Lezsák Sándor: Pilinszky

2018. június 6., 11:39, 907. szám

A hosszú éjszakában,

frissen vasalt ingben

Pilinszky azt álmodta,

hogy nem tud elaludni.

 

Júniusi hold világolt,

én éppen a Tisza töltésén

jöttem hazafelé,

amikor megállított.

 

– Sören Kierkegaard urat

keresem. Személyesen.

Nem látta errefelé? –

és nézett a hátam mögé.

 

Ahogy a karomat fölemeltem,

az árnyékom velem

mozdult, mert csak

magammal vagyok azonos.

 

– Arrafelé lesz – mutattam –,

túl a gátőrházon.

Télire gyűjt tűzrevalót

és a teához hársfavirágot. –

 

Biccent, majd ment tovább,

én pedig harmadszorra is

leírtam ezt a találkozást

a hosszú éjszakában.

 

 

 

Lezsák Sándor különös versének teljesebb megértése nyilván sokféle ismeretanyagot igényel, hiszen középpontjában egy Sören Kierkegaard nevű személy áll. Talán még az sem visz túlságosan közel a vers szépséges nyitjához, ha utánanézünk, hogy ez a Sören Kierkegaard dán filozófus és lutheránus teológus volt, akinek vallásos, keresztény nézőpontja erősen hatott a 20. századi gondolkodásra. 

Viszont ez már mégis valami. Különösen, hogy tudjuk, a mi Pilinszky Jánosunk mit állított magáról. „Költő vagyok és katolikus” – mondta. És azt ugyancsak vallotta, hogy a művészet transzcendentális jellegű, rokonságot mutat a liturgiával, és metafizikus tartalma van. Egészen röviden és egyszerűen: Isten elgondolása nélkül a költészet nem érvényesülhet.

Nos, így már érthető a vers alaphelyzete. Hogy tudniillik Pilinszky álmában miért éppen Kierkegaardot indul el felkutatni. És így kaphat különös dimenziót az a filozófiai megállapítás, miszerint „ahogy a karomat fölemeltem, az árnyékom velem mozdult, mert csak magammal vagyok azonos”. Az pedig végképp izgalmassá alakítja ezt a költeményt, mikor a végén kiderül, hogy talán nem is Pilinszky kereste álmában Kierkegaardot, hanem az árnyékával azonos személy gondolkodott kettejükről, és próbálta leírni „harmadszorra” e találkozást „a hosszú éjszakában”…

Penckófer János