„Halál az ellenségre! Halál az oroszokra!”

Félelemkeltő nacionalista felvonulás Beregszászban

A Szvoboda szélsőjobboldali párt, annak Karpatszka Szics névre keresztelt harci százada, valamint Szokil nevű militáns ifjúsági szervezete által Beregszászba szervezett tüntetés és felvonulás bejelentett célja a beregszászi ukránok nemzeti érzelmeinek felébresztése volt. Valójában a város magyar lakosságának megfélemlítésére és a rendezvényt biztosító Nemzeti Polícia munkatársainak provokálására törekedtek a város utcáin vonulgató nacionalisták. Másképpen ugyanis nem magyarázható az, hogy a beregszászi városházáról leszedték a magyar nemzeti színű zászlót, és csak kevésen múlott, hogy nem égették el! A központban füst- és hanggránátokat dobáltak, és kis híján meglincseltek egy rendőrtisztet.

November 12-én, vasárnap dél körül érkezett a nacionalista tüntetők konvoja Beregszászba. A római katolikus templomnál parkolták le járműveiket, az ukrán és pártzászlókkal gazdagon dekorált autók többsége litván, lengyel és szlovák rendszámú volt. A buszok Lemberg megyei rendszámúak, igaz, akadt olyan mikrobusz is, amelynek a rendszáma gondosan be volt kenve sárral. A demonstrációra érkezőket Vaszil Vovkunovics, a Szvoboda Párt Beregszászi Városi Szervezetének elnöke várta. A láthatóan jól szervezett tüntetőket Oleh Kucin, a Szvoboda Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke vezette, aki a vereckei honfoglalási emlékmű elleni támadásokkal vált ismertté. A demonstrálók közül többen terepszínű egyenruhát viseltek. Öt fiatalembert hátrahagytak parkoló gépkocsijaik őrzésére, a többiek, közel százan, átvonultak a városi kultúrház melletti Hősök falához, ott Jurij Cserkasin, a Szokil Összukrajnai Ifjúsági Társadalmi Szervezet elnöke a vidék történetét igyekezett összefoglalni harcostársainak, mindezt meglehetősen egyoldalú, nyilvánvaló tényeket figyelmen kívül hagyó módon tette. Majd végül aktuálpolitikai helyzetértékeléssel zárta beszédét, nyíltan fenyegetve azokat a beregszásziakat, akik feltételezhetően kettős állampolgársággal rendelkeznek.

Vaszil Vovkunovics, a kelet-ukrajnai területvédő harcok veteránja egy társával név szerint felsorolta a harcok beregszászi áldozatait, majd a tüntetők rendezett sorokban Magyarország Beregszászi Konzulátusához vonultak.

Az ukrán zászlókat és a Szvoboda párt zászlaját lengető csapat a korábbról ismert jelszavait skandálta: „Dicsőség a nemzetnek, halál az ellenségre!”; „Dicsőség Ukrajnának, dicsőség a hősöknek!”; „A mi földünk, a mi hőseink!”; „Ukrajna mindenek felett!”; „Budapest, kérj bocsánatot!”; „Idegen, jegyezd meg, itt az ukrán a gazda!”; „Egy nyelv, egy nemzet, egy haza, ez Ukrajna!”; „Egy állam, egy nemzet, egy haza, ez Ukrajna!”;„Kárpátalja ukrán föld!”; „Beregszász ukrán föld!” stb. Ezúttal néhányszor azt is skandálták: „Halál a maszkálokra!”, vagyis az oroszokra. Hazafias dalokat is énekeltek, amelyekben Sztepan Banderát, az OUN egykori vezetőjét és az Ukrán Felkelő Hadsereg egykori főparancsnokát, Roman Suhevicset éltették. Két molinót is cipeltek, egyik felirata: „Ukrajna önálló, egységes állam Poprádtól a Kaukázusig 1938–2014”, a másikon a 24 éves korában, 2016 októberében elhunyt társukat, Miroszlav Miszlát gyászolják, annak felirata magyarul a következő: „Harcosnak született, örökké élni fog!”

