Hagara Viktor - a tudós főispán

Egán Ede sógora volt

A XIX. és XX. század fordulóján a történelmi Bereg vármegye hivatalnokai között számos európai műveltségű szakembert találhatunk. Ezek egyikéről, dr. Hagara Viktorról, a jogtudós főispánról emlékezünk meg az alábbiakban. A megye első embere többek között különös figyelemmel volt a ruszin nép iránt, segíteni kívánt a hegyvidéken lakók gazdasági problémáin.

Hagara Viktor életrajzát nem szokványos állomások jellemzik. 1848. február 26-án született Nagyszőlősön. Szülei magasligeti Hagara Miklós (elhunyt 1897. január 24-én Nagyszőlősön 79 éves korában) és nagysennyei Major Petronella voltak. A középiskolát Máramarosszigeten végezte el. A jog és államtudományi egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Heidelbergben folytatta. Ügyvédi diplomát szerzett. Ezután egy ideig Londonban élt, ahol világhírű közgazdász oktató tanárai voltak. Stein Lőrinc neves közgazdász a bécsi egyetem tanári székébe akarta megnyerni, de próbálkozása eredménytelen maradt. Később Párizsban és Londonban járt, ahol jeles könyvtárakat látogatott. Tanulmányútját Olaszországban fejezte be. Folyékonyan beszélt öt nyelven. Nem maradt az európai nagyvárosokban, inkább hazaköltözött Nagyszőlősre. 1877-ben Ugocsa vármegyében főjegyzővé választották. Tíz évig, 1886 októberéig töltötte be ezt a hivatást. Ezután a nagyszőlősi kerület szabadelvű párti programjával országgyűlési képviselővé választották. Itt a kérvényi és a közoktatási bizottságok szakelőadója lett. Tevékenyen részt vett a gyermekneveléssel kapcsolatos törvények kidolgozásában. A kisdednevelési törvény kidolgozásával bízták meg. 1889-ben a párizsi világkiállításon, a gazdasági osztályon, mint miniszteri megbízott működött. 1890-ben az Országos Gazdasági Egyesület tanácsosa. Képviselői beszédeiben legtöbbet a közoktatás problémáival foglalkozott. 1892-től termékeny publicisztikai tevékenységet folytatott. Részt vett nemzetközi gazdasági és békekongresszusokon.

Az 1896. évi millenniumi kiállításon a mezőgazdasági kiállítás csoportfőnöke, a szőlőkiállítás zsűrijének tagja volt. Ugyanitt a közoktatási osztály miniszteri megbízottja. A korabeli országos "kisdedóvó" egyesület elnöke és több más szervezet tagja. A nemzetközi gazdasági kongresszuson való tevékenységéért a "Pour le merite d'agriculture" francia lovagrend tagja lett. 1896-ban mandátumot nem vállalt, idejét gazdag könyvárában töltötte.

1875-ben vette feleségül O'Egan Rózát, akivel két gyereket neveltek fel. Tullia nevű lánya Morvay Zoltán főszolgabíróhoz ment férjhez. Tulliát érdekelte a címertan és tekintélyes pecsétgyűjteményt mondhatott magáénak. A másik leányát Rózának hívták.

1897. március 21-én nevezték ki Bereg megye főispánjának. Ekkor elmélyül a hegyvidék gazdasági problémáinak tanulmányozásában. Az akkori földművelésügyi miniszterhez, Darányi Ignáchoz közeli barátság fűzte, a hegyvidéki ügyekben pedig tanácsadója volt. A ruszinság alaposabb gazdasági támogatásának szükségessége mind gyakrabban került előtérbe a képviselőházban és a sajtóban egyaránt. Itt gondolnunk kell Firczák Gyula gör. kat. püspök körleveleire többek között a Görög Katholikus Szemle hasábjain. A püspök a görög katolikus papságot is mozgósította a hegyvidéken kialakult helyzet elemzésére, orvoslására. E kérdést illetően egy eszmecsere alkalmával, ahol jelen volt Darányi Ignác és Firczák Gyula is, Hagara Viktor sógorát (felesége Egán Ede nővére volt), a jeles nemzetgazdászt, Egán Edét ajánlotta a miniszter figyelmébe. Így az ő kezdeményezésére rendelte Darányi a vidékünkre az ún. Magyar Földművelésügyi Minisztérium Hegyvidéki Kirendeltségének élére Egán Edét. 1897. február 15-én a minisztériumi kirendeltség Munkács székhellyel el is kezdte munkáját. Egán mezőgazdasági szakember lévén, nagy tapasztalattal bírt a hegyvidéki gazdálkodás terén, mivel azelőtt az Alpok hegyeiben már végzett hasonló munkálatokat. Elemezve a Bereg megyei hegyvidék lakosságának életvitelét, annak bajait és a lehetséges megoldás módjait egyértelmű következtetésekre jutott. Számításai alapján adatokkal alátámasztott éles hangú korrupció- és uzsoraellenes gazdaságpolitikai jelentéseket küldött a minisztérium számára. Az évek folyamán megírt összesítések, jelentések, valamint a kirendeltség egész iratanyaga megtalálható a Kárpátaljai Állami Levéltárban.

Hagara Viktor kezdeményezésére és közreműködésével, a hegyvidéki megyék számára módosították az uzsoratörvényt. Egánnal közösen tettek erőfeszítéseket a hegyvidéken elterjedt természetbeni, legelő-, marha- és napszámuzsora ellen. A megye közigazgatási életében is számos változást vezetett be. Rendszeresítette a panasznapokat a főispáni hivatalban. Ekkor bárki felkereshette, és ő lehetőségeihez mérten orvosolta a sérelmeket. A ruszin nép "pán főispánnak" nevezte. Pályafutása során az említetteken kívül más tisztségeket is betöltött: az országos kisdedóvó egyesület elnöke, az elpusztult szőlők felújításáról szóló törvény alapján szervezett országos bizottság tagja, a nagyszőlősi állami polgári és elemi iskolák gondnoksági elnöke, az ugocsai törvényhatósági és közigazgatási bizottság tagja, a megyei fegyelmi választmánynak s több albizottságnak tagja, az igazoló választmány elnöke.

1923. április 24-én hunyt el Budapesten. Tevékeny életével örökre beírta magát vidékünk történetébe. Emléke fontos és aktuális számunkra ma is, hisz hasonló tudású és erkölcsű szakemberekre manapság is nagy szükség lenne vidékünk alföldi és hegyvidéki részén egyaránt.

Csatáry György