Versajánló

Döbrentei Kornél: Magyar Invalidus

                            Ambrus Sándor: 1848-as huszár

                            szobrának avatására

Miket művelsz, Föntvaló idomár?

Holott időnk is ketrecedben jár,

B. Horváth István: Ágyúkból öntött

    „S dübörögnek a hídfőn a székely harangok”

                                                 Kányádi Sándor

A tudatban idegen fájl van.

A hír önmagán is túl ér el.

Múltad transzilván tájban,

De székely szívben magyar vérrel

Márkus László: fűzfapoéta

már búcsúzkodik lelkem

egy vegetáló porhüvelyben

összetákolt trójai faló

e mindent felfaló

különös világban

testem hiába ég lázban

az 5XL-es vázban

lényem folyton didereg

hiába jő a kikelet

versekkel bélelt felleghajtóm

Sylvester János: Az Magyar Nípnek

Próféták által szólt rígen néked az isten,

    Azkit igírt, íme, vígre megadta fiát.

Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,

    Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.

Kerényi Frigyes: Halottak napján

Bús szivűek temetőbe mennek;

Oh, nekem sem ismeretlen útja, –

Kik szerettek, régen ott pihennek!

Én is, én is emlékezni jöttem!

Gondolván, ha majd a többi mellett

Síri hajlék domborúl fölöttem,

Csöndes fái közt e temetőnek

Buda Ferenc: Rend

Hazánk zúzott szivén a vér

hülő patakban omlik, alvad.

Rőtcsillagos, komor, kövér

tankok teremtenek nyugalmat.

Törik a csend, szilánkja pattan,

füstölve száll a pillanatban.

Húsunk emésztő gyilkos hordák

minden erőnket megrabolták.

Garay János: A költő-katona

Komoly napokra készül,

Csatára a magyar;

Fegyverzörej s dobszóra

Feszűl a férfikar.

A pöröly és a vésű

Fegyverré lettenek,

A városok polgári

Puskákat töltenek.

Szántóföldét elhagyja

A békés földmives,

Szepesi Zsuzsanna: Nagyanyám, hol vagy?

Apró tenyereden megkövült

a múló idő,

ujjadra bütyköt font az élet,

hajad ezüst sátora fénylett.

Mégis, szíved oly tisztán örült!

Kifosztott életem

utánad vágyik,

egy érintésedért

sóvárog bőröm,

hadd járja át szívem

Fekete István: Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,

láttad-e ott, hogy kel fel a nap?

Hallgattad-e a szélben, hogy susog a nád,

ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.

Se nádirigót, se kócsagot,

se a vadrécék kéktükrű szárnyát,

Szelestey László Sándor: Bor mellett

Bolondnak a’ fapénz is jó,

Azt gondolja a’ világ,

Midőn a’ sors egy-két embert

Üres zsákkal hátba vág. –

Teringette faszekere,

Hol a’ pohár? ide vele!

Kiiszom bár mekkora:

Éljen az érzés kora!

Körmönfont az egész világ,