Vasárnap

Szeretek autózni vasárnap. Nincs teherforgalom, gyorsabban lehet haladni, mint más napokon. Egy idegesítő körülmény van csak, a lapátoló, talicskázó, serénykedő emberek a falvakban. Ha ilyen vasárnapi munkát látok, egy kolhozlátogatás jut eszembe a 80-as évekből.

Munkáltató cégem kiküldöttjeként ácsorogtam a 4-5 színmagyar falu földjeit egyesítő kolhoz elnökének előszobájában, olvasgatva az előszoba és a folyosó magyar nyelvű fali irományait. Magyar fülnek fals, oroszból lefordított szavak, kifejezések, mondatok. A fejőnők élenjárnak, harc folyik a munka frontján, a kommunista munka brigádjai az élre törnek, és ahol harc van, ott hősök is vannak. Az elnök is a szocialista munka hőse. Lózungok, jelmondatok és szomorú szemű munkaveteránok néznek az emberre a falról. Ez a Gizella Kálmánovnák és Ferenc Árpádovicsok világa.

Az elnöki szobában vitáznak. Már jön is kifelé egy dohogó, munkáskinézetű ruszin ember. Az őt váró nyakkendős másiknak odaveti, hogy nem sikerült a megbeszélés, majd rohan tovább a könyvelőségre. Az öltönyös kérdés nélkül is elbeszéli, hogy az öccsével vannak itt, aki favágó, és leadott a kolhoznak egy vagon rönkfát, amit munkadíjként kapott, s téglára szeretné cserélni. Már három nagy teherautóval el is szállítottak a Huszt melletti faluba, ahol laknak. Még egy autó maradt hátra, de ezzel most baj van. Csak vasárnap akarják kiadni, a téglagyár ugyanis éjjel-nappal dolgozik. Nem engedik lerakni az udvarra, vasárnap kell kiszállítani. Itt nem érti senki, hogy vasárnap nem vihetnek be a faluba egy autó téglát, ez nagy szégyen lenne. És különben is, ők vasárnap nem dolgoznak. Kis fintorral, körbemutatva mondtam, ezek pártemberek, ateisták, és egy pillantást vetve az öltözékére, blöfföltem: maga is kommu­nista. Talált. Aztán kaptam egy érthető marxista pragmatikus magyarázatot, miért nem szabad vasárnap dolgozni. „Én is kommunista vagyok, ateista, és ha tudni akarja, alapszervezeti párttitkár is, de nem bolond. Mert csak a bolond nem tudja, hogy a vasárnap a hetedik nap. Ilyenkor az Úristen pihen, nem dolgozik és áldást sem oszt. Na mármost, ki akar olyan munkát végezni, amelyiket nem segít az Isten? Csak a bolond végez olyan munkát, amelyiken nincs az Isten áldása.” Huncut szemeivel rám nézett, és kezet nyújtva továbbsietett az öccse után.

Azóta, ha úgy hozza a sors, és Máramaros irányába utazom, Huszt után előveszem a kalaptartóban őrzött, ritkán használt sapkámat, és felteszem a fejemre, hogy a két testvér falujához érve le tudjam venni, megadva a tiszteletet a falu lakóinak és az ottani marxistáknak.

Tithli