Vasárnapi üzenet: 2018. január 28.

2018. január 28., 10:31 , 888. szám

„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Áb­ra­hámot, és megszólí­tot­ta: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyet­le­ne­det, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mó­rij­já földjére, és áldozd fel ott égő­ ál­do­za­tul az egyik hegyen, amelyet majd meg­mon­dok neked!” (1Mózes 22:1–2. verse)

Olyan történet ez a Szentírásban, amin még hívő emberek is szörnyűlködnek. Ábrahám hitének egyik legnagyobb próbájáról van itt szó. Hogy kérhet az Isten olyat egy apától, hogy áldozza fel gyermekét? Így szeret, és egyáltalán igazságos-e az Isten? Ábrahám és felesége idős korban kapták ezt a gyermeket. Isten hosszú ideig ígérte nekik a gyermek­áldást. Amikor ők már teljesen lemondtak a gyermekről, Isten akkor teljesítette ígéretét. Ő soha nem feledkezik meg igéretéről, mindig állja a szavát. Láthatták ebből, hogy az ő Istenüknek semmi sem lehetetlen. Ábrahám csodálatos közösségben élt Istennel, bárhova ment és telepedett le, oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. Neki is voltak görbe útjai, amikor az Úr kezéből kivette az irányítást, amikor ment a maga feje után, de vissza tudott térni az Úr útjára.

Isten az ő gyermekeit mindig megpróbálja, nyomás alá helyezi. Ő tudja, kire mennyit lehet rárakni. A próbákban minden kiderül rólunk: Kik vagyunk? Mi van a szívünkben? Vannak, akik lázadnak, káromkodnak, vádolják az Istent. A próbáknak mindig céljuk van! A próbák mögött az Isten áldásokat tartogat. Ragaszkodunk-e hozzá akkor is, amikor nehéz utakon vezet, amikor nem értjük útjait és gondolatait? Valljuk-e az énekíróval:

„Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül, Pokol hatalma is feléd segél”?

Ábrahám végigment azon az úton, amelyre Isten hívta. Hite kiállta a próbát, sőt, fiát, Izsákot sem kellett feláldoznia, mert Isten gondoskodott a helyettes áldozatról. Hol tartunk az engedelmesség útján? Amit Isten nem engedett meg Ábrahámnak, attól magát nem kímélte meg. Belegondoltál már abba, mit érezhetett az Isten, amikor szeretett Fiát, Jézust látta a kereszten függni, amikor hallotta fájdalmas kiáltását: „Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Éreztél-e már valamit az Isten fájdalmából? Ő nem mentette meg a Fiát, mert engem és téged akart megmenteni, akik a bűneinkkel csak fájdalmat okozunk az Istennek, akik ezért büntetést és halált, örök kárhozatot érdemelnénk. Ha te mindenedet odaadnád, akkor is csak bűnös áldozat lenne! Isten érted adta Fiát, és vele együtt mindent neked akar adni! Te mit adsz oda neki?

Mező Miklós
református lelkipásztor
Újbátyú, Bakos