A puszta életüket mentették

Mezővári ismét romokban

2001. március 16., 01:00 , 9. szám

Mezővári lakossága meg volt győződve róla, hogy harminc éven belül nem kell árvíztől tartania. Annyira bíztak ebben, hogy sokakat már a víz fogságából kellett kimenteni. Az óvatosabbak biztos helyre menekítették jószágaikat, a többség azonban abban bízott, hogy a víz jóval az 1998-as szint alatt marad. Az állatok egy része így a padlásokon, emeleteken vészelte át az áradást, másik része vízbe fulladt.

A szerencsétlenül járt mezővári emberek bent rekedtek a vízzel elöntött otthonaikban, s kénytelenek voltak ott tölteni az egész éjszakát, mert a segítség csak másnap délelőtt érkezett meg számukra. Mivel nagyon kevés csónak állt rendelkezésre, lassan ment a mentés. Fóri János három napot töltött a méternyi vízzel elárasztott házában, végső elkeseredésében kitörte a tetőn a hullámpalát, és így kiáltott segítségért. Farkas Károly más megoldást nem látván, belevetette magát a hideg, büdös vízbe, és kiúszott a kb. 300 méterre levő töltésig.

Gál Emmának és lányának kis híján az életébe került, hogy megkockáztatták a bent maradást, ugyan­is a mentésükre érkező csónakba szerencsétlenül léptek be, a lélekvesztő megingott, s a hatvanas éveiben járó Emma néni és lánya a vízbe estek, ami akkor már két méternél is magasabb volt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindkettejüknek sikerült megkapaszkodniuk az áramtalanított villanydrótban. A helyzet kilátástalannak tűnt, ugyanis a mentésükre érkezett csónakban tartózkodó fiatalember maga is megijedt, és nem tudott segíteni. Irataik és személyes holmijuk, amit magukkal hoztak az elhagyott házból, a vízbe estek. Egy ép­pen arra já­ró csónak, látva a történteket, kimentette a vízbeesetteket.

Fekete Len­ke héttagú családja számára kedden délelőtt érkezett a segítség. Addigra a víz már az ágy tetejét is ellepte a házban.

– Felültünk a karos ágy tetejére, de amikor másztam ki az ablakon, már annak is csak a teteje látszott ki. Ahogy felléptem az ablakpárkányra, kiment a lábam alól az ágy, én meg ott maradtam terpeszállásban, úgy kapott el a katona, és kirángatott a csónakba. Szörnyű volt. A gyerekek ordítottak, főleg a legkisebb, a négyéves kisfiú kiabálta, hogy anyuci, a víz, anyuci, a víz, a menyem meg segítségért kiabált, hogy vigyenek már ki minket.

Az árvíz sújtotta lakosok egy része ismerősöknél, rokonoknál húzta meg magát. Azt a negyvennégy embert, akik nem tudtak hová menni, a helyi óvodában szállásolták el. Az összetolt gyerekágyak, a korlátozott tisztálkodási lehetőségek nem nyújtottak nagy komfortot, de meleg és biztonság várta itt őket. Élelmezésükről (valamint az iskolában elhelyezett katonaságéról) az egyház gondoskodott, s néhány ruhadarabot is kaptak, hiszen sokan még váltóruhát sem hozhattak magukkal.

Olasz Tímea, Kutasi Mónika

A téglából épült házak is életveszélyesek lettek, hiszen a kötőanyag egy része kimosódott, a gerendák megszívták magukat vízzel stb.

Néhányan kölcsönkért csónakokon, összetákolt tutajokon, ajtókon mentik a még menthetőt. Megindult a lakások rendbetétele, s az életben maradt állatokat is el kell látni. Mások a töltéseken állva fogadják a híreket az otthonaikról. A fertőzött víz pedig újabb veszélyt rejt magában: nem zárható ki a járványok megjelenése.

Olasz Tímea, Kutasi Mónika