Versajánló

Áprily Lajos: Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,

a havasok nagyon lilák

s az erdő óriás vörös folt,

ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:

hol a halál nagyon zenél,

sziromtalan csokrot kötöttem,

piros bogyó, piros levél.

Fecske Csaba: A gyerekkor vége

visszarántotta előlem árnyékát

az öreg körtefa a mozdulattól

halkan felnyögött visszahőköltem

mintha tilosba tévedtem volna

véletlen temetőbe fülemben

teremtés előtti csönd olyan mint

amikor víz alatt úszkáltam a Bódvában

Szabó Lőrinc: Fák között

Barátaim, szép szálfák s nemes erdők,

láztalan érés szenvedélytelen

gyermekei, kik mozdulatlanul

s rejtett szemekkel vizsgáljátok a

sűrűitekben járó idegent,

a féreg-embert, óh, fogadjatok

testvéretekké!… Én megvetem a

Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves...

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,

egyszer fölébredsz és aztán sokáig

nem bírsz aludni. Nézed a szobádat

ott a sötétben. Lassan eltűnődöl

ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,

mint majd a sírban. Ez a forduló az,

mikor az életed új útra tér.

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.

Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.

Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,

mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.

Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat

Nagy Gáspár: A Grund porába

Boka János

a nagy BOKA

értette-e

hogy érte is…

történt minden

miatta is

amikor nemecsek e.

a GRUND porába írta

bizonyos

vörösingeseknek:

„kéz

        kezet

                mos

kézfogást mos el

Lao-ce: Tao Te King

A taot az emberek elhagyták:

Így támadt az erkölcs és a kötelesség.

Keletkezett az okosság és az ismerés:

Így támadtak a nagy hazugságok.

A vérrokonok eltávolodtak egymástól:

Így támadt a gyermeki kötelesség és szeretet.

Szepesi Attila: Hani

Mint kotlóstyúk a serteperte csibéit, úgy pátyolgatott néhányunkat, balga

művészjelölteket Hani, a pöttöm japán lány, nálunk öt-hat

esztendővel idősebb, de évtizedekkel bölcsebb – csöppet sem

mellékesen Kodály diákja a Zeneakadémián. El-eljött velünk füstös

Oravecz Imre: Gyász

Nagyszünet után lehetett.

A hatodikosok, hetedikesek, nyolcadikosok

önállóan foglalkoztak valamivel.

Nekünk volt óránk, ötödikeseknek.

A tanító néni tartotta, egy festett szájú, fiatal nő,

kihez esténként katonatisztek jártak

a lángosi laktanyából.

Pilinszky János: Te győzz le

Te győzz le engem, éjszaka!

Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tűnődve benned görgetik
fakó szívüknek terheit
a hallgatag szegények