A mogyorótermesztés helyzete, környezeti igényei
Gazdasarok – A legolcsóbban termeszthető gyümölcsféle: a mogyoró (I.)
A mogyorótermesztés a választ jelenti sok gazda számára, aki azon gondolkozik, hogy melyik növény termesztésébe kellene belevágnia. Ez a kultúrnövényünk éppen a kisüzemeknek, azaz a kisvállalkozóknak jelent lehetőséget a gyümölcstermesztésben a fejlődéshez és a megmaradáshoz. Telepítéséhez és fenntartásához nagy segítséget nyújthatnak a pályázati lehetőségek. Hiszen egy pályázat akkor számíthat sikerre, ha új és fejleszthető ötlettel állunk elő.
Miért pont a mogyorótermesztés?
A mogyoró intenzív termesztésének csúcsa Ukrajnában az 1960-as évek közepére tehető, amikor évente közel 700 tonna mogyoró termett. Az ezt követő évtizedekben a termesztés és az új ültetvények telepítése jócskán visszaesett, s napjainkra 20-30 tonnára csökkent a termés mennyisége környezetünkben. Mindez azzal magyarázható, hogy a friss, lédús gyümölcsök termesztésének „divatját” éljük, az új gazdák szilvát, almát, barackot akarnak termeszteni, s bele sem gondolnak a fenntartási költségekbe. De gondoljuk csak végig, hogy ezt a sok gyorsan romló terméket hol, s milyen áron tudjuk majd eladni mi, kistermelők?! Továbbá a mogyoró az a gyümölcsfajta, melyet a legolcsóbban tudunk megtermelni.
Ukrajnában egyre nagyobb ütemben fejlődik az édességipar, s mivel a mogyoró az egyik fő alapanyag, ezért jelentős mennyiségekre van szükség belőle. Az elmúlt évben a megtisztított mogyoró nagybani ára 95 hrivnya körül mozgott. Ezen az áron ugyancsak megéri belevágni a termesztésébe, hiszen egy intenzív (sövényműveléses) ültetvényben 800 fa/ha mellett akár 1,5 tonna/ha termésátlag is könnyedén elérhető, míg törzses kialakításkor 0,7–1 tonna/ha termésátlagról beszélhetünk 350–370 fa/ha tőszám mellett.
Mit kell tudnia a termesztőnek?
Ha az interneten rákeresünk a mogyoró termesztésére, sok és ellentmondásos információt találunk, sőt változatos termésalakokat, művelési rendszereket, és eltérő levélformákat láthatunk.
Tudnunk kell, hogy a termesztésben lévő mogyorófajták létrejöttét négy fajnak köszönhetjük: az európai mogyorónak (Corylus avellana), a pontusi mogyorónak (Corylus pontica), a csöves mogyorónak (Corylus maxima) és a török mogyorónak (Corylus colurna). E fajták keresztezésével számtalan fajta és termésforma jött létre, melyeket a termesztési feltételekhez alkalmazkodva használunk.
A mogyoró beltartalmi értékeit tekintve a dióhoz hasonló. A bél 50–64% olajat és 4–19% fehérjét tartalmaz fajtától és évjárattól függően.
A mogyoró ökológiai igényei
A mogyoró víz- és fényigényes növény, ezért leginkább a nyirkos talajú, napnak kitett domboldalakat kedveli. Évi átlaghőmérséklet-igénye 9–12 ºC, csapadékigénye évi 600–700 mm, az optimális talajvízmélység kb. 120–150 cm. Régiónkban a mogyorónövény elfagyásával nem kell számolni, hiszen a –25–35 oC-os hideget is elviseli, viszont a barkák már –16 oC-on károsodnak. Klímánkon a termesztés biztonságát a hosszú mélynyugalmi idejű és kései virágzású fajták termesztésével lehet növelni. Ezzel a problémával a fejlett mogyorótermesztő országoknak nem kell foglalkozniuk, mert náluk erre nincs szükség, viszont mi így olyan fajtákat termeszthetünk, melyek a piacokon alig találhatók meg, sőt jobb beltartalmi értékekkel rendelkezhetnek.
A mogyoró sekélyen gyökeresedik, ezért már a kb. 50 cm-es termőréteg-vastagság is elegendő számára. Talaj tekintetében nem túl válogatós (pH 5,5–8,7), de a megfelelő termésátlag érdekében jó vízgazdálkodású, tápanyaggal megfelelően ellátott (1,8–2,0% humusztartalmú), középkötött – vályogjellegű – talajokra telepítsük. Ezek az adottságok szinte minden kárpátaljai talajra jellemzők.
Nagy lombfelülete és vékony ágrendszere miatt „szélérzékeny”, ezért szélvédett, lankás területekre ajánlható. Mogyorótermesztésben a legnagyobb kárt a szél okozhatja, ami a beporzáskor, illetve a termőfelület letörésében mutatkozhat meg. Különösen alkalmasak a mogyoró termesztésére azok a földterületek, melyek szegélyeit a bozótos már jócskán benőtte. Ez a természetes növényfal semlegesíti a legnagyobb károkozót, s mondjuk ki: nálunk szinte csak ilyen területeket találni. Tehát elmondható, hogy szinte minden földtáblára telepíthető ez a gyümölcsfajta. (Folytatjuk.)
Molnár Ádám