A beregszászi magyar konzulátus elé érve Oleh Kucin felolvasta Buhajla József ungvári magyar főkonzulnak és Mélykuti Ferenc beregszászi magyar vezető konzulnak címzett, hat pontból álló nyilatkozatukat, amelyet „az orosz–ukrán háború veteránjainak” nevében írtak:

1. Magyarország tartsa tiszteletben az ukrán törvényeket és az Ukrán Legfelső Tanácsot! Megértést kérünk az oktatási törvénnyel kapcsolatban. Nem tiltjuk meg egyetlen nemzeti kisebbség képviselőjének sem azt, hogy tanulja az anyanyelvét. Viszont arra kérjük önöket, hogy önök is tiszteljék az oktatási folyamattal kapcsolatban elfogadott törvényeinket. Ukrajnának reformokat kell bevezetnie annak érdekében, hogy likvidálni tudja a különböző megszálló államok elnyomása miatt (többek között Magyarország miatt) az ukrán nyelvet ért hátrányokat.

2. Civilizáltan álljanak nemzeteink közös történelmi múltjához!

3. Hagyjanak fel az ukrán­ellenes nyilatkozatokkal, melyekben különböző feltételeket szabnak Ukrajna számára!

4. Hozzák nyilvánosságra azokat az archív dokumentumokat, melyek tartalmazzák az 1938–1944 közötti Horthy-Magyarország megszálló politikájával kapcsolatos információkat!

5. Ne sértsék meg Ukrajna azon törvényét, amely előírja, hogy csak egy állampolgárság megengedett országunkban!

6. Hagyjanak fel a szeparatizmus támogatásával, amely veszélyezteti Ukrajna területi egységét!

A nyilatkozatot Ivan Rebrik, Oleh Kucin, Jurij Cserkasin és Irina Harmaszij írta alá. Mivel vasárnap délután a konzulátuson senki nem tartózkodott, hasztalan nyomták a kapucsengőt, végül a postaládába dobták be a nyilatkozatukat.

Oleh Kucin azt követő beszédében kifejtette: „Még nem tetszik nekik a mi nyelvtörvényünk? Ez egy nagyon liberális törvény. Mi, nacionalisták, hazafiak a parlamentben a törvény ellen szólaltunk fel: a mi véleményünk szerint ez nagyon megengedő, liberális, és ezeknek még ez sem tetszik. Nem akarják tudni az államnyelvet. Képzeljék azt el, ha az ukrán diaszpóra, amely már nem létezik Magyarországon, nem akarná megtanulni ott az államnyelvet.” Franciaországgal, Amerikával példálózott, szerinte az ott élő magyarok tudják az államnyelveket. „Ukrajnában nem kell tudni? – Miért? Miféle beszédek azok, amelyeket most gyakran hallunk, hogy Kárpátalja előbb vagy utóbb Magyarország lesz? Támogatják a szeparatista és autonomista irányzatokat, tüzelik a ruszinságot a népünk ellen. Mi majd eldöntjük, milyen nyelven akarunk beszélni, s nem  engedjük azt meg, hogy mások beleavatkozzanak a dolgainkba. A Jobbik többször is pénzt osztogatott itt, nyíltan támogatva a szeparatizmust. Nekünk van saját földünk, és vannak törvényeink. Akartok a mi törvényeink szerint élni? Ha nem akartok – Magyarország nagy!” – harsogta Oleh Kucin.

Jurij Botnar, a Szvoboda Politikai Tanácsának tagja, a Cserkaszi Megyei Szervezetének elnöke elmondta, döbbenten látták, hogy egy ukrán város központjában lehet egy olyan nagy banner, amelyen két ország nemzeti színei is rajta vannak, és két nyelven a felirat: „Kultúrház”. A fiatalember egy olyan kulturális háborúról beszélt a Nyugat-Ukrajnában élő lengyelek, magyarok és románok ellen, amelyet végül, ha kell, fegyverekkel is meg fognak vívni.

