Versajánló

Török Nándor: Létkérdések

Sóhajtásnyi pillanat?

Kérészek kurta röpte két végtelen között?

(A teremtő lemondón legyint:

költői kérdés már megint;

De nem!

Rossz álmaimban mindig üldözött

e kérdés, de nem néztem soha hátra,

mert nincs válaszkényszerem,

mégis,

Veszelka Attila: A holdba veszett hegedős

Születésétől félte a város

felett lebegő, birsalma színű

lampiont, ha szarva nőtt,

azért, ha felfúvódott,

és farkasemberek húzódtak

alá a hegyekből, azért,

nem bírt szökni előle,

delejezte, vonzotta, miként

a mágnes, mindig a kártékony,

Góth László: Költészet és informatika

A líra is csak közlések sora,

a gondolat nem lehet mostoha.

Mert őrületből van itt épp elég,

kár lenne versben hozzátenni még.

A líra is csak közlések sora,

az átlagolvasó nem ostoba.

Nem hagyja ő, hogy a józan eszét

Kosztolányi Dezső: Nyárutó

Mint egy szegény, sebesült katona,

a piszkos ősz járkál a mély aranyban,

a sebkötőit is letépi halkan,

s csorogni kezd a vére bíbora.

Olyan alélt, hogy semmit se akar,

Benedek Elek: Üres a ház, üres a fészek

Üres a ház, üres a fészek,

Magam elé szomorúan nézek.

Itt egy szoba, ott más bezárva,

Elnémult, el, az édes lárma.

Hol tegnap még gyermekhang csengett,

Hogy szokjam meg a szörnyű csendet?

Temetőkertnél némább a házunk,

A. Túri Zsuzsa: A lusta vallomása

Valamikor én is

hős akartam lenni:

hegyeket mozgatni,

hódítani jöttem,

úticélok nélkül nem lett aztán

semmi,

összecsaptak évek: hullámok

mögöttem.

Vágyból nem lesz házfal,

reményből se ablak,

nem látok már csúcsot, győztes

Szuhay-Havas Marianna: Reménykeltős

Sötét erők, égő erdők, kis hitek,

könnybe rántják búzavirág szemetek,

bársonyhangon éjjel-nappal hadurak

hazudják, hogy nem lesznek már madarak.

Hazudják, hogy tönkrement már az egész,

félvilági szomorúság heverész.

Szép Ernő: Napjaim

Egy órát életemből,

Egy órát most hadd tegyek el,

Ó napjaim hogy elszaladnak,

Emlékbe írom ezt magamnak,

Hiszen mást úgyse érdekel.

Estefelé magamban

Egy lócán ültem fák között,

Elaltatá a csend a fákat,

A párok távolabb sétáltak

Benke László: Este az örök folyó felett

Hagyjuk aszályos fájdalmunkat.

Babráljon a széttört magyar család

cserepeivel ki-ki magában, amerre jár.

Az összetartó gyermeki lélek is odavan.

Most csöndes

és fáradt alkonyat színei rajzanak

e hegyek koszorúzta folyó

Radnóti Miklós: AZ ÁHITAT ZSOLTÁRAI

1

Szakadt, dúlt ajkunk között forgó

feszülő szavaink is csókká

gömbölyödve bujdosnak itt a

díszes pillák között egymásba-

akadt csodáló szemünkben és

elhalnak hang nélkül; amire

születnek az cifra ajándék,

zsoltáros látás és tudós csók