Vasárnapi üzenet: 2022. április 24.

Megszokás és kizökkenés

Krisztusban Kedves Testvérek! Elérkezett a húsvéti időszak, Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük. Görögkatolikus szóhasználatunkban fényes hétnek nevezzük ezt az időszakot, mert egy héten keresztül Krisztus feltámadásának fényessége ragyogja be az életünket. Ez az ünnepélyes időszak a szertartásainkra is kiterjed. Egész héten úgy végezzük a szentliturgiát, mintha mindennap húsvét vasárnapja lenne. Ezzel a húsvéti liturgikus renddel lehet összefüggésben az egyik meglepetésünk is, ami éppen Krisztus feltámadásának napján érhette a szertartásra odafigyelő embert. Év közben megszokhattuk, hogy egy-egy vasárnapi szertartásunkhoz képest nagy ünnepeinken változnak azok az énekek (antifónák), amelyeket mindig énekelünk. Szinte minden vasárnap elhangzik: „Örvendezzen az Úrnak az egész föld!” (65. Zsolt.) És épp húsvétkor várnánk, hogy ismét valamely más zsoltárverset kell majd előkeresnünk az imakönyvünkben, mint a karácsonyi vagy pünkösdi ünnepen, de éppen húsvétkor nem változik semmi ezen a téren. Ugyanezeket a megszokott zsoltárverseket énekeljük, mert valójában nem a húsvéti liturgiának van külön antifónája, hanem az egyszerű vasárnapnak van húsvéti antifónája. Minden egyes vasárnapunkon ugyanis Krisztus feltámadásának titkát ünnepeljük meg. Minden vasárnap egyben húsvét is.

Olyan furcsa, hogy hozzászokunk életünk bizonyos dolgaihoz. Hozzászokunk az anyagi helyzetünkhöz, családi kapcsolatainkhoz, lelki életünk általános állapotához. Ugyanígy hozzászokhatunk a nagyböjti–húsvéti–pünkösdi körforgáshoz is anélkül, hogy komolyabban elmélyülnénk ezeknek az időszakoknak az üzenetében. Éppen ezért jó dolog, hogy az ember találkozik alkalmanként váratlan és meghökkentő eseményekkel, tapasztalatokkal, mint pl. ez a fenti liturgikus érdekesség is. Mi, keresztények kétezer év történelmére visszatekintve könnyen mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus a mi üdvösségünkért halt meg a kereszten. Olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnhet számunkra, hiszen már annyiszor hallottuk életünk folyamán, annyiszor fordult elő, akár húsvét vagy éppen karácsony tekintetében. De vajon belegondoltunk-e már, hogy mit jelent Jézus keresztáldozata ránk, a mi személyes életünkre nézve? A húsvéti evangéliumban elhangzik egy mondat: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az Ő nevében” (János 1, 12). Mi keresztségünknél fogva befogadjuk Jézust, tanításával és megváltó szerepével egyetemben. De vajon nem csak megszokás-e a Belé vetett bizalmunk? Vajon egy-egy kizökkentő esemény hatására felmerül-e bennünk a kérdés: „Nekem személyesen mi közöm van Jézushoz? Azon túl, hogy a templomban részesülök a Vele való találkozásban, vajon eljön-e velem Krisztus a saját házamba is? Beengedem-e Őt a saját ajtómon?”

A fényes heti időszak jó alkalom arra, hogy ebben a húsvéti fényben és örömben megfürödve gondolatainkat egyszerre Isten és magunk felé is irányítsuk, hogy életünk több terén is tisztábban lássunk. Ámen.

Iván Gábor
görögkatolikus áldozópap