Milyen eredetű a magyarság?

Történelmi kérdőjelek

2017. április 24., 14:22, 849. szám

Természetesen finnugor – vághatnánk rá kapásból. Ám mielőtt a XVIII. század utolsó harmadában megszületett volna a finnugor nyelvészet, s a következő évszázadban bizonyosságot nyert volna nyelvünk finnugor mivolta, ugyancsak kapásból mindenki azt válaszolta volna a címben feltett kérdésre, hogy a népvándorlás kori török népek közé tartozó hunok és avarok leszármazottai vagyunk. A XIX–XX. század fordulóján viszont megszületett a felismerés, hogy a nyelvrokonság nem jelent okvetlenül teljes vagy akár bármilyen szintű néprokonságot is…

Kétségtelen tény, hogy finnugor nyelvet beszélünk. Ezt bizonyítja grammatikai rendszerünk, továbbá az alapszókincsünk: a névmások, az egyszerű számok, a rokonságot illető legrégebbi szavaink, a testrészek megnevezései (bár a nyak korai török jövevényszó), a legtöbb természeti tárgy, évszak, természeti jelenség, továbbá megannyi állat és növény megnevezése, valamint a lakóhellyel kapcsolatos sok szó is. Megjegyzendő viszont, hogy a finnugor nyelvű népek közül éppen a legközelebbi nyelvrokonaink, a Nyugat-Szibériában élő hantik és manysik állnak a legtávolabb tőlünk embertanilag, mivel őket erős mongoloid hatás érte, a lappok pedig – bár finnugor nyelvet beszélnek – egy őseuropid népcsoport leszármazottai, s csak átvettek egy finnugor nyelvet (a népek nyelvcseréjére nem egy példa akadt). Emellett viszont van egy hatalmas, népvándorlás-kori török jövevényszó rétegünk, mely az élet szinte minden területét átfogja. Az állattenyésztést, a növénytermesztést (a sztyeppén és az erdős-sztyeppén a nomád népek mellett félnomád népek is éltek, melyek növénytermesztéssel is foglalkoztak), a lakás berendezését, több mesterség szakszavait (pl. ács, szűcs, gyűszű, balta, csákány), az öltözködést, a társadalmi életet (pl. törvény, tanú, tolmács). Az északi erdőkből a sztyeppék északi peremére költöző magyarság ugyanis átvándorolt a dél-szibériai pusztákra, ahol török népek szervezetébe kerülve, életmódja átalakult, s megjelenésében is törökössé vált. A kora-középkori európai feljegyzések is törökös jellegű népként mutatják be eleinket. Dél-Szibériában egy erős török nép, az onogurok kötelékébe kerültünk, mellettük pedig közeli rokonaik, a bolgár–törökök is nagy hatással voltak a 460-as években Európába visszavándorolt eleinkre. Minden bizonnyal e két néptől származik népvándorlás kori török jövevényszavaink szinte mindegyike, s lehet, hogy több közünk van az onogurokhoz és a bolgár–törökökhöz, mint azt első pillantásra gondolnánk: talán népünk formálódásában is nagy szerepet játszhattak.

Az egykori kiváló magyar régész, őstörténész, László Gyula kettős eredet elmélete szerint a mai magyarság egy finnugor és egy török ág összenövéséből született meg, az előbbit egy finnugor nyelvű ősi magyarság, az utóbbit pedig az onogurok alkották. Mik az elmélet alapjai? Sok idegen nyelvben minket az onogur népnévből képzett nevekkel illetnek. Ezek közé tartozik például az orosz venger, a német Ungar, a francia hongroi, az angol Hungarian, az olasz ungaro, a spanyol és portugál húngaro, a holland Hoongar. Sőt nyelvészeink Csodaszarvas-mondánk Hunorját is az onogur népnévből eredeztetik, ami – lévén, hogy a mondabeli Hunor és Magyar testvérek voltak – a mondai elemek lehántása után a magyarok és az onogurok közeli kapcsolatára utal. De ha a mondabeli Hunor nem a hunokkal való kapcsolatainkat jelzi, akkor semmi közünk sem volt a hunokhoz? Dehogynem. Mint László Gyula kifejtette, őseink is betagozódtak a Hun Birodalomba, akár mint önként csatlakozó, akár mint legyőzött nép. A hunok pedig – a sztyeppei birodalmak szokása szerint – saját uralkodócsaládjuk valamelyik sarját, egy fejedelemfiút vagy idősebb családtagot állították a magyarság (akárcsak a többi, általuk uralt nép) élére is. Így Álmos, Árpád és Árpád-házi királyaink végső soron hun ivadékok voltak. S ezért lehetséges az, hogy míg a nyugati krónikákban Attila Isten ostora, a hunok pedig vad barbárok, addig a magyar krónikákban Attila dicső előd, a hun harcosok pedig hős vitézek. De az uralkodóház mellett népi kapcsolataink is lehettek a hunokkal, melyekre egy későbbi, a székelység eredetéről írandó cikkemben még visszatérek…

És az avar kapcsolat hagyományának is lehet alapja? Igen, de csak áttételesen. 567-ben megszületett az Avar Birodalom, mely kezdetben a Bécsi-medencétől a Donig terjedt, majd a Kárpát-medencére és az észak-balkáni területekre zsugorodott. 670 táján pedig egy új nép költözött a Kárpát-medencébe, melyet késő avaroknak is neveznek, de valójában onogurok voltak, a mai Ukrajna sztyeppvidéki területén ez idő tájt felbomlott onogur-bolgár államból költöztek be a történelmi Magyarország területére. S ez a népesség az Avar Birodalom VIII. sz. végi felbomlása után is tovább létezett, megélte Árpád 895-ös honfoglalását. Kniezsa István magyar történész még 1938-ban dolgozatot írt Magyarország népei a XI. században címmel, melyhez a temetőtérképek adatai szerint összeállított etnikai térképet is mellékelt. László Gyula pedig felfigyelt arra, hogy a magyar helyneveket mutató területeket két nép népesítette be: Árpád magyarjai és a késő avarok-onogurok. Ám ha az utóbbiak magyar neveket adtak szállásaiknak, akkor nyilván magyarul is beszéltek. Így jutott el László Gyula a kettős honfoglalás elméletéhez, mely szerint a 670-ben betelepült késő avarok-onogurok a magyarság egyik ágát alkották, s a mai magyarság jó része az ő leszármazottjuk. Az elmélettel szemben súlyos ellenvetés, hogy a két népesség temetői régészeti tekintetben annyira eltérnek egymástól, hogy nehéz elhinni, miszerint ugyanannak a népnek a két ága hagyta hátra e temetőket…

De a bolgár–törökökkel is igencsak szorosak lehettek a népi kapcsolataink. Egy, a 2000-es évek elején végzett antropológiai felmérés szerint Árpád magyarjai embertani rokonságban álltak a volgai bolgárokkal. (Magyarázatképp: a bolgár-törökök a népvándorlás során kettéváltak, egy részük felköltözött a Volga-Káma vidékre, másik részük viszont a déli sztyeppéken maradt, majd az onogur–bolgár állam felbomlása után a mai Bulgária területére vándorolt, és ott elszlávosodott.)

Az onogurokkal és a bolgár-törökökkel való kapcsolataink csakugyan azt jelzik, hogy szerepük volt népünk kialakulásában? Valahol a dél-szibériai és a kelet-európai sztyeppéken egy finnugor és vele összeolvadó török csoportok „frigyéből” született meg a mai magyarság, melynek egyes ágai szétváltak, majd újból találkoztak, már a Kárpát-medencében? Meglehet…

Lajos Mihály