Kubai reformok: Castro helyett Castro

Raul Castro testvérével ellentétben megengedte a kubaiaknak, hogy használhassák a korábban elérhetetlen mobiltelefonokat, mikrohullámú sütőket és az internetet. Úgy tűnik azonban, ezzel véget is értek a demokratikus reformok Kubában.

Májusban a kubaiak végre megláthatják, hogyan él a sokat emlegetett külföld. Hosszú évek után olyan tévécsatorna indul ugyanis az országban, amelyen külföldi műsorokat közvetítenek majd. Erről március elején rendelkezett a 76 éves Raul Castro, aki nemrég váltotta 81 éves Fidel bátyját a Kubai Államtanács elnökének posztján.

A külföldi tévéműsorok sugárzása azonban nem az egyetlen reform a Szabadság Szigetén: néhány hete a kubaiak már beszélhetnek mobiltelefonon, vásárolhatnak tévékészüléket, főzhetnek mikrohullámú sütőben, és még internetezhetnek is. Sőt, megművelhetik a szabad földeket és lakhatnak a külföldi turisták számára fenntartott hotelekben. Havannában arról suttognak, hogy hamarosan eltörölhetik a külföldi utazásokat korlátozó rendelkezéseket.

Az új államfő nyilvánvalóan hajlik arra, hogy elérhetővé tegye honfitársai számára a civilizáció korábban oly távoli örömeit. Azonban ezek többsége egyszerűen megfizethetetlen a legtöbb kubainak: az átlagos havi fizetések az országban 15 dollár körül mozognak.

Ráadásul az "örök Fidel" öccsének reformjai nem érintik a kubai rezsim lényegét, csupán csiszolnak valamicskét a létező szocialista rendszer durva felszínén. "Mindaz, amit Raul tesz, kétségtelenül Fidel tanácsainak figyelembevételével és jóváhagyásával történik, beleértve a legutóbbi változásokat is" - jegyzi meg Vitalij Vorotnyikov, a Szovjetunió volt kubai nagykövete. - Semmit sem tesz anélkül, hogy meg ne tanácskozná Fidellel".

Nem táplál illúziókat Kubával kapcsolatban az Egyesült Államok sem. Korábban George Bush elnök többször elmondta, hogy Fidel távozásával Kubában megkezdődik a demokráciára való áttérés. De amikor a fiatalabbik Castro került hatalomra, Bush egészen másként értékelte a helyzetet: "Kubában egyik diktátor váltotta a másikat, ezért az USA nem szándékozik lemondani Havanna elszigetelésének politikájáról".

A halhatatlan commandante február 19-i távozása senkit sem ért váratlanul. Castro egészségügyi problémái már rég a közbeszéd tárgyává váltak. A 2006. július 26-án elvégzett bélműtét óta Fidel Castro egyszer sem jelent meg a nyilvánosság előtt, gyakorlatilag átadta a hatalmát testvérének, aki 1959 óta a védelmi miniszteri tisztet töltötte be.

A változások azonnal érzékelhetők voltak: az új államfő példa nélküli intézkedésekre szánta el magát, hogy legalább valamelyest szabadabbá tegye az életet a Szabadság Szigetén. Az új kubai kormány idén márciusban megengedte a polgároknak, hogy szabadon vásároljanak egy sor egyéb elektromos készüléket, amelyeknek az árusítását korábban tiltották.

A jövőben azután végképp hallatlan demokrácia vár majd Kubára: azt tervezik, hogy 2009-ben feloldják az ebben az országban szinte létfontosságúnak számító légkondicionáló készülékek forgalmazásának tilalmát, 2010-ben pedig a kenyérpirítókon és a villanysütőkön lesz a sor.

A villamos készülékek többségét még a kilencvenes évek elején tiltották be az országban, amikor a Szovjetunió felbomlását követően nem érkezett több energiahordozó Kubába. Az energetikai krízist az országban csupán 2006-ban, Hugo Chavez venezuelai elnöknek, és országa olcsó kőolajának köszönhetően sikerült leküzdeni. Igaz, az elektromos háztartási készülékek forgalmazására vonatkozó tiltást akkor sem azonnal oldották fel.

Tény, hogy még ezek a szerény engedmények is meghatották a nemzetközi közvélemény egy részét. Louis Michel, az Európai Unió fejlesztési biztosa máris bejelentette, hogy Európának le kell mondania a Kubával szembeni szankciókról. Barack Obama, demokrata párti amerikai elnökjelölt egyenesen abbéli szándékának adott hangot, hogy "minden előzetes feltétel nélkül" tárgyalóasztalhoz ül Raul Castróval.

Ugyanakkor számosan türelemre intenek, s óvnak az idő előtti következtetések levonásától.

Obama ellenfele, John McCain republikánus elnökjelölt hibásnak és veszélyesen naivnak tartja a Raul Castróval való találkozó ötletét. Hozzátette: "Nem ülnék egy asztalhoz Raul Castróval, aki több ezer kubait lövetett agyon és zárt börtönbe".

Magában Kubában úgy vélik, hogy a változások nem érintik a legfontosabbat - Fidel Castrót. Mint mondják a szigeten, a bejelentett intézkedések nem mutatnak különbséget Raul és Fidel között a kubai problémák kezelésének megközelítését illetően; ellenkezőleg, a két testvér azonosan gondolkodik e tekintetben.

Dictator-light (light - könnyű) vagy Fidel-light - így emlegetik ma az új kubai vezetőt a washingtoni kormányzatban, s csupán a Fidel Castro-rezsim követőjének, örökösének tartják. Ami Havannában történt, nem egyéb, mint Fidel hatalmának átadása Raulnak, mondják.

Mindeközben a háttérben még mindig ott visszhangoznak Fidel leköszönő beszédének szavai: "Nem búcsúzom tőletek. Ideológiai katonaként akarok küzdeni. Folytatom a Fidel elvtárs elmélkedései írását. Ez még egy fegyver lesz, amelyre számítani lehet. Az én hangom hallható lesz." (Kárpátalja/Korreszpondent)