre bizonytalan a jövő.

– Tervez-e a bővítést, újítást?

– Szeretnék egy kis ét­kez­dét nyitni, ahol gyorsan el­készíthető ételekből (palacsinta, levesek, kremzli stb.) választhatna a vendég. Addig is, ha valaki átutazik Tisza­újlakon, kóstolja meg a Príma kávézóban kapható lángost . Nem bánja meg.

Karmacsi Zoltán