VIII. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó

Eladó a menyasszony!

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és Bacskai Béla szalókai nagyvőfély közös szervezésében idén 8. alkalommal került megrendezésre a Kárpátaljai Magyar Vőfélytalálkozó. A rendezvény célja, hogy bemutassa a vőfélyszakma rejtelmeit, valamint megőrizze és továbbörökítse az utókor számára ezt a különleges hagyományt, illetve fórumként szolgáljon a vőfélyek között. A program április 30-án került megrendezésre a Nagyberegi Középiskolában. A rendezvényen összesen 13 vőfély vett részt, a ceremóniamesterek között volt felvidéki és magyarországi is.

A lakodalmi mulatságok egyik elengedhetetlen felelőse a vőfély. A Kárpát-medencében ma is nagyon sok helyen él ez a hagyomány, nemcsak a magyarok körében, több más nemzet hagyományai között is megtalálható. Régebben a család barátja vagy rokona vállalta ezt a megtisztelő szerepet. Sőt, nem volt ritka még egy-két évtizeddel ezelőtt sem, hogy a lakodalomba nem egy, hanem több vőfélyt is meghívtak. Ma már feledésbe merült az, hogy barátot kérjenek fel erre a szerepre. Inkább hivatásos vőfélyt hívnak a lakodalmakba, akik felkészülve a „megmérettetésre”, pontosan és szépen levezénylik a lakodalmat.

Az eseményen lakodalmas szokás szerint már kora délelőtt süteménnyel és egy kis melegítő borral, pálinkával várták a kedves vendégeket az iskola bejáratánál. A finom falatok mellé magyaros muzsikaszó hangzott fel, ahányszor egy-egy újabb vendég jött. A vendégfogadást követően finom lakodalmi ebéddel látták vendégül a vőfélyeket, valamint a közeli s távoli falvakból érkezett küldöttségeket. Az ebéd mellől jó magyar szokás szerint nem hiányzott a magyar muzsika sem, amelyet a Kokas Banda szolgáltatott.

A program az iskola dísztermében folytatódott, ahol a nagyberegi KMKSZ-alapszervezet elnöke, Vass Bertalan köszöntötte az egybegyűlteket. Gyurin Miklós beregszászi magyar konzul dicséretesnek nevezte, hogy Kárpátalján van egy ilyen esemény, mely a vőfélyhagyományokat élteti. Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszöntőjét egy alkalomhoz illő lakodalmi verssel indította. Az elnök beszélt a magyar folklórkincs rendkívül gazdag világáról, és arról, hogy ennek egyik „családját” a vőfélyversek képezik. Szerinte a vőfélyek egy nagyon nemes esemény fontos elemét képezik. Beszélt a vőfélykultusz kialakulásáról. Kiemelte, hogy természetes dolog az, hogy a fiatalok párt választanak. Az elnök szerint a családalapításnál és a gyermekvállalásnál nincs nemesebb hivatás és nincs nagyobb öröm a világon. Erre kell ösztönözni fiataljainkat. A köszöntéseket Dufinec Sándor görögkatolikus lelkész zárta, aki áldást kért a jelenlévőkre.

A magvas gondolatokat követően a vőfélyek egyenként bemutatkozva rigmusok által ismertették származásukat, s hogy mióta is foglalkoznak a vőfélykedéssel.

