Egyházmegyei csendesdélután református pedagógusoknak

2017. szeptember 20., 13:59, 871. szám

A közigazgatásilag Tiszapéterfalvához tartozó Tivadarfalva fölé felhők tolultak, süvíteni kezdett a szél, esett az eső, villámlott és dörgött az ég, míg a község református templomában máramaros-ugocsai református egyházmegyei csendesdélutánt tartottak az egyházmegye területén lakó, oktató református tanárok számára. Így a csendesdélután sem volt igazán csendes, de a vihar, sajnos, jól illett nemzetrészünk jelenlegi helyzetéhez, amikor az európaiságtól milliárd fényévekre eső, elvakult, őrült ukrán nacionalisták asszimilációs „vihara” ellen kell küzdenünk. Ám nem sokkal a csendesdélutánt követően kitisztult az ég, bevonta azt a késő délutáni napfény, s reméljük, ez égi jel volt számunkra arról, hogy a keletről jött vihar után nyugat felől ránk mosolyog a napsugár…

A rendezvény kezdetén Seres János tiszteletbeli máramaros-ugocsai esperes köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Vass György beregszászi magyar konzul méltatta a templomtól kőhajításnyira emelkedő Tiszapéterfalvai Református Líceum csodálatos eredményeit. A konzul szavait követően pedig Seres János olvasott fel egy bibliai történetet a Krónikák II. könyve 20. fejezetéből arról, hogy a moá­bi­ták és az amorriták egy ízben hatalmas sereggel vonultak az izraeliták ellen, ám Isten – prófétai szó által – arra buzdította a templomban egybegyűlt zsidókat, hogy ne rémüljenek meg a többszörös túlerőben lévő ellenségtől, mert Ő maga fog küzdeni ószövetségi választott népéért. Az izraeliták ki is vonultak a roppant sereg elé, énekeseik hálaénekeket zengtek Isten addigi jótéteményeiről, az amorriták és a moábiták között pedig meghasonlás támadt, egymás ellen fordultak, és egymást verték tönkre. Seres János – az igerészt magyarázva – kifejtette, hogy mi is erőt meríthetünk a történetből, elcsüggedés helyett látogassuk családostul az istentiszteleteket, a templomokban együtt keressük Istent, együtt figyeljünk arra, amit igéje által üzen. Vigyük elé azokat a kihívásokat, melyekkel szembe kell néznünk, és Ő megáld, megszabadít minket.

Ezután Hunyadi Attila jelenlegi esperes is igét hirdetett Péter apostol 1. levele és Sámuel próféta I. könyve alapján. Péter apostol a felolvasott igeszakaszban azt írta: „Minden gondotokat őreá (vagyis Istenre – L. M.) vessétek, mert néki gondja van reátok.” Az ószövetségi történetből pedig kibontakozott, miként indult harcba Dávid Góliát ellen. Prédikációjában az esperes arról beszélt, hogy akkor, amikor úgy tűnik, jól mennek a dolgaink, nem találunk időt az imádkozásra. Amikor viszont Isten meglátogat minket próbatételeivel, tanácsot igyekszünk kérni problémáink megoldására. De nem mindegy, kihez fordulunk tanácsért. Csak Isten tud megoldást adni, benne soha nem csalódunk. Minden gondunkat rá kell vetni. Dávid és Góliát története kapcsán pedig az igehirdető feltette a kérdést: Mi hogyan viszonyulunk a saját Góliátunkhoz? Kiállunk ellene? Majd leszögezte: Istenben kell bízni…

