2012. augusztus 17.

2012. augusztus 17., 10:00, 605. szám

„...az anyaméh gyümölcse jutalom.” Zsolt. 12 7:3

Széthulló, istenellenes vilá­gunkban a családi kötelékeket nagyon sok támadás éri. Sajnos, ma már odáig jutottunk, hogy vannak fiatalok, akik nem tartják fontosnak, hogy vállalják egymást Isten színe előtt holtomiglan-holtáiglan. Megelégszenek az élettársi viszonnyal, és nem vállalják az Isten által egybeszerkesztett családi életet. Vizsgáljuk meg az Ige fényében, hogy milyenek az Isten által eltervezett családok.

Isten felelőssé tett minket azokért az értékekért, amelyekkel megajándékozott. Először is az életünkért, amely egyszeri és megismételhetetlen. Felelősek vagyunk az egészségünkért, a hitvestársunkért, gyermekeinkért, akiket Istentől kaptunk. Pál apostol minden keresztyén embert arra int, hogy mértékletesen, szentül és igazán éljen e jelenvaló világban. Leveleiből kiderül, hogy milyen életük lehet azoknak a családtagoknak, akik ebben a világban Istennel járnak. Az ilyen ember magát megtagadva vagy akár áldozatot vállalva is hűséges lesz hitvestársához egy életen át. Az Istennel járó ember kapcsolatait a Krisztus iránti szeretet járja át és határozza meg.

Sok minden történik egy életen át az emberrel: tanul, dolgozik, gyermeket nevel, alkot, de Énókról a Biblia mégis a legfontosabbat emeli ki, mégpedig azt, hogy ő az Istennel járt. Milyen nagy dolog, amikor a szülők el tudják mondani örömmel, hogy az én gyermekeim az Úr Jézust követik, de ez fordítva is igaz, amikor a gyermekek tesznek bizonyságot arról, hogy szüleik naponta a Bibliát olvassák, imádkoznak, türelmesek egymáshoz, látni rajtuk, hogy ők összekötötték az életüket az Úr Jézus Krisztussal. Milyen jó, ha a gyermekek olyan családokban nőhetnek fel, ahol a testi szükségletek mellett Isten igéjével is táplálják őket. Ma olyan szülőkre van szükség, akik igazi, meleg otthont teremtenek gyermekeiknek, és Jézushoz szeretik őket.

Azzal, hogy egy vagy maximum két gyermeket vállalnak a házaspárok, még nem lesz szaporulat. Isten megáldotta az első házaspárt, és arra kérte őket, hogy szaporodjanak, sokasodjanak és töltsék be a földet. Amikor erről a témáról beszélek a fiatalokkal, mindig ugyanazt a kérdést teszik fel: miért vállaljanak gyermekeket, amikor semmi nincs biztosítva a számukra? Valóban sok minden bizonytalan, és sok minden megváltozott ebben a világban, sok a nehézség, sok a kihívás, de az Isten parancsa, igéje nem változik. A hitetlen ember számára gyermekeket vállalni teher. Pedig Isten nem terheket akar ránk rakni, hanem áldásokat akar osztogatni közöttünk. Minden fiatal házaspárt bátorítson Isten igéje: „Íme, az Úr ajándéka a gyermek; az anyaméh gyümölcse jutalom.”

Ha Isten igéjének engedve a fiatalok vállalják a gyermekáldást, nem fogyni, hanem szaporodni és sokasodni fog számban és lélekben a mi népünk és nemzetünk.

Levelében a fiatalokhoz is szól az apostol: arra kéri Tituszt, hogy a fiatalokat mértékletességre intse. (Titushoz írt levél 2:6.) Ha valaki Isten Igéjéhez igazítja az életét, annak számára értékrendjét vesztett világunkban sem az erkölcstelenség, a züllés a bulizás az érték.

Az Úr Jézus szavának, vezetésének engedve valósulhat meg az Isten által eltervezett egyéni és családi élet.

Seres János esperes-lelkész