Tavaszi károk a gyümölcsösben: a fagykár

2017. március 15., 08:43, 844. szám

Éghajlati adottságaink közé tartozik, hogy tavasszal erősen lehűlhet időjárásunk. Kora tavasszal (március), de akár áprilisban is előfordulhatnak fagypont körüli hőmérsékletek. Az áprilisi erős lehűlések lehetőségét főként a hegyvidéki területeken érdemes számításba venni, ahol még májusban is előfordulhatnak hűvösebb napok. Gyümölcsfáink mélynyugalmi állapotának megszűnésével a tavaszi lehűlések veszélyesekké válnak.

A síkvidéki területek esetében minden évben előfordul, hogy március második és harmadik dekádjában a hőmérséklet fagypont alá csökken. A fagyos napok száma csekély (bár évenként változó), viszont az elmúlt esztendőben tapasztalt szélsőséges időjárási jelenségek nem sok jóval kecsegtetnek. A fagyérzékeny növények termesztésével foglalkozók számára akár egyetlen fagyos reggel is jelentős károkat okozhat.

A fagykárok típusai

A fagy és az általa okozott károk ismerete elengedhetetlen a gyümölcstermesztésben. Az időjárás megfigyelésével megelőzhetjük a jelentős károkat. Éppen ezért célszerű tudnunk azt is, hogy milyen típusú fagyokról beszélhetünk vidékünkön.

A fagyokat keletkezésüktől függően két típusba soroljuk:

1. Szállított fagy. Általában északi-sarki eredetű légtömegek okozzák, melyek kiszorítják egy adott régió melegebb levegőjét. Akkor kell számítanunk rá, ha vidékünk időjárását erős légáramlás (szél) és alacsony páratartalom jellemzi.

Jellemzői: erős szél, a talaj menti hőmérséklet nem haladja meg a 0ºC-t. A hőmérséklet a talajszinttől távolodva csökken.

A legtöbb esetben lehetetlen ellene védekezni, esetleg hőforrások (például tűz gyújtása a fa alatt) mérsékelhetik a hatását.

2. Kisugárzási fagyok. Olyankor alakulhat ki, amikor felhőtlen égbolt és alacsony páratartalom jellemzi régiónk időjárását. A földfelszín ilyenkor sokkal több hőt sugároz ki, mint amennyit el tudott nyelni a nap folyamán, így a talaj menti légtömegek éjjel 0ºC körüli hőmérsékletre hűlnek.

Jellemzői: teljes szélcsend, csak a legalsó 4-5 méteres légréteg hűl le, a felsőbb rétegekben a levegő jóval magasabb hőmérsékletű.

A kisugárzási fagyok ellen könnyebben és eredményesen védekezhetünk.

A fagykár elleni védekezés

A fentebb leírt fagyok elleni védekezésre különböző technológiák ismertek a gyümölcstermesztők körében.

Passzív védekezés. A passzív védekezést még jóval a fagy beállta előtt alkalmazzuk, miáltal elkerülhetjük, illetve mérsékelhetjük a hatását. E módszerek közé sorolhatók a termesztéstechnológiai eljárások, a magas korona kialakítása, a növények magas fagyregenerációs képessége, a hidegtűrő alanyok használata.

Ide sorolható a törzs meszelése is, miután a fehér felület alatt a fa szövetei lassabban melegednek át. Ezzel a módszerrel lelassíthatjuk a fa anyagcsere-folyamatainak beindulását a nappali felmelegedés következtében, miáltal csökkenthető az éjszakai fagy okozta kár. Persze ez csak akkor jó megoldás, ha gyümölcsfáink még mélynyugalmi állapotban vannak.

Említést érdemel a kémiai védekezés. Egyes kémiai szerekkel késleltethetjük a rügypattanást, virágzást, lombosodást. E szerek többségének hatóanyaga az auxin. Baracktermesztésben a naftil-ecetsavas permetezés a lombfakadást akár két-három héttel is késleltetheti. Viszont meg kell említeni, hogy elég költséges vállalkozás a védekezésnek ez a módja.

A fenti módszerekkel a már fagykárt szenvedett területeken nem lehet segíteni, csak a megelőzést szolgálják.

