Kurdi Imre: HA EGYSZER ELMENNÉL NYARALNI ÉS NÉHÁNY HÉTRE

egyedül hagynál a könyveimmel, azt hiszem,

kikapcsolnám a csengőt és egy csomó

kétszersülttel, teafűvel meg dohánnyal

felszerelkezve bezárkóznék a lakásba és

megpróbálnám utolérni magam, elővenném

sorra az elmaradt klasszikusokat, a félretett

moderneket, mert mióta megvagy,

már csak a hajnali buszon olvasok.

Ha egyszer elmennél nyaralni és néhány hétre

egyedül hagynál a lakásban, azt hiszem,

magamra zárnám az ajtót, leereszteném a redőnyöket és

nem nézném meg a postaládát sem, hanem

megpróbálnám utolérni magam, kitenném

az asztalra az írógépet és

megírnék minden miattad elhalasztott verset.

Ha egyszer tényleg elmennél nyaralni és néhány hétre

egyedül hagynál az üres lakásban, azt hiszem,

nem tudnám, mihez kezdjek, csak innám

a teákat, eszegetném a kétszersülteket és

egyik cigarettát szívnám a másik után.

Hányszor mondogatjuk magunkban, hogy egyszer még, legalább egyszer adna még egy esélyt, akit annyira szeretünk, aki azt mondta, nem kapjuk meg tőle soha már. Vagy azt, hogy ó, ha egyszer eljutnánk ide meg oda, akkor mi lennénk a legboldogabbak. Vagy ki ne ismerné azt a vágyat, hogy legalább egyszer ebben az életben szeretne eltölteni néhány szabad, de tényleg szabad napot.

Mindannyiunkban ott él ez a vágy, ilyen vagy olyan formában, de akinek álmai már teljesültek, az tudja igazán, hogy semmi sem olyan ezen a földön, ahogyan mi azt elképzeljük. Valahogy minden kisebb, szürkébb, rövidebb ideig tart, olyan hogyishívják, szóval sokkal izgalmasabb az, amit mi képzelünk róla.

Az imádottról kiderül, hogy ugyancsak hitvány egy ember, esetleg még olyanabb, mint amilyenek mi vagyunk. A csodálatosnak mondott napfényes szigeten idegesítően hangosak az emberek, olyan kis izé-bogarak mászkálnak állandóan, és a tenger felől bűzlő szelek fújnak az arcunkba megállás nélkül. Na és amikor valóban megkapjuk azt a várva várt szabadságot, hogy senki emberfia nem zavar, kiderül, mi minden hiányzik. Mert azt sem így képzeltük, ahogy van, hanem olyasmit kezdünk keresni benne, amit megálmodtunk róla...

Hát ezért különb mindennél az olvasás! Fölemel és megszépít, örök és kitörölhetetlen élményt ad, és ezt csupán egyetlen dolog tudja felülmúlni: az írás. Érdemes mindkettőt kipróbálni, és nem csupán azért, mert a 2001. év az olvasás éve.

Penckófer János