Kárpátaljáról a dobogó legfelső fokára

Bundovics István sikere a Bornemissza-emlékversenyen

2017. június 3., 19:16 , 855. szám

A beregszászi járási Sárosorosziba való Bundovics István 2015 szeptemberétől Magyarországon, Győrben a Gladiátor Akadémia programjában készül ígéretes ökölvívói karrierjére. Részt vesz egy államilag támogatott kiemelt programban, Magyarországon egyike korosztálya kiemelt 15 ökölvívójának a most 17 éves fiatalember. Dobogós helyezéseket ért el a magyar utánpótlásversenyeken, februárban megnyerte az Énekes István Emlékversenyt, ifjúsági 56 kilogrammos súlycsoportban a múlt szombaton megnyerte Egerben a 67. Bornemissza Gergely Nemzetközi Ökölvívó Emlékversenyt, ahol tíz nemzet több mint 200 serdülő, ifjúsági és junior korú sportolója vett részt. Idén az akadémia nevezni akarta az utánpótlás Európa-bajnokságra, amelyen 22 éves korig indulhatnak a bokszolók, de fiatal kora miatt nem fogadták el a nevezését, jövőre azonban ez már nem lesz akadály. Az egri verseny után rögtön hazautazott. Sárosorosziban, az otthonában kerestük fel és beszélgettünk vele.

– Junior korosztályban, majd tavaly októberben az Ifjúsági Országos Ökölvívó Bajnokságon is ezüstérmes lettél, mindkétszer a kaposvári Mislai Kristóftól kaptál ki a döntőben. Úgy látszik, ő a mumusod?

– Igen, de most a Bornemissza-emlékversenyen sikerült megvernem végre. Azért, mert más stratégiát választottunk. Most az volt a taktikám, hogy nem támadtam rá annyira, hanem próbáltam kontrázni, többet oldalra mozogni, és ez be is jött. A srác erőssége, hogy nagyon jó lábmunkája van, ha megy rá valaki, üt, és azonnal lép oldalra. Nagyon nehéz ellene bokszolni, mert kimozog, magasabb, hosszabb a keze, de ezen a meccsen nem látszott ez előnynek, mert gyorsabb voltam nála.

– Mi először 2014 decemberében, a volt beregszászi 2-es iskolában találkoztunk, Tigyir László boksziskolájában. Hogyan kerültél Győrbe?

– Laci bácsinál kezdtem, aki remek edző, és korábban bokszolt Győrben. Az ő kapcsolatain keresztül hirtelen jött ez a lehetőség. 2015. szeptember 14-én igazoltak le. Nagyon jó ott a közösség, nagyon jó edzők vannak. Mióta ott vagyok, egyre inkább megfogalmazódik bennem, hogy tényleg jól tettem, hogy arra az akadémiára mentem, ez Magyarország legjobb ökölvívó-akadémiája. De ha hazajövök, most is eljárok még Laci bácsihoz.

Győrben sokkal jobbak a körülmények, ott is nagyon jók az edzők, van egy olimpiai bronzérmesünk is, Váradi János, aki 1980-ban a moszkvai olimpián szerzett bronzérmet.

Minden hétköznap negyed hatkor kelünk. Hat órakor van a reggeli edzés, hetente háromszor futóedzés, ami lehet lépcsőzés, sprintek, vagy 10-12 kilométeres futás. Kedden és csütörtökön konditeremben erőnléti edzés van Erik bácsival, az erőnléti edzővel, aki nagyon sokat segít. Edzés után nyolcra egyenesen suliba visznek minket. Nálunk mindenki suliba jár, azt mondta Nagy Zoli bácsi, a vezetőedző, hogy belőlünk sikeres embereket akar faragni, művelt bokszolókat. 18 éves korig mindenkinek tanulnia kell. Én a Győri Móra Ferenc Általános Iskola és Szakgimnáziumba járok, ennek az iskolának nincs kollégiuma, ezért a Lukács Sándor Kollégiumban lakom egy szobában három csapattársammal. Ez így praktikus, mert mi, bokszolók, úgyis együtt kelünk, együtt fekszünk. Az iskolában most érettségizem, mellette sportedzői szakon tanulok, ott maradok még egy évre, hogy megkapjam a bokszedzői oklevelet.

Délután 5-től 7-ig van a szakmai edzés. Zsákolás, kesztyűzés, iskolázás, páros technikai gyakorlatok. Minden költségünket az akadémia állja, nekem is, ha jövök haza, kifizetik, csak számlát kell kérni a jegyekről, amit le tudunk számlázni, azt visszafizetik. Kapunk sportruházatot, cipőt stb.

– Édesapád ott szokott lenni a versenyeiden?

– Nem mindegyiken, főleg, ha messzebb vannak, de most Egerben volt, oda eljött az öcsémmel. Meg úgy volt, hogy utána jövök velük haza. Az írásbeli érettségit már letettem, most a szóbelikre készülök.

– Vannak még hozzád hasonló, határon túli magyar fiúk az akadémián?

– Van olyan, akinek a szülei is ott élnek, ott dolgoznak. De olyat, mint én, hogy ott tanulok, a szüleim meg itthon laknak, olyat nem ismerek.

– Milyen karriert tervezel? A bokszból akarsz felnőttként megélni?

– Nem teszek fel mindent egy lapra. Megcsinálom a bokszedzőit, és már be is adtam a jelentkezésemet a győri Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karára, gazdálkodási és menedzsment szakra. Ezen a területen szeretnék továbbtanulni és mellette folytatni az ökölvívást. Jó magyar bokszoló akarok lenni, a korcsoportomban már magyar válogatott vagyok. Célom az Európa-bajnoki és a világbajnoki cím, de amatőr ökölvívásban az olimpiai bajnoki cím a csúcs. Ha ezek közül valamelyik sikerül, egy címmel már van értelme akár profi karrierben is gondolkodni.

