Micz bán meséje és nemzetségének valós eredete

Ajánlom e sorokat dr. Soós Kálmán emlékének.

Dr. Soós Elemér, a 19. sz. kiváló történésze ezt írja: ,, Van Beregmegyében most is egy Micz nevű patak, ez a beregszászi hegyekből ered, Surányig délnek, innét nyugatnak, majdnem Csarodáig folyik, itt folyása éjszaknak fordúl, majd tekervényes útját folytatva, Kaszonynál éjszaknyugati irányt vesz; Haranglábnál a Szipa vizével egyesül s Micz név alatt a Szernyébe ömlik. A feltvést, hogy Micz-bán után nyerte nevét, különben még az a feltevés is igazolja, hogy a terület, melyen a Micz-patak, Micz-köznek neveztetik és mint ilyen már a XIII. sz. oklevelekben is emlittetik.

Ez a patak tartja fenn emlékét a „mesésen hangzó Simon Micz-bán egyszerre hét gyermeket szülő nejének...” (Turul 1890/1.) A történetet bővebben Alvinczy Péter lelkész Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor fejedelem felesége temetésekor, gyászbeszédében adta elő – itt megjegyzem, hogy Alvinczy nem meseként, hanem valóságos eseményként mondta el. „…História e nemzetségről, melynek méltó örök emlékezetben lenni...”, mely szerint: Micz bán gyermektelen feleségéhez megy egy kéregető, „szegény asszonyi-állat” hármas ikreivel, kit „az grófné igen megpirongatván” bocsátott el: nyilván valamilyen tisztátalan lehet, hiszen lehetetlen dolog, hogy egy asszony egyszerre három gyermeket szüljön. Viszont a gróf meg feleségét dorgálta meg viselkedéséért. S mit ad Isten, a régen várt gyermekáldás a grófi házba is megérkezett, s láss csodát, egyszerre hét fiú. Megijedt az asszony, ,,hogy mit mondott vala az három gyermekű asszonyiállatnak, egyet kiválasztott, hatot pedig egy dézsába rakatván fejére parancsolván egy öreg asszonynak, hogy elvivén elveszesse.” Ez idő tájban jött lóháton a gróf a mezőről s szembe találta az öreg asszonyt. Kérdésére, hogy mit visz, egyenes választ nem kapott, utánajárt hát a dolognak. Ráparancsolt az öreg asszonyra, hogy e gyermekeket ,, elveszetteknek mondja”. A gróf pedig mindegyik mellé dajkát fogadott s felneveltette őket. Mikor felserdültek, a gróf bevitte mindegyiket a maga udvarába, s olyan ruhát adott rájuk, mint annak az egynek, aki otthon nevelkedett, s mind a hetet egymás mellé ültette. Gyönyörködött is ebben a grófné, de megkérdezi az ura, ,,aki oly szép gyermekecskét megöletne, mit érdemlene? Felel – egyáltaljában halálnak fia volna. Mond az Gróf: te vagy az asszonyi-állat, aki ezeket elveszteni parancsoltad volt.” Az asszony ura lábaihoz borult s könyörögve kérte, kegyelmezzen meg neki. A gróf meg is kegyelmezett, s együtt nevelték tovább mind a hét fiút, kiktől hét nagy nemzetség származott, úgymint: a Csapi, a Bocskai, a Szürtei, a Soós, a Ráskai, az Eszenyi és a Kövesdi családok.

Ennek a mondókának van családtörténeti alapja is. Valamikor Soós Kálmán barátommal beszélgettünk erről: jó lenne összegyűjteni a mesés és valós adatokat. Hiszen ő érdekelt is lenne a dologban, elmondása szerint ő is e vidékről származik. De hát mi is ebben a valóság? A történetírók megegyező véleménye szerint egy Simon nevű vitéz II. Endre magyar király (1205–1235) viszontagságos uralkodásának végén a lovagok hazájából, Spanyolországból, Aragóniából került hazánkba. Egy történetíró szerint ez a Simon azonos Micz bánnal, akit 1241-ben IV. Béla király Esztergom várának védelmével megbízott, aki a várost lakosaival együtt megmentette a bizonyos haláltól és a pusztulástól.

Karácsonyi János, a nagy nemzetségek történetírója és Engel Pál, a közelmúltban elhunyt geneológus szerint – oklevelek alapján – élt egy Batk nevezetű személy, ennek három fia említtetik 1231-ben: Tamás, Szeped és Merse. Az első fiának, Tamásnak fiai pedig: Simon, Bencze és András. Nos, ez a Simon az a bizonyos mesebeli Micz bán, és felesége a magyar irodalomban is ismert Bánk bán leánya. Nekik született 7 fiuk, egy leányuk, természetesen a 7 fiú nem egyszerre, sorrendben (Engel Pál szerint): Boksa, a Szerdahelyi család őse, György, a sóvári Soós család őse, Tamás, a Szürtei család őse, Simon, a Csapy család őse, Dénes, a Bocskay család őse, Detre, a gálszécsi Szécsy család őse és – Nagy Iván és Soós Elemér szerint – az 1280-ban elhunyt Demeter, a leleszi prépostság őre, a Kövesdy család őse, valamint egy ismeretlen nevű leány, a későbbi Sebesi Tamásné. Ezen nemzetségek mindegyikének a mi vidékünkön jelentős birtokaik voltak, és innen nevezték magukat Csapyaknak, Szürteyeknek stb. 1418-ban Zsigmond királytól közös címert kaptak, melyet mindegyik nemzetség magáénak vallott: a pajzsban kék udvarban álló, szemein átlőtt oroszlán látható.

Az egyetemes magyar történelem szempotjából érdekes a fenti Dénes, ki Bocskay István erdélyi fejedelem őse volt. Ez a család kihalt, a Ráskayak a Bocskayaknak egyik oldalága. Közelebbről pedig Tamásnak és Simonnak ivadékai, a Szürteyek és Csapyak itt éltek régi vármegyéinkben, de ezek is kihaltak. A Györgytől származók úgy lettek Soósok, hogy maga a törzsalapító 1285-ben IV. László királytól kapta érdemeiért a Sáros megyei Sóvár, Sópatak és Delne királyi pusztákat, s az előbbi nevezet után nevezték őket sóvári Soósoknak. Ugyanezen György Lengyelországban a krakkói fejedelemségben is szerzett birtokokat. György fia Péter, ennek fiának, Jánosnak fia Simon: 1402-ben Zsigmond királynak Alberttel kötött szerződését ő is aláírta. 1410-ben György fia Péternek egy másik fia, István Sáros vármegye főispánja és udvari katona Zsigmond udvarában. A későbbi századokban Zemplén, Abaúj és Ung megyékben, de a 20. sz.-i Bereg megyében is a családból többen jelentős vármegyei tisztségeket töltöttek be.

A cikkem első sorában említett Soós Elemér hadmérnök ezredes, történész, aki Magyarország összes várait és erődített helyeit fölkereste, rajzokat készített róluk, illetve rekonstruálta őket s dokumentumokkal ellátta – szintén e családból való. Szalókán már a középkorban megjelent e család valamelyik leszármazottja, de hogy mikor és ki, azt adatok hiányában nem lehet tudni. Tény az, hogy 1793-ban Soós András a főbíró, Soós István pedig községi és egyházi elöljáró.

Kedves Soós Kálmán: Isten veled! Isten velünk!

Józan Lajos
huszti református lelkipásztor