A házasság nem rögtönözhető!

Ferenc pápa katekézise a jegyességről

A jegyesség olyan időszak, amikor a két személynek alapos munkát kell végeznie szeretetükön, közös, egymással megosztott, mélyreható munkát. Felfedezik egymást lépésről lépésre: vagyis a férfi „kitanulja” a nőt azáltal, hogy kitanulja ezt a konkrét nőt, a menyasszonyát; a nő pedig „kitanulja” a férfit azáltal, hogy kitanulja ezt a konkrét férfit, a vőlegényét. Ne becsüljük alá e tanulási folyamat jelentőségét: ez egy szép feladat, és maga a szeretet kívánja meg, amely nem csupán felhőtlen boldogság, vagy elragadó érzelem…

A férfi és nő közötti szeretetszövetség, mely egész életre szól, nem rögtönözhető, nem lehet egyik napról a másikra megkötni. Nincs expresszházasság: muszáj dolgozni a szereteten, muszáj fejlődni. A férfi és nő közötti szeretetszövetséget tanulni és csiszolni kell. Hadd mondjam azt, hogy kézművesszövetség. A két életet eggyé kell gyúrni, egyfajta csoda is, a szabadság és a szív csodája, mely a hitre bízza magát. Talán többet kellene tennünk ezen a téren, mert „érzelmi koordinátáink” összegabalyodtak. Aki mindent és rögtön akar, az mindent és rögtön elenged az első felmerülő nehézség láttán (vagy az első alkalommal). Nem remélhető, hogy kialakul az önátadáson alapuló bizalom és hűség, ha inkább az a magatartás kerekedik felül, hogy a szerelmet lelki-testi jólétünk egyfajta kiegészítőjeként fogyasszuk. A szerelem nem ez! A jegyesség a két személy azon akaratát hangsúlyozza, hogy szeretnének közösen megőrizni valamit, amit sosem lehet megvenni vagy eladni, sosem szabad elárulni vagy elhagyni, bármily kecsegtető ajánlattal éljenek is érte.

[…] Az egyház – a maga bölcsességével – megőrzi a különbségtételt a között, hogy valaki jegyben jár vagy házas-e – nem ugyanaz a kettő! –, éppen a megbizonyosodás kényes és alapos feladata miatt. […]

Nyilvánvalóan a mai kultúra és társadalom meglehetősen közömbössé vált ennek az átmenetnek a finomságával és komolyságával szemben. Másfelől nem mondhatjuk, hogy nagylelkűen bánna azokkal a fiatalokkal, akiknek komoly szándékuk a családalapítás és a gyermekvállalás. Mi több, inkább ezernyi – gondolkodást és gyakorlatot érintő – akadályt támaszt. A jegyesség az élet egyik végigjárandó, érlelődési szakasza, ahogyan a gyümölcsnek is meg kell érnie, végig kell menni a szeretetben való éretté válás útján, mígnem elérkezik a házasságkötés ideje.

A jegyesoktatás különleges alkalma a házasságra való felkészülésnek. Látjuk, hogy sok olyan jegyespár van, akik szinte akaratuk ellenére esnek be a jegyesoktatási kurzusra – „Jaj, ezek a papok köteleznek minket, hogy oktatáson vegyünk részt! De minek? Tudunk mi már mindent!” –, és így kelletlenül kezdik el. Igen ám, de később hálásak és megelégedettek, mert voltaképpen a jegyesoktatáson találtak alkalmat arra – és gyakran ez az egyetlen alkalom! –, hogy komolyan végiggondolják tapasztalatukat.

[…] A jegyesség időszaka valóban a felkészülés időszaka, de mire is? A meglepetésre! Azoknak a lelki ajándékoknak a meglepetésére, amelyekkel az Úr gazdagítja – az egyházon keresztül – az új családot, amely kész arra, hogy Isten áldásában éljen.

Forrás: Magyar Kurír