Vasárnapi üzenet

Vasárnapi üzenet: 2025. április 27.

„...az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond”.

(Ap. csel. 16, 14)

Vasárnapi üzenet: 2025. április 13.

Vasárnapi üzenet: 2025. április 6.

„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”

       (Zak. 14, 9)

Vasárnapi üzenet: 2025. március 30.

„Ezután egy példázatot mondott nekik: »Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bőséges termést hozott. Azon töprengett, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy raktára.

Vasárnapi üzenet: 2025. március 23.

A ceruza története

A fiú nézte, ahogy a nagymamája levelet ír. Egyszer csak megkérdezte:

– Egy olyan történetet írsz, ami megtörtént velünk? Netán ez a történet rólam szól?

Vasárnapi üzenet: 2025. március 16.

„Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: »Még negyven nap, és elpusztul Ninive!« Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja.

Vasárnapi üzenet: 2025. március 9.

„Ugyan mi haszon van abból, ha nem eszitek a húst, de egymást meg rágjátok?”

Vasárnapi üzenet: 2025. március 2.

„Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel...”          Jn. 3, 2

Vasárnapi üzenet: 2025. február 23.

„Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: »Kinek mond engem a sokaság?« Ők így válaszoltak: »Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel.« Ő megkérdezte tőlük:

Vasárnapi üzenet: 2025. február 16.

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: »Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét!« Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: »Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!« Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: »Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.«”