Ami mozdítható volt, mind széthordták

Egy falu klub nélkül

2001. március 9., 01:00 , 8. szám

1999 februárjában, az akkori nagy hó súlya alatt beszakadt Nagybakos kultúrházának tetőszerkezete. Három év óta semmilyen helyreállítási munkálatot nem végeztek az épületen, így az mára egészen tönkrement. Azután „se­gí­tő kezek” nyomán teljes egészében lába kelt a fából készült berendezésnek. Eltűntek a széksorok, a karzat, még a színpad is – egyszóval minden, ami mozdítható, leszerelhető, felhasználható volt. Az épület egyik fele áll ily módon romokban, a másik részében pedig a falu felcserközpontja, postája, könyv­tára működik továbbra is.

– A község kultúrélete teljesen megállt, illetve az iskolába szorult – mondja Holovej Judit helyi tanárnő. Elmaradnak a hagyományos ünnepségek, megemlékezések. Ez elsősorban nem a fiatalokat érinti, hisz ők amúgy is megtalálják a szórakozás módját, de mi legyen a középkorúakkal? Szerintem ma is nagy szükség lenne arra, hogy a mindennapok gondjaiból néha felrázzák az embereket, nem lehet eny­nyire magára hagyni egy falut.

– Az épületet három csehországi telepes építtette még 1929-ben – meséli Szilági Ferenc nyugdíjas. – Vendéglő működött benne egészen 1945-ig, később költöztették bele a rendelőt, a postát, a boltot, majd a könyvtárat is. A szovjet időkben – a hatvanas években – építették újjá az iskolát és készült el a mai üzlet épülete. Ezt követően falunkban negyven évig semmilyen középületet nem épített az állam, miért csodálkozik hát, hogy hagyták romba dőlni a klubot?

– Évente 8-10 állandó rendezvényünk volt, megmozgattuk a lakosságot – mondja Veres Olga, aki 1958 és 1997 között volt a kultúrház vezetője. – Négy éve fiataljaink még műsorral járták a falvakat, hetente összejártak a próbákra, most viszont csak ide-oda csellengnek. Amikor megtörtént a baj, rögtön elkezdték szétszedni a tetőszerkezetet. Miért? Nem tudni, hiszen aztán semmi sem történt, csak utat nyitottak a vandáloknak.

Tanácstalanul jártam körbe az omladozó vakolatú épületet és szerettem volna megszólaltatni a benne dolgozókat. Erre azonban nem került sor, mivel egész délelőtt nem nyitott ki sem a posta, sem a rendelő, sem a könyvtár. Felkerestem az újbátyúi tanácsházát, mivel Nagybakos közigazgatásilag ide tartozik. A tanácselnököt sem akkor, sem később nem sikerült elérni („Éppen most ment el”, „Ma már nem lesz bent” volt a válasz, valahányszor kerestem), így Révész Irén jegyzőt kértem arra, tájékoztasson a kultúrház ügyében.

– A községi tanács 2000. május 19-én hozott döntést arról, hogy fel kell mérni az épület állapotát és felkérni az illetékes hivatalt a felújítás költségirányzatának elkészítésére. A megyétől járt nálunk egy építészmérnök, aki elkészítette a kárbecslést, pénz híján azonban itt meg is akadtunk. A beregszászi járás idei költségvetése tudtommal előirányozna számunkra némi pénzt a felújításra, de mivel azt még nem fogadták el, így semmi biztosat nem tudok mondani. A művelődés nem állt le, hiszen a kultúrháznak ma is van vezetője Kovbut Natália személyében, aki Banga Marija könyvtárossal közösen végzi a munkát.

A kérdéseim többségére persze itt sem kaptam választ: miért várt a tanács egy évig a kárbecsléssel, hova lett a berendezés, mit csinál egy falu művelődésszervezője klub nélkül?

Popovics Zsuzsanna