Szin és Vír tavánál jártak a nevetlenfaluiak

Július 30-án a Szinevéri-tóhoz kirándult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nevetlenfalui Alapszervezete.

Az ugocsai alapszervezet elnök asszonyuk, Budaházi Kornélia szervezésében, a megyei szervezet támogatásával az elmúlt évben is szervezett honismereti kirándulást: akkor a Vereckei-hágó volt a célpont. Idén, bővítendő a felkeresett és megismert helyek listáját, előbb a nagyszőlősi Perényi-kastélyt tekintették meg, majd az Ökörmezői járás felé vette útját a csoport, ahol a Szinevéri-tavat tekintették meg. A csoport idegenvezetője Popovics Béla munkácsi helytörténész volt, aki Nagyszőlősön a Kankó-várról és a ferences rendről, Szinevéren pedig a tó keletkezéséről, állatvilágáról, a hozzá kötődő legendákról is mesélt.

A Szinevéri-tó az Északkeleti-Kárpátok legnagyobb tava, melynek tengerszint feletti magassága 989 méter. Vizét három forrás táplálja. Sokan a Kárpátok tengerszemének nevezik, de valójában nem az, keletkezése egy földcsuszamlás következménye. A tengerszem megnevezéshez egy monda fűződik. Egy környékbeli ruszin ember Amerikába ment dolgozni, s egy idő után nagyon vágyott vissza otthon maradt családtagjaihoz. Sokat imádkozott, hogy újra láthassa őket. Kérése meghallgatást nyert: a tenger átfúrta a hegyet, hogy megnézze, milyen az élet a Föld másik részén, ott, ahol emberünk élt. Az így kialakult „furat” a tó medre, ami a környező, a tavat mintegy szemöldökként szegélyező fákkal még inkább egy szem formáját is adja.

A tó egyik különlegessége a belőle kiemelkedő kis sziget, s a rajta található két fából faragott szobor. Ehhez szintén egy monda fűződik. A történet két szerelmesről, Szinről és Vírről szól. A terület, ahol most a tó található, egy grófé volt, aki hetente kijárt ide munkásaihoz. Egy alkalommal leánya is elkísérte. A leány gyönyörű furulyaszót hallott, s annak hangját követve találkozott egy pásztorral, egy helyi ruszin legénnyel, akivel rögtön egymásba szerettek. Titokban, az apa tiltása ellenére találkoztak, de elárulták őket, a gróf pedig megölette az ifjút. A leány ezt megtudván megkereste a helyet, ahol szerelme meghalt, sírni kezdett, s könnyeiből alakult ki a tó. Ezen a helyen található most a két fából készült emlékjel.

A honismereti kiránduláson részt vevő 35 fő közül alig néhányan jártak csak korábban a Szinevéri-tónál, így számukra a kirándulás nemcsak kikapcsolódást jelentett, hanem hozzájárult Kárpátalja eme gyönyörű vidékének megismeréséhez is.

Espán M.