KMPSZ: Merjünk élni a lehetőséggel!

Nyelvtörvény az oktatásügyben

A KMPSZ január 10-i elnökségi ülésén felszólította a kárpátaljai magyar iskolák igazgatóit, a járási és megyei oktatási osztályok felelős illetékeseit, a kárpátaljai magyar politikai pártokat, egyéb kárpátaljai pártok járási, megyei, városi magyar képviselőit, hogy érvényesítsék a magyar nyelvű oktatást érintő hatályos törvényeket. A döntés hátteréről Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökét kérdeztük.

– Miért tartották fontosnak, hogy ismét a közvéleményhez forduljanak a magyar oktatásügy problémáival?

– Áttanulmányozva a tavaly nyáron elfogadott új nyelvtörvényt, a KMPSZ lehetőséget látott arra, hogy visszaállítsa azon jogainkat, amelyekkel 1989 és 1994 között javarészt már rendelkezett a kárpátaljai magyarság. Például Ukrajna függetlenedésének időszakában magyar nyelven vezettük az osztálynaplókat, s az egyéb iskolai dokumentációt, a szemléltető anyagokat, kétnyelvű volt az iskolai pecsét, s az átvezető bizonyítványokat avagy félévi értesítőket is magyarul adtuk a gyerekek kezébe. Magyar nyelven és magyar nyelvből lehetett felvételizni az akkor még egyetlen kárpátaljai felsőoktatási intézménybe, az Ungvári Nemzeti Egyetemre, de megalakulása után egy ideig a beregszászi Rákóczi-főiskola is maga tervezhette és tartotta a felvételi vizsgákat. Ezen jogok közül az évek során többet elveszítettünk. Az új nyelvtörvény múlt évi elfogadásával viszont ismét lehetőség nyílik számos ilyen elveszített jog gyakorlására. Ezért a KMPSZ még tavaly szeptemberi aknaszlatinai tanévnyitó ünnepségén elfogadott egy állásfoglalást, amelyben kértük, hogy érvényesítsék Kárpátalján a nyelvtörvény rendelkezéseit. Nyilatkozatunkat megküldtük valamennyi érintett megyei és járási önkormányzati és oktatásügyi hatóságnak. Tettük ezt annak ellenére, hogy furcsának találtuk, miért kell minden közigazgatási egység szintjén megerősíteni vagy jóváhagyatni a kijevi törvényhozás által elfogadott jogszabályt. Úgy tudom, hogy amikor az ukrán nyelv alkalmazására és védelmére vonatkozó jogi normákat elfogadták, azokat nem kellett hasonló módon megvitatni és megerősíteni helyi szinten.

Mi azt kértük tavalyi levelünkben, s kérjük most is, hogy a törvény szellemével összhangban fogadjanak el végrehajtási intézkedéseket és rendeleteket, amelyekkel érvényt lehetne szerezni a jogszabályoknak. Az általunk a nyelvtörvény szellemével összhangban magyarul megfogalmazott levélre akkor mindössze két választ kaptunk, s azok hangneme is elutasító volt. Ezért döntöttünk úgy, hogy a továbbiakban a konkrét törvényi lehetőségekkel kapcsolatos kérdésekben fordulunk a különböző hivatalokhoz és intézményekhez. Erre vonatkozólag egy magasabb szintű felhatalmazást is kaptunk 2012. december 12-én a KMPSZ közgyűlésén.

– Melyek azok a lehetőségek, amelyekkel a kárpátaljai magyar iskolák élhetnének az új nyelvtörvény alapján?

– Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy a nyelvtörvény II. fejezete 11. cikkelyének 1. pontja értelmében, ahol a magyar kisebbségi nyelvként regionális státust kapott, ott a magyar tannyelvű iskolák dokumentációját, többek között a tanári értekezletek jegyzőkönyveit, az osztálynaplókat, a tanterveket, az osztálysarkokat, az iskolai faliújságokat és tablókat, a szemléltetőket, a tájékoztató fali táblákat stb. magyar nyelven vezethetik, illetve készíthetik el. Ezen intézmények részéről igényelhető a kétnyelvű pecsét és a kétnyelvű cégtábla elkészítése is. Ezzel összefüggésben felhívnám a figyelmet arra, hogy lehetőség adódik az iskola névadóját is feltüntetni az intézmény hivatalos megnevezésében.

A nyelvtörvény II. fejezete 13. cikkelyének 2. pontja, valamint a V. fejezet 28. cikkelyének 3–5. pontja alapján a szülők kérésére meg lehet rendelni az általános és középiskolai kibocsátó, azaz kilencedikes és tizenegyedikes bizonyítványok elkészítését két nyelven, vagyis ukránul és magyarul. A kétnyelvű bizonyítványoknak a kárpátaljai magyar diákok továbbtanulása és identifikációja szempontjából is fontos szerepük lehet, hiszen anyaországi továbbtanulás esetén megtakarítható az okmányfordítás, illetve nem torzul a hivatalos fordítás által a dokumentum tulajdonosának magyar neve, mert a jogszabályok értelmében kötelesek az okmányt a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően, az apai név elhagyásával kiállítani.

Az iskolák igazgatóinak fel kellett volna figyelniük ezekre a törvény adta lehetőségekre, miután azonban láttuk, hogy nem tanúsítanak túl nagy kezdeményezőkészséget, a KMPSZ ajánlott levélben szólított fel minden intézményvezetőt, hogy kezdeményezze a szülők kérvényei nyomán a kétnyelvű bizonyítványok legyártását, hiszen a megrendeléseket ilyentájt kell leadni, ha azt szeretnék, hogy a tanév végére elkészüljenek.

