Ecce homo: Íme az ukrán képviselő

2006. június 2., 10:00, 281. szám

Megkezdte munkáját Ukrajna új Legfelső Tanácsa. Az elkövetkező öt évben jelentős mértékben az a 450 képviselő határozza majd meg az ország politikáját, aki múlt csütörtökön tette le az esküt Kijevben. Milyen hát az átlagos ukrán képviselő, aki a nevünkben dönteni hivatott államügyekben?

A márciusi választások eredményeképpen mintegy 60 százalékban megújult a képviselői testület. Figyelemre méltó, hogy a törvényhozás lényegesen nem fiatalodott meg, az újonnan megválasztott képviselők átlagéletkora 49-50 év. A szebbik nem képviselői mindössze az ülőhelyek egytizedét foglalják el az ülésteremben.

Az ország régiói közül a legtöbb képviselőt Donyeck megye, s ezen belül Donyeck városa "termelte". Létszám tekintetében a kelet-ukrajnai megyével legfeljebb az oroszországi születésű képviselők csoportja versenghet, míg a harmadik helyen, némileg leszakadva, a Lemberg megyei képviselőket találjuk. Végül Kijev főváros létére hagyományosan viszonylag kevés honatyát delegált a törvényhozásba, számuk alig haladja meg a testület 4 százalékát.

A fővárosi "kapcsolat" jelentősége másban mutatkozik meg. A legújabb összehívású Legfelső Tanácsban majd 130 felsőoktatási intézmény végzősei foglalnak helyet, ezen főiskolák és egyetemek egynegyede azonban kijevi. Egyébként a honatyák túlnyomó többsége rendelkezik felsőfokú végzettséggel, jó néhányuknak 2-3 diplomája is van. Ami a nép választottjainak szakmáját illeti, a képviselők között mérnökből van a legtöbb. Őket létszám tekintetében az oktatási, gazdasági és jogi szakemberek követik.

Az újságírók számításai szerint a Legfelső Tanács a gazdagok klubjává vált. Ez annak ellenére is igaz, hogy a képviselői testület több mint 5 %-a, egészen pontosan 23 képviselő hivatalosan munkanélkülinek számít, hiszen esetükben nem a hagyományos munkanélküliségről van szó. Aligha tekinthetjük nehéz sorsú polgártársunknak például Szvjatoszlav Piszkun exfőügyészt, vagy David Zsvanyiját, a rendkívüli helyzetek minisztériumának volt vezetőjét. A képviselői vagyonosság szintjének növekedését mindenekelőtt a parlamenti mandátum értékének emelkedésével, valamint a választási kampány kiadásainak, a listás helyek "árának" jelentős növekedésével magyarázzák. Mindezt figyelembe véve természetes, hogy az új parlamentben kevesebb a színész és a sportoló, jóval több viszont a bankár, az üzletember és a főhivatalnok.

A választások győztese, a Régiók Pártja áll a legszorosabb kapcsolatban az üzleti körökkel, hiszen listáján 42 üzletember jutott a parlamentbe. Julija Timosenko pártja 16 vállalkozót juttatott a Legfelső Tanácsba, míg a legkevesebb üzletemberrel (9) a Mi Ukrajnánk "büszkélkedhet". A glavred.info értékelése szerint az idei választások során vált a legnyíltabbá az üzleti világ beépülésének folyamata a hatalomba, ami logikus lezárása a privatizáció folyamatának, s a hatalmi pozíciók megszerzésének az ország pénzügyi-politikai csoportosulásai által. Érthető, mondják, hogy parlamentünket egyre gyakrabban emlegetik gazdasági-kereskedelmi kamaraként vagy zárt részvénytársaságként.

Sajtóvélemények szerint nyilvánvaló, hogy a jelenlegi honatyák többsége a kilencvenes évek elején-közepén tett szert tőkéjére, amikor pedig ezt teljesen legálisan nehéz volt véghezvinni. Ennélfogva, a fekete foltok életrajzuknak nem egy esetben ugyanolyan szerves velejárói, mint most a képviselői igazolvány.

Végül vessünk egy pillantást képviselőinkre a megszokottól eltérő szemszögből is. Az elkövetkező öt évben a Tigrisek és az Ikrek fognak dominálni a parlament épületében, szemben az előző időszakkal, amikor a Bikák és a Szüzek korszakát éltük. Az asztrológusok szerint a Tigris a társadalom tiszteletben álló tagja, aki azonban gyakran kerül konfliktusba a nálánál idősebbekkel és a rangban felette állókkal. Az Ikrek hangulatemberek. Rossz hangulatban gyakorta követnek el meggondolatlan cselekedeteket, amelyeket később megbánnak.

Ezután könnyedén megrajzolható az újdonsült "átlagos" ukrán parlamenti képviselő portréja. A képviselő jómódú ötvenes férfi, akinek a neve leginkább Alekszandr vagy Vlagyimir. Nagy valószínűséggel Kelet-Ukrajnából származik, valamelyik kijevi, mérnöki diplomát adó felsőoktatási intézményben végezte tanulmányait. Egy ideig a szakterületének megfelelő állásban dolgozott, később azonban felfedezte magában a vállalkozói vénát. Miután sikerült érvényesülnie az üzleti világban, valamelyik ukrán oligarcha holdudvarába került. Amikor ez utóbbi úgy döntött, hogy szerencsét próbál a politikában, vitte magával hősünket is, aki ily módon nagyot lépett előre a társadalmi megbecsültség tekintetében. Annak ellenére, hogy eddig is jelentős tőkét halmozott fel, az újdonsült képviselő várhatóan nem mond le arról, hogy alkalomadtán vagyonának gyarapítására használja fel az új pozíciót. Ebben a helyzetben azonban már nemcsak magára kell gondolnia, hanem arra a struktúrára, pártra is, melynek megválasztását köszönheti, s végső soron talán még az ország népére is... (Kárpátalja/podrobnosti.ua/2000.net.ua/newsru.com/glavred.info)