Az Akácfa utcai seriff

2001. június 1., 02:00, 20. szám

Május 10-én egy új taggal gazdagodott a seriffek sora. Beregszász egyik kis utcájában Gyurkó Dávid ekkor töltötte be ötödik életévét, s kapta meg kinevezését. Mivel szolgált rá a kitüntetésre? Felnőtteket megszégyenítő módon odafigyel másokra, törődik ismerőseivel, leckét ad környezetének barátságból, emberszeretetből. Alighogy meg­tanult beszélni, az utca kedvence lett. Eleinte viccesnek találták, hogy a kisfiú a kapu tetejéről „Szia, szom­széd!” kiáltással köszönti az arra járókat. Később azonban gondolkodásmódja átragadt a többiekre is. Ha a jó barátság átadódik apáról fiúra, a szomszédság miért ne? Maga a szomszéd szó is más jelentést kapott, már nemcsak a közelben lakót jelölik vele, hanem a baráttal lett szinonim.

– Egy alkalommal megkérdezték tőlem, hogy ismerek-e egy ilyen és ilyen nevű alkoholistát az utcánkban – meséli Henkel „szomszéd”. – Azt feleltem, hogy nem. Van egy ilyen nevű szomszédom, de alkoholistát nem ismerek.

Jó pap is holtig tanul, tartja a szólás. Néha nem árt odafigyelni a gyerekekre, s nem szégyen átvenni tőlük egy-egy jó szokást.

-R/G-