Az igehirdetéseket követően dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, a beregszászi Rákóczi-főiskola rektora, megyei tanácsi képviselő lépett a megjelentek elé. Kifejtette: a nyelv elsősorban nem a kommunikáció, hanem a gondolkodás eszköze, az értelemé, melyen keresztül felfogjuk a történéseket. Ha elveszítjük nyelvünket, a gondolkodásunk is visszafejlődik. Bevezető szavai után felidézte, hogy a Nagydobronyi Középiskola matematikatanáraként élte meg az 1980-as évek eloroszosítási kísérletét, amikor az akkori államhatalom arról akarta meggyőzni a szülőket, hogy csak akkor lesz jövőjük a gyermekeiknek, ha anyanyelvük helyett orosz nyelven tanulnak. Orosz osztályok nyíltak, és az agitáció hatására az 1200 iskolás nem több mint a fele ezekbe járt. Az eredmény? Voltak orosz osztályok, ahol a 30 gyerek közül mindössze hatan értették meg a matematikai tananyagot, de az a hat is csak azért, mert értelmiségi szüleik magyar tannyelvű tankönyveket vettek nekik. A felszólaló visszaemlékezett rá, hogy miután igazgatóhelyettes lett, az orosz tannyelvű 4. és 5. osztály számára délutánonként magyar tannyelvű foglalkozásokat tartott. Ezért felhívatták Ungvárra, a megyei oktatási főosztályra, ahol megtámadták, hogy micsoda „sértést” követett el lépésével az állam ellen. Ő azonban továbbra is megtartotta a magyar nyelvű délutáni foglalkozásokat. A határok 1989-ben bekövetkezett nyitottabbá válása után aztán két év múlva minden magyar szülő átíratta gyermekeit az orosz osztályokból a magyar tannyelvűekbe, és az orosz osztályok megszűntek létezni…

Most pedig – folytatta dr. Orosz Ildikó – egy másik hatalom igyekszik meggyőzni a szülőket arról, hogy gyermekeik csak ukrán nyelven tanulva építhetnek karriert. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a mostanában ukrán osztályokat végzett magyar diákok sem itthon, hanem Magyarországon boldogulnak, sőt az ukrán parlament sok ukrán képviselője is otthon oroszul beszél, s az állam vezetői közül is sokan nem beszélik elég jól az ukrán nyelvet... Majd rátért az ún. bolognai folyamatra, mely azt célozza, hogy az általános iskolai oktatás devalválódása miatt szükség van a független érettségire, ahol minden diák számára egyenlő feltételeket kell biztosítani. Az ukránok viszont ezt úgy „fordították le”, hogy nem egyenlő, hanem egyforma feltételeket teremtettek, a magyar diákoktól is elvárják, hogy olyan szinten értsék, beszéljék az ukrán irodalmi nyelvet, mint a született ukránok, ami nem lehetséges. A magyar iskolák magyar pedagógusai esetében pedig nem az a fontos, hogy – amit a nacionalisták már felvetettek – perfekt beszéljék az ukrán nyelvet, hanem az, hogy jól megtanítsák a biológiát, a fizikát, a matematikát stb. Majd rátért a most elfogadott oktatási törvényre, mely ellen már az elfogadása előtt is felemelték szavukat a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek, ám mindezt nem vették figyelembe. A harcukat azonban továbbra is folytatják, melynek sikeréhez reményt ad, hogy – mint kifejtette – a magyar nemzet egységesen mögöttünk áll, számíthatunk a nemzeti kormány támogatására, Magyarországnak pedig súlya van a régióban. Az ukrán oktatásügyi miniszter már azt bizonygatja, hogy a törvény a mi érdekeinket szolgálja, s az Európai Tanács elé terjeszti be az oktatási törvényt, ezzel pedig egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, amit el akarunk érni.

A rendezvény végén Seres János megköszönte dr. Orosz Ildikónak a bátorító szavakat, tolmácsolta Barta Józsefnek, a megyei tanács első elnökhelyettesének, a KMKSZ alelnökének és a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete elnökének az üdvözletét, s hitet tett arról, hogy a résztevők az elhangzottakból erőt merítve térnek haza, folytatva Istentől kapott küldetésük végrehajtását.

A csendesdélutánt színesítette a mezővári Kovács Családi Együttes fellépése, mely vallásos és hazafias dalokkal szolgált, mely utóbbiak közül különösen ideillett Tóth Elemér Vers az anyanyelvről c. költeményének a megzenésített előadása, melyből megkapott – s gondolom, mindnyájunkat – az a verssor, mely szerint „Ember csak addig lehetsz, míg nyelvedet őrzöd.” De hogy megőrizzük nyelvünket, nyelvi és oktatási jogainkat, ahhoz bátran harcba kell szállnunk saját Góliátunk, az ukrán nacionalizmus ellen.

Lajos Mihály