– Mi a helyzet a második idegen nyelv oktatásával?

– Az oktatási minisztérium rendelete értelmében a következő tanévtől ötödik osztálytól kötelezően bevezetésre kerül az iskolákban a második idegen nyelv oktatása. Bármely idegen nyelv választható második idegen nyelvnek, így az orosz vagy egyéb ukrajnai nemzeti kisebbség nyelve is. Javasoljuk tehát, hogy a második választható idegen nyelvek között szerepeljen a magyar nyelv is.

A nyelvekről szóló törvény értelmében, ahol a magyart regionális nyelvvé nyilvánították, ott azt kötelező jelleggel oktatni kell az ukrán tannyelvű iskolákban. Ezért ugyancsak levélben fordultunk az érintett régiók valamennyi ukrán tannyelvű oktatási intézményének igazgatójához, illetve járási és megyei feletteseikhez, javasolva, hogy második idegen nyelvként vezessék be a magyar nyelvet azokban az ukrán tannyelvű iskolákban, melyek olyan közigazgatási területen működnek, ahol a magyart regionális nyelvvé nyilvánították. Ennek a kezdeményezésnek határ menti régiónkban érthető gyakorlati és politikai okai is vannak. Gondoljunk csak arra, hogy ha valóban a békés egymás mellett élés a cél, egy ilyen intézkedés oldhatná a meglévő ellentéteket és feszültségeket, hosszú távon kifejezetten segítené a törvény érvényesítését, mert az iskolákból eleve ukrán–magyar kétnyelvű polgárok kerülhetnének ki. Az intézkedés bevezetésének egyébként mind a személyi, mind a tárgyi, mind a módszertani feltételei adottak. Az Ungvári Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet rendelkezik az ehhez szükséges tantervekkel és programokkal, megfelelő számú magyartanár áll rendelkezésre Kárpátalján, s ha szükség lenne rá, a KMPSZ kész módszertani anyagokkal is megtámogatni az akciót.

– Mi lesz a második idegen nyelv oktatásával a magyar iskolákban?

– Ukrajnában az a hivatalos felfogás, hogy az ukrán nyelv nem idegen nyelv a magyar nemzetiségűek számára, hiszen államnyelv, a magyar pedig azért nem idegen nyelv, mert anyanyelv. Ennélfogva a magyar iskolák tanulóinak elvben egy negyedik nyelvet kellene elkezdeni tanulni szeptembertől. Az oktatási minisztérium rendelete az óratervekről és annak magyarázata azonban egyértelműen leírja, hogy a második idegen nyelv lehet „bármely külföldi nyelv, az orosz vagy valamely ukrajnai nemzeti kisebbség nyelve”. A rendelet azt is kimondja, hogy az iskola vezetőségének javaslatára, a szülői tanáccsal és az iskolafenntartóval egyeztetve egy-egy műveltségi tömbön belül az óraszámokat át lehet csoportosítani. Vagyis lehetőség van arra, hogy a nyelvi műveltségi tömbön belül a második idegen nyelv oktatására szánt órákat átcsoportosítsák a már oktatott három nyelv – a nyugati idegen nyelv, az ukrán vagy a magyar – valamelyikének intenzívebb oktatására. A KMPSZ-nek mint magyar érdekvédelmi szervezetnek az a véleménye, hogy az iskolákban – elkerülendő többek között a gyerekek túlterhelését is – nincs értelme felvállalni a negyedik nyelv alacsony szintű oktatását egy rendkívül csekély óraszámban. Azt javasoljuk tehát, hogy a második idegen nyelv oktatására szánt óraszámot az iskolák osszák meg a magyar, s az első idegen nyelv között. De fordíthatnák akár teljes egészében a magyar nyelv oktatására a pluszórákat, mivel sajnos az óraterveket úgy állították össze, hogy ha összeadjuk az 5–9. osztályban az anyanyelv oktatására fordítható órák számát, akkor azt kapjuk, hogy az ukrán tannyelvű iskolákban átlagosan heti 13,5 óra jut az ukrán nyelv oktatására az ötéves időszakban, míg a magyar tannyelvű iskolákban csupán heti 10 óra jut a magyarra. Vagyis az általunk javasolt megoldás érthető és logikus is volna.

A nyelvtörvény tehát számos lehetőséget biztosít a nemzeti kisebbségek számára, a kérdés csak az, hogy tudunk-e, merünk-e élni ezekkel a lehetőségekkel. Miután leveleinkre eddig nem kaptunk választ a hivataloktól, úgy döntöttünk, hogy felszólítjuk és megszólítjuk a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezeteket, illetve a más pártok színeiben képviselővé lett magyarokat – akik egyébként nemegyszer éppen a nyelvtörvénnyel kampányolva jutottak mandátumhoz –, hogy kezdeményezzék a nyelvtörvény rendelkezéseinek végrehajtását.

– Mi lehet a következő lépés?

– A nyelvtörvény elfogadása új helyzetet teremtett Kárpátalján, illetve a fejlemények is azt kívánják, hogy áttekintsük eddigi tapasztalatainkat, s kialakítsunk egy új közép- és hosszútávú koncepciót a kárpátaljai magyar oktatásügy fejlesztésére. A koncepció széles körű szakmai és társadalmi vitáját is lehetővé szeretnénk tenni, ezért kezdeményezzük, hogy február 16-ra valamennyi érdekelt, azaz a magyar iskolák, a járási és megyei oktatási osztályok, a kárpátaljai magyar pártok és társadalmi szervezetek szakembereinek bevonásával tartsunk konferenciát, ahol lehetőség nyílna a helyzet kiértékelésére, illetve egy egységes álláspont kimunkálására.

hk