S. Benedek András „hazatért”

Domborművet avattak a beregszászi főiskolán

Stumpf Benedek András Arany János-díjas író, költő, irodalomtörténész domborművét leplezték le március 29-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A Munkácson, baptista lelkész hatodik gyermekeként világra jött Stumpf Benedek András a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolában érettségizett, majd 1965-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetemre, magyar szakra. Az egyetemen diáktársaival létrehozta a Forrás Irodalmi Stúdiót. 1966 őszén beindította az Együtt című, írógéppel sokszorosított irodalmi folyóiratot. Tanulmányaival párhuzamosan 1966–67-ben a Kárpáti Igaz Szó szerkesztője és a művelődési rovatának munkatársa volt. 1969-től a Kárpáti Könyvkiadóban dolgozott vezető szerkesztőként. 1970-ben létrehozták a Kárpáti Kalendárium Irodalmi Mellékletét. Közös tanulmányt írt 1970-ben Kovács Vilmossal a kárpátaljai magyar irodalomról, a szegedi Tiszatáj című folyóiratba, melynek következtében a Forrás Stúdió tagjainak helyzete ellehetetlenült a kommunista hatalom éles reakciója miatt. A megtorlást ő sem kerülhette el, később katona, kertész és utazó fényképész is volt. 1976-ban települt át Budapestre, ahol kezdetben az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának munkatársa lett. Később az Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi osztályának vezetője volt. Számos önálló kötetben és tanulmányban foglalkozott Kárpátalja magyar irodalmával, történetével, kultúrtörténetével és néprajzával. Verseskötetei mellett külön könyvet szentelt a kárpátaljai ruszinságnak.

Stumpf Benedek András domborművének leleplezése előtt a költőt bemutató dokumentumfilmet nézhettek meg közösen az érdeklődők, majd Beregszászi Anikó, a főiskola magyar tanszékének tanára köszöntötte a jelenlévőket.

Vári Fábián László József Attila-díjas költő, néprajzkutató és Magyar Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító emlékezett meg a 2009 szeptemberében elhunyt pályatársról. Majd Stumpf Benedek Anna, a költő lánya osztotta meg édesapjával kapcsolatos emlékeit, gondolatait.

Az Oláh Katalin Kinga szobrászművész által alkotott domborművet a magyar tanszéki csoport termeinek otthont adó épületrész folyosójának falán helyezték el, ahol rokonainak, évfolyam- és pályatársainak, valamint tisztelőinek jelenlétében leplezte le Orosz Ildikó, a főiskola rektora, valamint az alkotó, Oláh Katalin Kinga.

Orosz Ildikó szerint az ungvári egyetem első öt magyar szakos évfolyamában tanult fiatalok bátor kiállása a magyar főiskola valamilyen szintű gyökereit is jelenti. Őriznünk kell azoknak a fiataloknak az emlékét, akik a hatvanas évek elején sokat tettek azért, hogy egyre szabadabb légkör legyen itt, Kárpátalján. A szikrát egy hazatért fiatal tanártól, Fodó Sándortól kapták. „De ezt a szikrát ők tovább őrizték, diplomával a kezükben vitték a magyar szellemiséget tovább a magyar tannyelvű iskolákba. Ezek a fiatalok voltak, akik elsőkként megpróbáltak nem szovjet magyarokként, hanem magyarként identitást csepegtetni, kultúrát átadni a rájuk bízott tanítványoknak. Akik verseikkel, szellemi szabadságban született gondolataikkal megpróbálták a Kárpátaljai magyar közösséget támogatni, erősíteni.”

A rektor asszony beszédét követően Mónus Dóra, a főiskola végzős hallgatója szavalta S. Benedek András Európa elrablása című versét. Végül a jelenlévők megkoszorúzták az emléktáblát megkoszorúzták.

dózsa