Lengyel János: „Elsősorban nem költőnek tartom magam, hanem prózaírónak”

Lengyel János írásait korábban már olvashatták újságunk hasábjain. A beregszászi születésű történészt azonban kevesebben ismerik itthon, mint kellene. A nemrégiben hetilapunk Versajánló rovatának szerkesztőjévé avanzsált történésszel beszélgettünk. Ismerkedjünk meg vele közelebbről!

– Üdv a csapatban! Mesélj az olvasóknak a kezdetekről: életedről, pályafutásodról.

– 1973. június 20-án születtem Beregszászban. Úgy vélem, hogy a későbbi sorsomat nagyban befolyásolta, hogy a szüleim nem a házunkhoz közeli orosz tannyelvű iskolába, hanem a város akkori legpatinásabb tanintézményébe, a magyar tannyelvű 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolába írattak be. Itt is érettségiztem. Már gyermekkoromban érdekelt az írás, tizenévesen több magyar nyelvű lapban jelentek meg cikkeim. Első verseimet és novelláimat az osztálytársaimnak olvastam fel, később a magyarirodalom-órákon. Így indult a pályafutásom.

Végzettségem szerint történész és újságíró vagyok. Jelenleg a Magyar Újságírók Közössége (MÚK) nevű szakmai szervezet elnökségi tagja vagyok, és szerkesztőként dolgozom a közösség Magyar Múzsa című irodalmi folyóiratánál. Emellett a Kárpátalja, a Kárpátalja.ma, a Kárpátinfó lapokban és a Kárpátaljai Hírmondó című folyóiratban publikálok. Szépirodalmi írásaim a következő folyóiratokban jelentek és jelennek meg: Magyar Napló, Búvópatak, Partium, Agria, Bárka, Előretolt Helyőrség Felvidék, Palócföld, ARThúr, Kapu, Várad, Helikon, Spanyolnátha, Együtt, Havi Szemle, Kalamáris, Irodalmi Jelen, ÚjNautilus stb.

– A sok teendő és munka mellett az is csoda, hogy egyáltalán tudsz időt szakítani az írásra.

– Legtöbbször éjszaka vagy utazás közben szoktam írni. Természetesen – mint minden írónál – nálam is mindig van toll és papír. Gyakran előfordul, hogy a várost barangolva úgymond lehajolok a témáért: írok egy rövid jegyzetet, vagy papírra vetem az akkori gondolataimat, amiket igyekszem minél előbb kibővíteni, keretbe helyezni és befejezni. A következő kötetemben szeretném ezeket az alkotásokat bemutatni. A jelenleg még csak kéziratként létező események, remélem, minél előbb megjelennek. Mivel az életből és inkább mások életéből merített apropók szolgálnak alapként, ezért a címe Kölcsönvett történetek lesz.

– Itthon is ismerik, olvassák a Magyar Múzsát, sőt, többen is közzétettek már benne írásokat, de még mindig nem jut el elég olvasóhoz Kárpátalján.

– Érdekes infó a Magyar Mú­zsáról: a néhány évvel ezelőtt újraindult folyóiratot – a határon túli magyar területek között – először Kárpátalján mutattuk be az akkori beregszászi járási könyvtárban. A gyűjtemény negyedévente jelenik meg a MÚK támogatásával ezer példányban. Küldetésemnek tartom, hogy minél több kárpátaljai szerzőt mutassunk be vagy szólaltassunk meg újra és újra. Jelenleg 17-nél járunk. Kulturális folyóiratunk interneten is olvasható. Véleményem szerint egy rakétakilövés fordított harmadik fázisában vagyunk jelenleg: nem leválnak tőlünk, hanem folyamatosan kapcsolódnak ránk olyan elismert költők és írók, akik munkái még magasabbra emelik kiadványunk nívóját.

– Nemrég jelent meg Egy nap Velencében című prózai válogatásod, amely tartalmazza korábbi éveid terméseit.

– Aki látta, az tudja, hogy négy égtájra osztottam fel a kötetet, aki nem látta, annak segítek: mind a négy égtáj egy bizonyos tematikát jelöl. A Kelet című rész kárpátaljai történeteket foglal magába, míg Délre a könnyedebb, poénos alkotások kerültek. Megtévesztő maga a cím is: sokan azt gondolták, hogy ez egy útikönyv, ami Velencéről szól. Kiemelném a címadó történetet is, amely tényleg az olasz turistaközpontról szól, és egy kárpátaljai „éhenkórász” költő szemével próbálom láttatni a gondolák fővárosát.

– Idén megjelent még egy köteted Elgyönyört élet címmel.

– Első verseskötetem. Ötvenéves koromra ötven darabos vers­válogatás. Mint láthatod, maga a cím is szokatlan. Néhányan talán azt gondolják, hogy elírás, de nem az: szándékosan figyelemfelkeltő saját szóalkotás. Személy szerint nekem az elszúrt, elrontott szinonimája ugrik be, s ha elolvassuk a verseket, rájövünk, hogy miért. Elsősorban nem költőnek tartom magam, hanem prózaírónak. A versírás nálam csak kirándulás a líra birodalmába. A kötetben lévő versek állandó témája a szülőföld, az otthon – a hontalanság, a kitaszítottság érzése a szűkebb és tágabb hazában. A verseskötet érdekessége, hogy az első verset többször is átírtam, majd a gyűjtemény végén ismét helyet kapott, de már egy teljesen új, más érzéseket tükröző versként. A kötet maga a költészetem utazása.

– Mit várhatunk tőled a jövőben?

– Szeretném megtörni a kárpátaljai teljes komolyságot, és kiadni egy humorral teleszőtt kötetet. Terv szerint ez egy enciklopédia lesz, Jenciklopédia címmel, amelyben különböző címszavakat, létező szavakat szeretnék átfogalmazni. A Beregszászban élő költő, Marcsák Gergely írta hozzá az előszót. Támogatás szűkében ez a kezdeményezés sajnos megakadt, de reményeim szerint karácsonyra nem csak én, de már mások is a kezükben foghatják a kötetet.        

sd