A matuzsálemi korú parlament

A háború előtt sokan gondolták úgy, hogy a jelenlegi Legfelső Tanács nem húzza ki mandátuma lejártáig, azaz 2023 őszéig. Ma azonban már az a valószínűbb, hogy nemcsak hivatalában marad október 29-ig, amikor meg kellett volna rendezni a soron következő parlamenti választásokat, hanem könnyen Ukrajna leghosszabb ideig ülésező parlamentjévé válhat a mostani testület. A politikusok némelyike láthatóan nem örül ennek, nem kíván beletörődni abba, hogy háború idején bajos választásokat tartani. Mások rámutatnak, hogy a választások esetleges megrendezésének, illetve az elmaradásuknak egyaránt következményei lesznek.

Hát kell ez nekünk?

Az elmúlt hetekben szűnni nem akaró vita folyt arról, lehet-e választásokat rendezni háború idején vagy sem. Egy, az Ukrajinszka Pravdának (UP) nevét elhallgatva nyilatkozó kormánypárti vezető kertelés nélkül kimondta azt, amit sokan gondolnak ezzel kapcsolatban: választást elvben bármikor lehet rendezni, ha megvan a szándék, a jogi akadályok elháríthatók a szükséges törvénymódosításokkal. Kérdés, hogy a valóságban, fizikailag lebonyolítható-e a szavazás, és egyáltalán – szükség van rá most?

Egyfelől, mutatnak rá többen is, a parlamenti választások orvosolhatnák azt a szembetűnő eltérést, ami a társadalomnak bizonyos politikai erők iránti igénye és a Rada jelenlegi összetétele között mutatkozik. A legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy az ukránok az országot védő katonák és az önkéntes közösség erős képviseletét szeretnék látni a hatalomban a volt Régiók Pártja és az OPZZS képviselői helyett, illetve jobbára a többi ellenzéki párt helyett is, amelyeknek a sorsa pillanatnyilag meglehetősen bizonytalannak tűnik alacsony támogatottságuk miatt. A parlamenti választások egyben a kormánypárt, a Nép Szolgája hegemóniájának végét is jelentenék, és ezáltal új politikai egyensúlyok rendszerének kialakulását eredményeznék a törvényhozásban, a kormányban és általában a hatalomban, beleértve az elnököt és az Elnöki Hivatalt is.

Másfelől viszont demokráciában nem az időközi közvélemény-kutatási adatok alapján alakulnak a parlamenti erőviszonyok. De nem is volna ezzel baj, ha ősszel a törvényeknek megfelelően meg lehetne tartani a választásokat.

„Lejárt” demokrácia

Maradjunk még egy gondolat erejéig a választáspártiak érveinél. Szerintük a parlamenti választások megakadályozhatnák azt az állapotot, amelyet az európai partnerek némelyike „lejárt demokráciának” nevez.

„Az amerikaiakat általában nem nagyon érdeklik most a választások. De jönnek az európaiak, mondjuk Pat Cox (az Európa Parlament korábbi elnöke – a szerk.), és azt mondják, hogy lám, Putyin tavasszal újraválasztatja magát, nálatok viszont az elnök és a Rada megbízatása is lejár. És Putyin rá fog játszani a hatalmatoknak erre a »lejártságára«” – számolt be a tapasztalatairól az elnököt támogató frakció egyik vezetője az UP-nek.

Nehéz megítélni, hogy ezt az érvelést mennyire kell vagy érdemes amolyan puha nyomásgyakorlásként értelmezni, hiszen maga Cox is azon a véleményen volt, hogy az Alkotmány jelen helyzet szerint nem teszi lehetővé a választások megtartását hadiállapot idején.

A választások és a belső megosztottság

Ezzel együtt még mindig sokkal több minden szól a választások ellen, mint mellettük. Nyilvánvalóvá vált, hogy máris kifutottunk az időből, vagyis nem lehetne október végére lefolytatni minden eljárást, amelynek meg kell előznie magát a szavazást, s az is egyértelmű, hogy fizikai képtelenség megszervezni a voksolást, miközben dörögnek a fegyverek. Felmerül azonban egy harmadik akadály is, amelyet sokan az előző kettőnél is fontosabbnak tartanak: az „egzisztenciális”. Az érvelés hívei szerint Ukrajnának egyedül a totális belső egység miatt sikerült kitartania az orosz invázió első napjaiban – hónapjaiban. A választások viszont mindig a belső megosztottságról, illetve annak hangsúlyozásáról szólnak – mutatnak rá.

