Lépre csalt madarak

Csíííz…

2001. február 2., 01:00 , 3. szám

Azt hittem, gyerekkorommal együtt eltűnnek az életemből a madarászok is. Nos nem azok, akik drága, netán beszélő papagájokat tartottak vagy díszes tollazatú kanárikat – ilyeneket különben sem ismertem. Az én falusi környezetemben nem ily díszes madarakat kedveltek, hanem egyszerű „zöld ruházatú” csízeket, szépen mintázott tengelicéket. Ez utóbbiakat nálunk közönségesen stiglinceknek hívták. A madarászó legények a kalitkákat is többnyire egyedül készítették.

Hosszú időre eltűntek a szemem elől, s azt hittem, mindez már a múlté.

Ősszel azonban ismét feltűntek kertünk alatt a kalitkás legények, léppel a kezükben. Beszédbe elegyedem velük. Rögtön látszik, hogy a két fiúnak, Gergőnek és Péternek bűntudata van.

– Mi nem rabságban tartjuk a madarakat, hanem gondozzuk, etetjük őket – magyarázza meggyőződéssel Péter. – Az énekes madarak befogása amúgy is szeptember végén kezdődik, s ha enyhe az idő, márciusig tart. Úgy is mondhatnánk, hogy biztonságosan kitelelnek nálunk. Amúgy pedig tudni kell, hogy ha egy frissen befogott példány a kalitkában felborzolja a tollát, azt nyomban szabadon kell engedni, máskülönben rövid időn belül elpusztul. A befogáshoz szélcsendes, borús idő kell, hogy a fényt ne verje vissza a kalitkába bezárt hívó madár közelébe kitett lép. A ragasztóanyagot különben egyedül, fagyöngyből főzzük.

– Mikor kezd énekelni a rab madár?

– Némelyik egy-két héttel a befogás után megszólal – válaszol Gergő. – A csíz még hamarabb. Ennek szebb is az éneke, mint a stiglincé. Általában reggel, amikor feljövőben a nap, akkor zendítenek rá. Érdekes, hogy a hímek hamarabb megszokják a fogságot, hamarabb kezdenek énekelni. A kalitkába zárt madár nem költ, nem szaporodik. Mesélik az öregebbek, hogy némelyik példány három-hat évig is elél a fogságban.

– Mivel etetitek őket?

– Napraforgómagot, különböző fűmagvakat szórunk nekik. A víz, a homok, a kréta szintén elengedhetetlen kelléke a madár tartásának, akárcsak a tuja zöldje, magva.

– Más madarakat nem fogtok?

– Néha a cinke „hívatlanul” is rászáll a lépes rudacskára – mondja Péter. – Mi már tudjuk – tekint sokatmondóan társára –, hogy az a madár a rabságot egyáltalán nem bírja.

– Utánpótlás?

– Míg világ a világ, addig lesznek hozzánk hasonló tizenegy-tizenöt éves srácok, akiknek ez a szenvedélyük. Idővel persze elmúlik ez is. Tizenhét éves vagyok, van egy barátnőm, az ő kedvéért lehet, hogy hamarosan én is abbahagyom.

m. b.