Párizsban lép fel a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház

November 28-án a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Vidnyánszky Attilával az élen fellép a párizsi Festival de l'Imaginaire rendezvényen.

A színház ezúttal A szarvassá változott fiú című darabbal lépnek a nagyközönség elé. A darabban fellép Törőcsik Mari, Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Varga József, Tóth László, Rácz József, Kristán Attila, Kacsur András, Kacsur Andrea, Ferenci Attila, Sőtér István, Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Béres Ildikó, Vass Magdolna, Ivaskovics Viktor, Szabó Imre, Gál Natália, Tarpai Viktória és Domáreckájá Júlia. A színelőadás rendezője Vidnyánszky Attila, koreográfusa Horváth Csaba, díszlet- és jelmeztervezője Olekszandr Bilozub, irodalmi munkatársa pedig Kozma András.

A költeményről: Megtört, fájdalmában megöregedett anya várja vissza fiát a biztonságot nyújtó szülői házba. A fiú azonban nagy úton jár, a titkok kapuján szeretne áthatolni, mert odaát létezésének értelmét, igazságát sejti. Anyja hiába csábítja a régi emlékekkel, a jól ismert illatokkal, ízekkel, táncokkal, mesékkel, a halott apa megidézésével, a fiú nem térhet haza. Az önmagáról való tudást áhítja, ám ez csak úgy lehetséges, ha önnön arcát felejti, ha "szarvassá változik". A szarvassá változott fiúnak a gyökerektől az univerzumig a villanyfényben-benzinben fürdő városon keresztül vezet az útja, miközben folyamatosan felidéződnek számára a falusi otthon képei is.

A beregszásziak előadása követi Juhász Ferenc hosszúversének tagolását. Az első szakaszban „az Anya és a Fiú téren és időn átívelő, a gyerekkort, az összetartozást felidéző párbeszéde”, a kétségbeesett anyai kiáltás és a fiú fájdalmas, de kíméletlen mondata („anyám, édesanyám, nem mehetek vissza, ne csalogass engem”) visszhangzik. A recitált párbeszédet olyan elementáris képsorok kísérik, mint a szarvas-fiú ébredése, vagy a könyv-patákon egyensúlyozó szarvascsorda rituális tánca. A második „epizodikus, már-már történetté összeálló, epikusba hajló jelenetsor” a fiúnak a modern városba vezető útját s az itt szerzett élményeit jeleníti meg, például találkozását a híveit benzinnel tápláló, sátáni nőalakkal. A város izgalmas, ám annál érzéketlenebb, kegyetlenebb tapasztalataival összemosódnak az otthon idilli, harmonikus, „földközeli”, de új titkokat már nem ígérő képei. Az egyik világból önként kilépve, a másikból kitaszíttatva - a fiú magányosan és pőrén érkezik meg a titkok kapujához, amely a halál kapuja. Csak ezen a kapun át térhet vissza anyjához.

Vidnyánszky Attila 2009-ben A szarvassá változott fiú, a Halotti pompa mellett a Három nővér megrendezéséért kapta meg Moszkvában a Mejerhold-díjat. A színházi nyelv megújítóinak járó elismerést korábban olyan európai hírű rendezőknek ítélték oda, mint Krzysztof Warlikowsky, Matthias Langhoff és Krystian Lupa.

(mukachevo.net/nemzetiszinhaz.hu/VV)