Szabó Lőrinc: A szelíd tanítvány

2017. február 8., 10:05, 839. szám

Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,

hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek.

 

Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.

Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.

 

Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni,

a magányodat szeretem és lelked kételyeit,

 

mert örök szomorúság borzong benned,

mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem.

 

Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem?

Sokáig elvesztettelek, azért csábított a kentaurok és pogány nők hívása.

 

Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még szégyenkezve és kissé tartózkodóan,

mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer egészen kinyílni.

 

Első ránézésre a szokatlanul hosszú sorok tűnnek föl, mert Szabó Lőrincre ez nemigen jellemző. De A szelíd tanítvány egyébként fontos, ismert költemény, talán a szerző neve nélkül is rá tudnánk jönni a tanítvány és a „barátom” kilétére, akit a szerző megszólít versének legelején.

Természetesen ez a nyomozás akkor sikerülhet, ha a versbeli megszólalót azonosítjuk a költővel, és a feltételezett Mestert szintén költőnek gondoljuk. Olyannak, akivel jó barátságot ápolt Szabó Lőrinc. Így leszűkül a kör, de a biztos nyom alighanem „a Hegyen” motívuma lesz. Ezt a nyomot egy ismert könyvcím is megerősíti. Igen, Nemes Nagy Ágnes könyvéről van szó, A hegyi költő című kiadványról, melynek alcíme mindent elárul: Vázlat Babits lírájáról. Babits Mihály tehát a „barátom”, a Mester, akihez intézi szavait „a szelíd tanítvány”.

Ám ha ennél egyszerűbb utat választunk, és föllapozzuk Szabó Lőrinc Vers és valóság című kötetét, kiderül, hogy tévedtünk. „A Hegyen” motívuma mást takar. Szabó Lőrinc ebben a könyvében tisztázza, hogy „a Hegyen” „célzás Jézusra, vagyis a szentségre”. A Mester ugyan Babits Mihály, ebben nem tévedtünk, ezt a Vers és valóság is alátámasztja, ám ezek szerint hegy és hegy között bizony nagy különbség van. Hát ennyire csalóka tud lenni egy-egy biztosnak hitt nyom...

Penckófer János