Tiszta forrásból

120 éve született Bartók Béla

Százhúsz éve született Bartók Béla, a múlt század világhírű magyar zeneszerzője, zongoraművésze, zenetudósa. 1881. március 25-én látta meg a napvilágot Nagyszentmiklóson.

Közismert, hogy a fiatal Bartók Nagyszőlősön is élt, miután atyja halálát követően édesanyja viszszatért a szülői házba. Később, 1911-ben újra felkereste a Kárpátok alját, akkor Dolhán, Nagykopányban és Szteblivkán helyi ruszin népdalokat gyűjtött. Egy évvel később Rafajnaújfalut, Gútot, Dercent, Fornost, Barkaszót, Kincsestanya- Homokot és Nagyszőlőst látogatta meg.

1907-től a Zeneakadémia zongoratanára volt. Már közel járt a negyedik X-hez, amikor két színpadi műve bemutatását követően elismerték zeneszerzői tehetségét. A sikert megelőző évek mellőzöttségéről Bartók Béla így írt: „Engem mint zeneszerzőt hivatalosan kivégeztek. Vagy az illetőknek van igazuk, akkor én tehetségtelen kontár vagyok, vagy nekem, akkor ők hülyék. ”

Az idő őt igazolta, hisz mind a zenében, mind a tudományos munkában maradandót alkotott.

„Bartók és Kodály sok nyers dallam-aranyat ástak elő az eltűnt századok mélyéből, s ők maguk csiszolták azt fényesre, tették művészi foglalatba, foglalták tudományos rendszerbe” – írja Székely Júlia Elindultam szép hazámból című könyvében.

Felkeresve a majd kilencven évvel ezelőtti kárpátaljai gyűjtőkörútjának helyszíneit, nem találtunk olyan, a mesternek szállást adó házra, mely ma is állna. Az egykori nótafák sem élnek már, de minden faluban akad olyan idős ember, aki pontosan tudja, hol járt egykor a fonográfot cipelő fiatal Bartók.

Péterfalván idén hatodik alkalommal, hagyományosan Bartók születésnapján rendezik meg az „Által mennék én a Tiszán…” elnevezésű népdalversenyt. Március 25-én számtalan „tiszta forrásból” újratanult népdal csendül majd fel, talán az egykor nálunk gyűjtöttek is.

pzs