2005. november 25.
"Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől." Zsidókhoz írt levél 3,12
Tamási Áron időtálló megfogalmazása szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Fontos, hogy tartozzunk valahová, hogy el tudjuk mondani: ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, ide tartozunk.
A Biblia tanítása szerint az ember Isten által teremtett lény, és mint ilyen, Teremtőjéhez tartozik. A teremtményeknek szoros kapcsolatban kell élniük Teremtő Istenükkel, aki megformálta őket és élő lelket adott nekik. Az ember Istenhez tartozik, és vigyáznunk kell arra, hogy ne szakadjunk el Isten közelségéből, hanem maradjunk meg mindig mellette. Sok bajunk fakad abból, hogy nincs rendezett kapcsolatunk Istennel. Hitetlenül elfordulunk tőle, elfordítjuk fülünket hívogató szelíd szavától, csupán azért, mert a hit ma már nem "korszerű", nem "modern" dolog. Ha elszakítjuk az alapvetően meglévő kötelékeket, akkor gyökértelenné válik életünk. Idegennek, magányosnak lenni rossz dolog egy távoli országban, távoli városban. Sokkal rosszabb magányosnak lenni ott, ahol az ember otthon van, ahol minden rendben kellene, hogy legyen. A külső körülmények lehetnek bármilyen rendezettek is, de belül, a lélekben nincs rend akkor, ha az ember Istentől elszakadtan él.
Az elszakadás okát Igénk a hitetlen és gonosz szívben jelöli meg. Ha vigyázunk szívünkre, akkor nem szakadunk el Istentől. Tegyünk így, hogy teljes legyen az életünk, hogy mindig ahhoz az Istenhez tartozzunk, aki megalkotott minket és életet adott nekünk! Ha szívünkben mindig csak a szeretetnek és az isteni gondolatoknak adunk helyet, akkor nem szakadunk el az Úrtól, sőt egész életünk folytonos adventi várakozás lesz. Nemcsak az advent időszakában, hanem egész életünkben szoros kapcsolatunk lesz Istennel, várjuk szabadítását, várjuk, hogy minden ígéretét teljesítse be rajtunk. Így helyreáll a bűn engedetlenségében megrontott kapcsolatunk is Istennel, és azt fogjuk tenni, ami Istentől kapott feladatunk: őt dicsérjük és magasztaljuk. Vigyázzunk szívünkre, csak a jónak adjunk helyet benne!
Ámen!
Kovács Attila