Elsőként a szalókai származású Bacskai Béla, az esemény főszervezője mutatkozott be, aki megköszönte a kollégáinak, hogy időt szántak a rendezvényre, és eljöttek. Reményét fejezte ki, hogy mindannyian a magyarság megmaradásához és a hagyományok továbbörökítéséhez járulhatnak hozzá munkájukkal saját településeiken. Őt követte Botos István Badalóból, aki 13 éve foglalkozik vőfélykedéssel. A szót a kisgejőci Kaszás Roland vette át, aki igazi vőfélyrigmussal mutatta be magát, s humorosan csak „kisegjőci kaszásnak” hívta magát. Kiss Róbert Császlóc falujából érkezve versbe szedve mondta el, hogy már 9 éve vőfélykedik. Ferenczi Attila Badalóból, akit a beregszászi színház színészeként is sokan ismerünk, rímbe szedve viccelte meg a közönséget, elmondván, hogy ő csak azért van itt, hogy ő legyen az egyetlen vőfély ennek a sok vőfélynek a lagzijában. Az is kiderült, hogy a szakmát nem tanulta, de a tanító úr mogyorófa pálcája mégis ránevelte némi tudományra. Fazekas Attila Makkosjánosiból érkezett, aki elmondta, hogy 2009-ben az első lakodalma után, amely egy nappal a vőfélytalálkozó előtt volt, már ő is elment mint vőfély a találkozóra, azóta rendszeresen jelen van. „Ha van az életemben egy olyan könyv, amire visszatekinthetek, akkor ennek az első lapján ott lesz a vőfélytalálkozó” – mondta el Fazekas Attila, aki kiemelte, hogy a rendezvény által sikerült kikerülnie az első nemzetközi vőfélytalálkozóra is, ahol nagyon sokat tanult. Bemutatkozását Radnóti Miklós szavaival zárta: „Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa”. Holozsi Imre Benéből érkezett, aki vőfélyköszöntővel üdvözölt mindenkit. A nagyberegi származású Kovács Krisztián mindenki figyelmébe ajánlotta a finom helyi borokat és pálinkákat. Baranyi József Bótrágyról érkezett, aki elmondta, hogy számára ez a rendezvény már a hetedik alkalom, s már úgy jár ide, mintha haza járna. Rajzinger Csaba Kisvárdáról érkezett az eseményre, aki egy vicces történetet mesélt el, őt követte Fulajtár Bernát dobóruszkai 74 éves vőfély, aki közel 600 lakodalmat vezényelt le 58 évnyi vőfélykedése alatt. A felvidéki származású vőfély kiemelte, hogy bár annak idején elválasztottak minket, magyarokat, de elszakítani nem tudtak, mert „itt vagyunk együtt egymásnak, mi vagyunk tanúi a megmaradásnak” – mondta el Fulajtár Bernát. A Nagyecsedről érkezett Tóth Miklós szintén nem első alkalommal fordul meg a vőfélytalálkozón, a vőfélykedés mellett rendszeresen néptáncol is a nagyecsedi helyi hagyományőrzőkkel, akikkel már többször jelen voltak az eseményen. A vőfélyek bemutatkozását Estók János zárta, aki elmondta, hogy ő is több mint 600 esküvőn van már túl, és egészen fiatalon kezdte el a vőfélykedést.

Ezt követően a helybeliek kulturális programja következett, amelyen a Nagyberegi Harangvirág Óvoda legkisebbjei a Párválasztás már az óvodában című előadással kedveskedtek, a helyi kultúrház táncosai pedig dél-alföldi és szatmári táncokkal örvendeztették meg a jelenlévőket.

Az idei megrendezett hagyományőrző esküvőt a Mezőgecsei Kék Viola Néptánccsoport és a Mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoport biztosította. A vőlegénybúcsúztató a középiskolában vette kezdetét, majd a násznép lakodalmi menetben átvonult a Nagyberegi Tájház épületéhez, ahol az álmenyasszony már izgatottan várta őket. A kikérést és az egész lakodalmas ceremóniát egymást váltogatva vezették a vőfélyek, akik igyekeztek egymást is felülmúlni humorosabbnál humorosabb rigmusaikkal.

Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára a rendezvény kapcsán lapunknak elmondta: „Azért fontos ennek a rendezvénynek a megszervezése, mert sajnos, már egyre kevesebb lakodalom van. S szeretnénk az eseménnyel ösztönözni arra a fiatalokat, hogy megszeretve a falusi lakodalmat, összeházasodjanak. Ahány ház, annyi szokás – szokták mondani, s ahány vőfély, annyi szokás. Egy lakodalomban nagyon sok múlik azon, hogy milyen a vőfély. Ezzel a rendezvénnyel a vőfélyhagyományok és a lakodalmas szokások továbbélését szeretnénk elősegíteni.”

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Orosz Ildikó megyei képviselő, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és Bodnár Zsolt ungvári magyar konzul is.

Végezetül minden vőfély a színpadra vonult, ahol Bacskai Béla emléklapokkal és ajándékokkal köszönte meg nekik a részvételt.

VE