A málna nyári metszése

2002. augusztus 2., 02:00, 81. szám

A kertekben szinte mindenütt találunk egy-két sor málnát. Ennek a szerény és gyorsan termőre forduló gyümölcstermő növénynek sokféle betegsége és kártevője van. Közülük a legveszedelmesebb a levél- és vesszőfoltosság.

A didymellás fertőzés következtében a hajtáson a rügyek körül nagy kiterjedésű, ovális, lila foltok jelennek meg, és a vesszők elhalnak.

Az Elsinoes fertőzéskor kis, kerek foltok keletkeznek a leveleken, és hasonló nagyságú, besüppedt foltok a hajtásokon.

A kártevők közül a vesszőszúnyog (Thomasiniana theobaldi) és a málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) a leggyakoribb a málnákon.

A betegségek és a kártevők ellen a leghatásosabb védekezés, ha szüret után közvetlenül a letermett és ezután már gyorsan elszáradó vesszőket kivágjuk, összegyűjtjük és elégetjük. Így nemcsak a hajtásokat fertőző szervezetektől szabadulunk meg, hanem a jövő évi termőhajtások is több helyhez jutnak és bővebben fognak teremni.

Lényeges dolog, hogy a letermett vesszőket csonk meghagyása nélkül, tőből távolítsuk el.

Ahol a gombás fertőzés nagymértékű, ott ősszel 2%-os bordói lével vagy 0,3%-os rézoxikloriddal permetezzünk.

B. Gy.