Oleh Kucin felszólította a demonstrálókat, hogy ne üljenek fel a provokációknak, és vonuljanak át a Sevcsenko-szoborhoz. Említett jelszavaikat skandálva vonultak tovább a városházáig, ahol megálltak. A beregszászi városházára kitűzött magyar zászlót az egyik fiatalember zászlótartó rúdként használt, teleszkópos horgászbotjával lepiszkálta, a tömegből néhányan azt kiabálták: „Gyújtsuk fel!” De ekkor Oleh Kucin közbelépett, elvette a sértetlen magyar zászlót és letámasztotta a városháza bejáratához, az azt védő rendőrök háta mögé. Valaki ököllel megpróbálta betörni a városháza bejárati ajtajának üvegét, de az üveg erősebbnek bizonyult. Itt már a bejáratot védeni igyekvő rendőröket egyre durvábban kezdték provokálni. A továbbvonuló tömeg füst- és hanggránátokat robbantott, igazi háborús hangulatot teremtve a békés vasárnap délutánját élő Beregszász központjában. A Nemzeti Polícia nagyszámú, ám teljesen fegyvertelen és eszköztelen egyenruhással biztosította a demonstrációt. A városközpontban lévő közlekedési lámpánál a tüntetők már az út szélén álló egyenruhásokat dobálták petárdáikkal. E sorok írója közel állt az eseményekhez és látta, ahogy egy rendőr intézkedni próbált az egyik petárdázóval szemben, a rendőrt pillanatok alatt körülvette a tömeg és dulakodni kezdtek vele, valamint segítségére siető 3-4 társával. A tömegben futótűzként terjedt a hír, hogy egy rendőr a középső ujját felmutatva alázta meg a nacionalistákat. „Kérjen bocsánatot!” – kiabálták. Majd egyre többen azt, hogy: „Térdre!” A megtámadott fiatal rendőr nem térdelt le, bár minden irányból úgy rángatták, mint egy rongydarabot, tagadta, hogy ő valamit mutatott volna. Ekkor már voltak, akik azt kiabálták a demonstrálók közül, hogy tépjék le a rangjelzését tartalmazó vállapját. A rendőrt társai ekkor megpróbálták kivinni a tömegből, de még mindig csak néhányan, kiegészülve vagy két civil ruhás rendvédővel, s a tömeget körülvevő nagyszámú rendőri erő tagjai továbbra sem mentek be a tömegbe társuk kiszabadítása érdekében. Ekkor hirtelen nagy lökdösődés kezdődött, úgy láttam, a rendőrt többen is megütötték, a letépett vállapjai pedig repültek a levegőben. A vérszemet kapott sokaságból egyre többen tülekedtek oda hozzá, hogy megrángassák és az arcába üvöltsenek valamit. Követelték tőle, hogy igazolja magát, bár többször elmondta, hogy ő Mihajlo Balog, a polícia főhadnagya. Csak a demonstráció vezetőinek engedélyével engedték ki a tömegből a rendőrtisztet.

A demonstrálók végül a beregszászi Sevcsenko-szobornál tisztelegtek és koszorúztak. De az ott megszólalók természetesen elfelejtették megemlíteni, hogy a szobrot teljes egészében a magyar állam fizette ki. Igaz, a beregszászi ukrán közösség rendelte meg, de egy évtizedig zajló gyűjtéssel sem tudták a szoborra a pénzt előteremteni – legalábbis ezt mondta a szoboravató ünnepségen annak alkotója, egy galíciai ukrán szobrászművész…

A beregszászi magyarság megfélemlítésére irányuló demonstráció résztvevői hazafelé menet még levették a magyar zászlót Jánosi és Gát községházáiról is.

Barta István, Jánosi polgármestere lapunk kérdésére elmondta: „Vasárnap este hívott fel a körzeti megbízott rendőr, hogy nincs a helyén a magyar zászló a községháza épületén, azt kérdezte, hogy tudok-e róla. Nem tudom, hogy ki vehette le, szemtanú nincs, aki látta volna. A nyáron raktunk fel egy új magyar zászlót az épületre, így a régi még megvolt. Hétfőn reggel felraktuk vissza a régit. Kicsit ütött-kopott, de attól még magyar zászló.”

Lokita István, Gát polgármestere elmondta: „Nálunk templomszentelés volt vasárnap délután, az egész falu a templomban volt – lehet, hogy szerencsére. Körülbelül délután 3.45-kor járhattak itt, mert 4.15-kor jöttünk ki a templomból, akkor már senkit nem láttunk. Itt a községháza épületének a falán, az emelet ablakainak magasságában, legalább 10 méter magasan van a zászlótartó. Akik látták, azt mondják, hogy valami vasmacskát dobtak fel és kötéllel rángatták. Jó sokat kínlódhattak vele, hisz kétujjnyi vastag tiplikkel volt rögzítve a falhoz, még a régi szovjet zászlótartó, de kitépték, és levágták a magyar zászlót.

Szerencsére van tartalék magyar zászlónk, most várok segítséget, hogy visszarögzítsék a zászlótartót. Még a mai nap folyamán (hétfőn – a szerk.) visszakerül a zászló a Gáti Községi Tanács épületére.”

Badó Zsolt