A győri Gladiátor Akadémia Alapítvány vezetőedzője, Nagy Zoltán tudósítónknak elmondta: „Mi fontosnak tartjuk, hogy minden, az akadémiánkon tanuló gyerek olyan iskolába járjon, amilyenbe szeretne. Képességeiknek és szorgalmuknak megfelelően van olyan bokszolónk, akiből mérnök lesz, és van, akiből kőműves. Nyilván mi elsősorban nem agysebészeket képzünk, de támogatjuk a továbbtanulásukat, mert ha valamilyen sérülés történik, fontos, hogy legyen valamilyen szakma vagy diploma az akadémistánk kezében. Például Bundovics István most érettségizik egy győri szakközépiskolában, és főiskolán szeretné folytatni a tanulmányait az ökölvívás mellett, ezt mi maximálisan támogatjuk. Akadémiánk a gyerekek minden költségét fedezi, a ruházattól az étkezésig, a tanulmányi és kollégiumi költségeket, a hazautazás költségét, plusz ösztöndíjat is kapnak, amelynek az összege 60 és 120 ezer forint között van, az összeg az eredményességtől függ. A gyerekek azoknak az iskoláknak a kollégiumaiban laknak, amelyikben tanulnak, ugyanakkor van egy nagy többszobás ingatlanunk, akik hétvégére nem utaznak haza, ott maradnak. Szerződésünk van egy étteremmel, ilyenkor onnan kapják az ételt. Mindent megkapnak, amire csak szükségük lehet. Itt minden anyagi feltétel adott, számunkra csak egy fontos szempont van, hogy fejlődjenek és eredményeket hozzanak a gyerekek. Nálunk 20 fő kap kiemelt ökölvívóképzést, de folyamatosan keressük az utánpótlást. Ha kell, mi szívesen elmegyünk Kárpátaljára, a telefonszámom: +36209736133, bárki bátran felhívhat. Szívesen kimegyünk, ha kell, elhozzuk a gyerekeket szülőkkel együtt. Ki lehet ezt próbálni.

– Mi kell ahhoz, hogy egy kárpátaljai gyerek önökhöz kerülhessen, és kiemelt ökölvívó legyen?

– Ha a szükséges alapképességekkel rendelkezik, akkor felajánlunk neki egy előkészítő tábort, amit ha sikeresen elvégez, akkor felvesszük az akadémiára. Amennyiben már rendelkezik olyan képességekkel, és bizalmat szavazunk neki, akkor egyből be tud kerülni az akadémiai rendszerbe, ahogy ez Bundovics Istvánnal is történt.

Igazság szerint 11–12 éves kortól várnánk a gyerekeket. Egy kisgyereket a szülők nehezebben engednek el, de tapasztaljuk, hogy őket jobban lehet alakítani. A mi sportágunkban vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tanulni 11–12 évesen, ha akkor nem tanulja meg, utána nagyon nehéz pótolni. Ez egyébként olyan, mint egy katonai iskola, van mellettük egy edző, aki intézi, hogy eljussanak az iskolába, onnan a szállásra. Vannak az akadémiának gépjárművei, azokkal szállítjuk a gyerekeket. A szülőket szívesen látjuk, nézzenek körül nálunk.

– Hogy néz ki egy akadémista egy napja?

– A gyerekek reggel hatkor edzenek egyet, ami eltart negyed nyolcig. Utána elvisszük őket az iskolába, tanulnak. Öt órakor van egy délutáni, kétórás edzés, majd mennek a kollégiumba, ahol laknak és még tanulnak. Például Bundovics István sem megy haza minden hétvégén, olyankor a közösségi szálláson vannak, és ott tanulnak pedagógus felügyelete mellett. Ott külön programokat és tanfolyamokat is biztosítunk nekik. Ezenkívül sok a kreatív program, sokat utaznak Európában, versenyekre járnak. Ez egy fiatal számára igazi kihívás tud lenni. Úgy látom, hamar beleszoknak ebbe a terhelésbe, és élvezik.

– Magyar állampolgárnak kell lennie a jelentkezőnek?

– Nem. Ugyanakkor nem árt, ha vannak magyar felmenői. Ha mondjuk, ukrán nemzetiségű a gyerek, akkor is tudjuk fogadni, de akkor egyesületi szinten, nem akadémiai szinten. Nyilvánvaló, hogy akkor itt tanulmányokat nem tud folytatni, mert nem érti a nyelvet. Tehát mi a nyelvtudáshoz ragaszkodunk, a papíroknak számunkra nincs jelentőségük.

Az állam nálunk most nagyon komolyan veszi a sportbeli fejlesztéseket, és mi vagyunk az egyik kiemelt akadémia az ökölvívásban, nekünk eredményt kell hoznunk, ezért dolgozunk, és szerencsére jönnek is az eredmények. István erre nagyon jó példa, elindult a bizonytalanba, és sikeres sportoló lett, mellette nagyon jó tanuló. Ha befejezi az iskolát, és itt marad Magyarországon, felnőttként itt építi a karrierjét, annak örülni fogunk, ha pedig visszamegy Ukrajnába, akkor sok sikert kívánunk neki. Tehát itt semmilyen kötelezettség nincsen, ez olyan, mint egy iskola, ide be lehet iratkozni, és ki is lehet innen iratkozni.

Badó Zsolt