Kazáriából jöttek a kelet-európai zsidók
Lehet, hogy mégis Arthur Koestlernek van igaza? A tizenharmadik törzs címmel 1976-ban megjelent könyvében (magyarul 1990-ben került a boltokba a mű) azt állította, hogy a kelet-európai zsidóság nem az ókori zsidóktól, hanem a kaukázusi kazároktól származik. Az 1905-ben Budapesten Kösztler Artúrként született polihisztor elképzelése heves vitákat váltott ki, ám úgy tűnik, hogy neki lett igaza.
Az 1990-es években kezdődött genetikai vizsgálatok azt jelzik, hogy a kulturális és vallási kötődésen túl a világ zsidóságának a biológiai gyökerei is közösek. Amerikai kutatók az észak-afrikai zsidók történelmét elemezve mutatták ki tavaly, hogy e népcsoportok eredete a bibliai idők Izraeléhez vezethető vissza, és kevésbé tekinthetők az őslakók leszármazottainak – a tanulmány az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ban jelent meg.
Meglepetést hozott a grúziai zsidók DNS-ének elemzése, hiszen kiderült, hogy közeli rokonságban állnak a közel-keleti zsidókkal. Az Etiópiában élő zsidók pedig genetikailag olyan távol vannak a többi zsidótól, hogy közösségüket vélhetően csupán néhány ős alapította, akik áttérítették a helyieket a zsidó vallásra. A Nature tudományos magazinban 2010-ben megjelent tanulmány arról adott hírt, hogy a diaszpórában élő zsidóknál általában erőteljesen fennmaradt a genetikai folytonosság, noha a befogadó népesség DNS-ének nyomai is fellelhetők kisebb-nagyobb mértékben.
Az előbbi vizsgálatok sorába illeszthető az az elemzés, amely az európai zsidók felmenőit kutatta. Eszerint többségük a zsidó vallásra áttért kaukázusi törzsektől származik – olvasható a Genome Biology and Evolution című brit szakfolyóiratban közölt tanulmányban. A cikket jegyző Eran Elhaik, a Johns Hopkins Egyetem genetikusa azt reméli, hogy eredményével két évszázados vitát zár le. A világon ma élő több mint 13 millió zsidó mintegy 90 százaléka európai származású.
A „rajnai” néven elterjedt elmélet szerint ők a hetedik századi muzulmán hódítás után Palesztinából elmenekült zsidóktól származnak. Az elmélet alapján Dél-Európában telepedtek le, majd a középkor végén mintegy 50 ezren közülük a német Rajna-vidékre költöztek, később innen indultak kelet felé. Csakhogy ezt a koncepciót kétségbe vonja az a tény, hogy a kelet-európai zsidó lakosság lélekszáma a XV. századi 50 ezerről a XX. század elejére mintegy nyolcmillióra nőtt. Azaz a zsidó lakosság gyarapodása évente 1,7-2 százalék lehetett, tízszerese a helyi lakosságénak, ami nehezen hihető a gazdasági nehézségek, a háborúk és a zsidó közösségeket sújtó pogromok ismeretében.
Máshonnan érkezhettek tehát Kelet-Európába a zsidók. Keletebbről. Az egykori Kazáriából. Ezen feltételezés bizonyításával egyetlen gond van: az egykoron a magyarokat is befogadó birodalom megsemmisült, népei beolvadtak az utódállamokba. A kazárok az időszámítás kezdete utáni első évezred második felében telepedtek le a Kaukázusban, pontosabban rohanták le a kaukázusi népeket, az örményeket és a grúzokat. A hódítók palesztinai zsidók befolyására vették fel a nyolcadik században a zsidó államvallást. A kazár zsidók virágzó birodalmat építettek, amely magához vonzotta a mezopotámiai és a bizánci zsidókat is.
A Kazár Birodalom azonban a tatárjárás és a pestisjárvány következtében a XIII. században összeomlott. A kazár zsidók nyugat felé menekülve a magyar és a lengyel királyságban telepedtek le. A kazár nép tehát eltűnt a történelem süllyesztőjében, az ő genetikai állományukat nem ismerjük. Eran Elhaik genetikus ezért a kazárokhoz legközelebb álló kaukázusi népek genetikai állományát hasonlította össze az európai zsidóság genetikai állományával. A genetikus az emberi géntérkép egyedi különbségeire koncentrált. E különbségeket polimorfizmusoknak nevezzük, és ezek közül is a leggyakoribbak a DNS-nek mindössze egyetlen bázismolekuláját érintő eltérések, az SNP-k (single nucleotide polymorphisms), amelyek jellemző mintázatot mutatnak a több ezer éven keresztül együtt élő embercsoportokon belül.
Az amerikai kutató összesen 1287 ember DNS-mintáját hasonlította össze – ezek nyolc zsidó és hetvennégy egyéb népcsoportból származnak. Az elemzések alapján a genetikus az európai zsidók körében egyértelműen a Kaukázusra, illetve – kisebb mértékben – a Közel-Keletre utaló ősi genetikai nyomokat talált. Eran Elhaik szerint az európai zsidók génállományában kimutatható a kazárok, a görög-római korban élt zsidók – ők az V–XII. század között vándoroltak Kazáriába –, valamint mezopotámiai és palesztin zsidók génmintái. A legnagyobb fokú rokonság a mai örményekkel mutatható ki, a zsidó vallású népekkel kevésbé keveredő grúzok távolabbi rokonai a mai európai zsidóknak. Ezek az eredmények a rajnai elmélettel szemben Koestler kazárelméletét erősítik.
F.Zs./nol.hu