Aktív védekezés. Aktív védekezést akkor alkalmazunk, ha területünkön esély van az erős lehűlésre, vagy akár már be is következett a hőmérsékletcsökkenés. Az aktív módszerekkel magának az ültetvénynek a léghőmérsékletét emeljük meg fizikai módszerekkel. Ezek a módszerek a következők:

Légkeverés. Megakadályozza a hideg levegő felgyülemlését egy adott területen. A gyümölcsösökbe telepített légkeverőgépek (10-12 m magasak) függőlegesen vagy vízszintesen mozgatva-áramoltatva a levegőt megakadályozzák annak gyors lehűlését. Nagy hátránya a módszernek, hogy csak akkor alkalmazható, ha a fenti légrétegek melegebbek az alsóknál, arról nem is szólva, hogy költséges. Egy gép nem hatékony, legalább 80-100 db/ha berendezés szükséges. Az eljárás akár 3-4ºC-kal is képes emelni a levegő hőmérsékletét, illetve segít megtartani ezt a hőfokot.

Füstölés, ködösítés. A hőkisugárzás csökkentésére irányuló módszer. A leggazdaságosabb megoldás a nedves szalma égetése, amely sok füstöt termel. A füst visszatartja a kisugárzott hő egy részét. Hatásfokát tekintve nem a legjobb megoldás, mivel legfeljebb 1-1,5ºC-kal tudja növelni a hőmérsékletet, viszont a legolcsóbb. Főként kajsziültetvényeknél alkalmazzák a virágzás időszakában, amikor ez a kis plusz hőmennyiség is elegendő a fagykár elkerüléséhez.

Fagyvédelmi öntözés. A módszer a víz fagyáshőjének kihasználásán alapul, mivel a víz fokozatosan hőt ad le környezetének amikor megfagy, miáltal jelentős mennyiségű hőt tartalékolhatunk. Két formáját különböztetjük meg: a korona alatti és a korona fölötti öntözést.

a) Korona alatti fagyvédelmi öntözéskor a korona alatti szórófejek a földfelszínt öntözik be vízzel. A víz fagyása során leadott hővel 1-2ºC-t emelhetünk a hőmérsékleten az ültetvény területén. Az eljárás nem hatékony, csak az olyan növényfajtáknál alkalmazzák, melyeknek a gyökere fagyérzékeny.

b) Korona fölötti fagyvédelmi öntözés. A leghatékonyabb és a legkevésbé költséges megoldás. Akár 6-8ºC-kal is emelhető általa az ültetvény léghőmérséklete. A módszer hátránya a nagy vízigény és az öntözés időtartama. Ajánlott a 3-4 mm/óra kijuttatási teljesítmény, így a víz érkezik megfagyni és fagyott is marad. Ugyancsak fontos kérdés, hogy mikor indítjuk el az öntözést. Ha erős lehűlésre számítunk, akkor már sötétedés előtt indítsuk el, s csak akkor állítsuk le, ha a hőmérséklet 3-4ºC fölé emelkedett, és a jég magától olvadni kezd. A szélerősségtől is függ a módszer alkalmazhatósága: 2-3 m/sec szélerősség esetén ez a módszer már haszontalan, sőt tovább fogja hűteni területünket a fokozott párolgás miatt.

Ültetvényfűtés. A módszer lényege, hogy hőtermelés céljából tüzelőanyagokat égetünk. Ezzel az eljárással gyors hőemelkedést érhetünk el, viszont nem hatékony, és legfőképpen nem gazdaságos. Ha végiggondoljuk, könnyen beláthatjuk, hogy a szabadtéri fűtés nem észszerű. Az égés során semmilyen tartalékolás nem történik, így a hő amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illan. A fejlett országokban megfelelő gépi berendezésekkel, hőfúvókkal történik a gyümölcsösök szabadtéri fűtése, ám már maga a berendezés is rendkívül drága.

Fagyérzékeny ültetvényeinken (főként a kajszi- és az őszibarack esetében) a fagyvédelmi öntözés és a füstölés a legjobb megoldás. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és a hátrányai. A mi éghajlati adottságaink mellett a füstölés 1-1,5ºC-s hőmérsékletemelő képessége tökéletes. Az öntözéses módszer csak erősen fagyveszélyes területeken javasolható.

Molnár Ádám