Vasárnapi üzenet: 2018. május 26.

2019. május 26., 09:45 , 956. szám

Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek.

Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.” Jn 2,7–10

A kánai menyegző történetét egy anya közbenjárása mozgatja: közvetlenül megmenti a helyzetet a megszégyenítő bukástól, az élet Istentől adott örömét; valamint továbblendíti a helyzetet a természetes fejlődés felé.

Jézus nem marad tétlen, mert a hit megmozdítja az Isten csodáját. Ő adta a hitet a szívünkbe. Isten együttérez. Nem engedi a szolgáit feleslegesen megszégyenülni. Jézus így lép közbe, amikor már nincs emberi cselekvőlehetőség, és teljesen nyilvánvaló lesz, ha valami történik, az nem embertől, hanem az Istentől jön. Ha Jézus közbelép, akkor az hatalmas csoda.

Miután a szolgák a násznagynak viszik a bort, a násznagy minősíti: ez a legjobb a bor. Mert Isten tökéletest alkot. Nemcsak félig, hanem a legjobban és teljesen megold valamit. Kiváltság, ha Isten minket választ ki a csodája hitelesítése érdekében.

A vőlegény csak elfogadja a dicséretet, és nem szól semmit. Talán a násznagy bejelentéséig nem is érzékelte a bor hiányát. De voltak olyanok, akik csendben az esküvőjére vigyáztak (Mária például kérdezés nélkül Jézushoz megy az érzékelt hiány betöltése miatt). Ki kell igazítani azokat, akiknek jól megy, hogy az Istennek adjanak hálát. Hogy tudják meg, hányan vigyáztak az örömükre és semmijük nincs, amit nem Istentől kaptak. De nekünk, és legfőképpen az anyáknak olyanoknak kell lennünk, akik vigyáznak a másik ember örömére, békéjére, becsületére. Még úgy is, ha nem hálálja meg, és azt sem tudja, mit tettek érte. Valamikor az is elég, ha egy állandó otthonnal várja az anya a gyerekét. Ez a háttérbiztonság lehet a gyerek számára a mindenkori erőforrás a küzdéshez. Csendben és önzetlenül vigyázó, önmagukon túlmutató és cselekedni kész anyákra van szüksége a veszélyben lévő társadalmunknak, magyar nemzetünknek és egyházunknak. Az önzetlen jót tevés – az anyaság öröme.

Radvánszky Ferenc
lelkipásztor