„És abban a pillanatban, amikor Ukrajnának mint olyannak a léte forog veszélyben, az áttérés annak a kereséséről, ami összeköt minket a belső megosztottság propagandájára, nem tűnik egyébnek, mint öngyilkossági kísérletnek. Sztefancsuk (Ruszlan Sztefancsuk parlamenti elnök – a szerk.) szavaival élve: »a választások háború idején szétszakítják az országot«” – írja az UP.

Elméletileg a Rada újraválasztása jó módszernek tűnik a gőz kieresztésére a társadalomban. De ez valószínűleg egy olyan elmélet, amelyet senki sem kockáztat meg a gyakorlatban ellenőrizni – teszi hozzá a portál.

Matuzsálemi a parlament

A fentiekből következően a IX. Összehívású Legfelső Tanács aligha kerülheti el, hogy minden idők legtovább dolgozó ukrán törvényhozásává váljon, s valószínűleg az a hálátlan feladat hárul rá, hogy eljátssza a villámhárító szerepét a társadalmi feszültség eseti levezetésére. Más szóval, valószínűleg nem egyszer fogjuk látni még, amint az elnök vagy más politikus egy újabb oknyomozó riport után nyilvánosan ostorozza valamelyik parlamenti képviselőt függetlenül attól, hogy melyik frakcióhoz tartozik.

Az Interfax–Ukrajina hírügynökség által idézett civil szervezet, az Ukrajnai Választók Bizottsága (KVU) szerint a háború alatt nőtt a Legfelső Tanács hatékonysága és konszolidációja. Hatékonyságon azt kell értenünk, hogy a parlament a korábbiaknál több jogszabálytervezetet tűz napirendjére, s többet is fogad el. A hadiállapot idején a Rada már 498 törvényt hozott, ami kétszer annyi, mint általában. Ezt egyebek mellett azzal érik el, hogy a képviselők nyáron nem mennek szabadságra. Más kérdés, vajon a mennyiség átcsap-e minőségbe, de erre egyelőre nincs adat.

Ugyancsak megfigyelték, hogy 2022. február 24-e után nőtt a parlament határozatait támogató képviselők száma. A Legfelső Tanács egy-egy határozatát átlagosan 282 képviselő szavazatával fogadja el, ami a parlament összetételének 70 százaléka. Összehasonlításképpen: a IX. Összehívású Legfelső Tanács működésének még a kezdeti időszakában is csak a törvényhozó testület képviselőinek átlagosan a 67 százaléka szavazott igennel. A háború alatt azok a képviselők, akik korábban többnyire figyelmen kívül hagyták a szavazásokat, sokkal gyakrabban szavaznak igennel – jegyzi meg a KVU. A közlemény ugyanakkor nem tér ki annak a ténynek a hatására, hogy a kormány-előterjesztésekre korábban nemegyszer nemmel szavazó képviselők egy része – mindenekelőtt az azóta megszűnt OPZZS frakciójából – már nem tagja a törvényhozásnak.

Mi lesz a kormánnyal?

A parlament maradásának egyéb következményei is lesznek. Az egyik, hogy nagy valószínűséggel marad Denisz Smihal kormánya, amelynek egyik legtöbbet ostorozott jellemzője a politikai ambíciók teljes hiánya. Egyesek szerint a feltétlen elkötelezettségük az elnök és csapata iránt fontosabb tényezővé vált, mint a kompetencia vagy az átláthatóság. Ez egyfelől megkönnyíti az életet, másfelől viszont vannak hátulütői. Az UP korábban arról írt, az elnök csapatát bosszantja, hogy a miniszteri kabinet teljesen bürokratizált, lassan talál megoldást a háborús kihívásokra.

A parlamenti választások felkavarhatnák ezt az állóvizet, életet lehelhetnének a miniszteri kabinetbe. Erre azonban a jelek szerint egyelőre nem kerül sor.

(ntk/pravda.com.ua/interfax.com.ua)